Szentföldön jártak az atyák

A három bencés szerzetes nem egészen két hónap alatt tette meg az utat a Szentföldre. A zarándokút során öt országban kerekeztek. Biciklivel 2360 kilométert tettek meg és további ezer kilométert kompon. Szállást legtöbbször kolostorokban kaptak. Ezért is vittek magukkal az útra rövid reverendát, hiszen fedetlen fejjel, pólóban és rövid nadrágban be sem léphettek volna a kolostorokba és monostorokba. Mivel a szükséges ruhaneműket és a felszerelésüket is a kerékpáron vitték, alaposan meg kellett gondolniuk, hogy mekkora terhet cipelnek. Útközben ki kellett mosniuk a ruhájukat és a tisztát gyakran a kerékpárjukra teregették.  

Az atyák természetesen nem kerekeztek egész nap folyamatosan, hanem beosztották, akkor közlekedtek, amikor kevésbé sütött a nap. Naponta körülbelül száz kilométert tettek meg, a hegyekben hetvenöt-nyolcvanat, de voltak olyan nehéz terepek is, amelyeken negyven-ötven kilométerrel is meg kellett elégedniük. A nagyon nehéz terepeken éjszaka közlekedtek és nappal pihentek. 

Az út során is naponta háromszor imádkoztak, de szakítottak időt az olvasásra és az elmélkedésre is. Több állomáson volt módjuk arra, hogy a vendéglátóikkal közösen misét mondjanak.

Gergely Gellért tihanyi atya, Halmos Ábel bakonybéli szerzetes, perjel és Vincze Iván testvér tavaly kerékpárral zarándokolt el a Szentföldre, ahol Jézus életének, áldozatának nyomaival találkoztak. Út közben azt is látták, hogyan élnek és dolgoznak az út során érintett országokban az emberek (Fotó: Gergely Gellért)

Gergely Gellért atyát érdekli a mezőgazdaság. Azt látta, hogy a legtöbb helyen sok és nehéz munkát követel a földművelés. A mezőgazdaságból élő emberek mindenütt sokat és keményen dolgoznak a megélhetésükért. Azokon a vidékeken, ahol kevés a víz és jobban vigyáznak rá, három hálózatot is kiépítettek. Az egyik az ivóvíz volt, a másikkal locsoltak a harmadik a szennyvíz. Mindenütt igyekeznek megfogni az ország területére érkező vizet, jöjjön csapadékként, vagy a folyók hozzák a területre. A gyümölcsösöket mindenütt locsolták, mégpedig csepegtető öntözéssel. A Szentföldön október elején azt mondták nekik, hogy náluk áprilisban hullott utoljára jelentéktelen mennyiségű eső. Nem csoda, hogy igazi kincsként kezelték a vizet. 

A Szentföldön a talaj is vékony és minden apró helyet kihasználnak. Mutatott olyan felvételt, melyen levendula látszik, de jóval erőteljesebb, mint ami nálunk él. Ez nyilván más fajta, de a körülmények is megkövetelik, hogy erőteljesek legyenek. Meglepő volt még, hogy mennyire sok a kártevő és a kórokozó, ezért igen sok vegyszert használnak az összes mezőgazdasági tevékenységhez. Természetesen láttak olajfákat is. Ezek csodálatos növények és igen sokáig élnek. Vannak olyanok, melyekről azt tartják,. hogy már Jézus Krisztus áldozattételekor is éltek., legalább a tövük már megvolt. Termésüket, az olajbogyót pedig ma is mindenütt használják.  
A Szentföld mindössze Dunántúl nagyságú terület, ez a Biblia földje. Az utóbbi időben sokan utaznak el erre a vidékre, ha tehetik és áhítattal járnak azokon az utcákon, helyeken, melyeken a Megváltó is járhatott. Az atyák keresték a magyar vonatkozású emlékeket. 
Az Olajfák hegyének tövében, Mária sírjának templomától jobbra találunk egy barlangot. A hagyomány szerint Jézus többször kereste fel ezt a barlangot, ez nyújtott neki éjszakai szállást, sokszor imádkozott a barlangban és itt tanította apostolait. Az utolsó vacsora után ide tértek be az apostolok Péter, János és Jakab kivételével, amíg Jézus a Getszemáni kertben – kissé távolabb a barlangtól – haláltusáját vívta. Ezen a helyen áll ma az Agónia bazilikája, vagy más néven a Nemzetek temploma. Jézus a barlang elé megy, fölkelti az alvó apostolokat, és itt, a barlang előtt emelnek rá kezet a főpap poroszlói, akiket Júdás vezet. A barlangot a hívek kezdettől fogva tisztelték és kápolnává alakították át. 

A barlangban magyar emlék is található. Egy 1900-ban megjelent könyv szerint: Egyik oszlopnál nehéz fakereszt vonja magára a magyar zarándok figyelmét, melyet 30 év előtt egy Bács megyei honfitársam, aki hat évi gyaloglás után ért Jeruzsálembe, vállain hozott ide. Rajta ez egyszerű fölírás olvasható: „Az Isten Dütsősigire Jézus Szeretetiért hozta ezen Körösztöt Magyarországból, bajai lakos, Mérő József 60 éves zarándok 1868” Kiderült, hogy 1955-ben egy felhőszakadás következtében a víz elöntötte a Kedron völgyét és benne a Getszemáni barlangot is. A szerzetesek átépítették a kápolnát és ekkor nyoma veszett a keresztnek, de azóta egy kisebbet állítottak.  

A Dormitio bazilikában és az Agonia bazilikában található. Muzsinzsky Nagy Endre két mozaikja. A Szűzanya elszenderülésének templomában a Magyarok Nagyasszonya látható magyar szentekkel. Itt még egy táblát is elhelyeztek a 2000. évi jubileumi zarándoklat alkalmával, amely a magyarok Szentföld iránti szeretetét hirdeti, magyar és angol nyelven. A názáreti Angyali Üdvözlet bazilikájában látható a Magyarok Nagyasszonya mozaik, amely Moldován István alkotása. Ezt a külföldön élő magyarok készíttették az ötvenes években, amikor a hazai magyarok nem is gondolhattak arra, hogy emléket állítsanak a názáreti bazilikában. Az Angyali Üdvözlet bazilikában a világ különböző országainak Mária ábrázolásai találhatók. Kis szomorúság talán azért vegyül az örömbe, mert ez a mozaik egy betonoszlop mögött található, s aki nem tudja, hol van, könnyen azt gondolja, nincs magyar emlék a templomban. 

A három atya végigjárta azokat a helyeket, melyek Jézus Krisztus életét, az emberiségért vállalt áldozatát jellemzik és ma is hatnak ránk.