Haraszti Béla, az aranykoszorús mester

A tudás szerepe volt a témája az idei nemzetközi fogtechnikus-kongresszusnak, melyet Győrben, a Széchenyi István Egyetemen rendeztek. A folyamatos tanulás, továbbképzés mindig is alapfeltétele volt a szakmai megmaradásnak, előrelépésnek, ami a mai kor kihívásai közt fokozottan érvényes. A résztvevők előadásokat hallhattak a fogászatban használatos korszerű anyagokról, lenyomatvételi technikákról, a fényre kötő protézisrendszerről, digitális fogászati megoldásokról, a rendelő és a fogtechnika közötti kommunikáció alapelveiről. A kongresszuson adták át az Életmű-díjakat, aranykoszorús mesterlevelet az ötven évvel ezelőtt, ezüstkoszorús mesterlevelet a huszonöt évvel ezelőtt végzett fogtechnikusmestereknek.

A Veszprémben élő Haraszti Béla itt vette át a szakmai kitüntetést. Hűséges, a betegek érdekében végzett szakmai szolgálatát méltatták, elismerés ez számára. Azt mondja, hivatásszerűen végezte szakmáját, másként ezt nem is lehetne. A szakma szépsége, hogy munkájával visszaadhatta a betegeknek egészséges rágóképességüket, a hölgyeknek a mosolyukat. Mindig volt sikerélménye, fogorvosoktól, betegektől is kedvező viszajelzést kapott. Egy szobrászművész hálája jeléül azzal a gondolattal adta át ajándékát: művész a művésznek.

Haraszti Béla fogtechnikusnak bőven volt sikerélménye a szakmában, mindenfajta munkában örömet talált (Fotó: Orosz Péter)

Haraszti Béla szakma iránti érdeklődését egy barátja keltette fel, ő mesélt neki a szakma szépségeiről. Egy fogtechnikus mellett gyakorlatban leste el a szakma fortélyait, 1956-ban, mikor megalakult a Fogtechnikai Vállalat, felvették őt, egy éven belül tette le a szakvizsgát. 1956-ban felkérték, hogy vállalja a vállalat vezetését, igazgatása alatt sok fejlesztést hajtottak végre. Telket vásároltak, a Fogtechnikai Vállalat a Stadion utcában épült, másfél év alatt, 1967-re elkészült. Pár évvel később már harminc fogtechnikus dolgozott ott, a megyében minden fogtechnikai munkát ők végeztek. Odaadással, lelkiismeretesen dolgozott, irányította a vállalatot.

Az 1970-es években a vállalathoz került egy párttikár, aki elolvasta az önéletrajzát - melyben benne volt vallásos meggyőződése -, pártiskolába küldte őt. Haraszti Béla ezt nem vállalta, öntudatos fogtechnikusnak kell lenni, vallotta. Közel két évtized után kérte a munkakönyvét, otthagyta a vállalatot, maszek lett. Anyagokat, felszerelést vett, labort alakított ki otthon, ott végezte a fogtechnikai munkát. Mindenfajta munkában örömet talált, különösen a kivehetős fogsort csinálta szívesen. Igényes munkáját itthon is, külföldön is megcsodálták. Fogat készített egy veszprémi mérnöknek, akinek még Angliában is megjegyezték, milyen szép munka. Jó hírnevet szerzett a magyar fogászoknak, mondták többen, ez sikerélmény számára.

Bár már nem dolgozik, szereti és ma is figyelemmel kíséri a szakmáját, az iránta való érdeklődést nem vesztette el, nem is tudná. Szakmai folyóiratokat járat, tartja a kapcsolatot a szakmával, több, ma aktívan dolgozó, céget vezető fogtechnikus nála tanult.

Nemcsak szaklapokat, de sok újságot és  könyvet olvas. Érdekli a politika, a Kereszténydemokrata Néppárt veszprémi szervezetének alapító tagja, ma már ritkábban jár programokra. Magyarsága ugyancsak fontos számára, büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk, vallja. Hétköznapjait a családi  házuknál kertészkedéssel tölti, gondozza a zánkai szőlőjét, mindennap sétál egy-két kilométert. Hétvégenként együtt van a család, lányával, vejével, unokájával közös étkezéseken.