Kaptafa és csend

Sándor azt mondja, évekkel ezelőtt több, a mai orvostudomány szerint egyenként is halálosnak mondott betegségen esett át, amelyek mindegyikéből csodálatos módon felgyógyult, pedig már lemondtak róla az orvosok. Amikor azt érezte, hogy mindennek vége, egy belső hangot hallott, amely azt mondta neki, hogy nem halhat meg, élnie kell, útját járva az embereknek kell segítenie.

Akkor végre elindult benne egy átalakulás. Orvosai is tapasztaltak valami érdekeset, azt mondták, hogy valami nagyon szépen működik nála. Nem tudták, mi az, de elfogadták. Lassan felébredt a kómából, felépült, legyőzte a szervezete a betegséget. Pedig súlyos, vérző bélfekélye volt és kis híján elveszítette a látását. Így kezdődött a cipész új élete, amelynek ma már része a beteg embereknek való segítés is.

Évek óta egészséges, gyógyszert sem szed. Nem a gyógyítás, vagy a kezelés szót használja, hanem a segítést. Vallja ugyanis, hogy mindannyian birtoklunk olyan képességeket, tehetségeket, amelyet nem tanultunk, hanem egyszerűen kaptunk, magunkkal hoztunk. Azt mondja, mindenkiben ott van a hajlam a gyógyulásra, csak segíteni kell, hogy az felébredjen benne.

Kónya Sándor cipészként, de különleges képességeinek birtokában is segít az embereknek (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Akkor az illető ráérez, hogy mi a teendő. Elindulnak a pozitív folyamatok. Sándor megkapott egy tudást és az élet fokozatosan, lassan késztette arra, hogy azt, valamint képességeit használja és átadja mindazoknak, akiknek szükségük van rá. Vallja, hogy nem a nagy szavak a fontosak. Sőt, a nagy dolgok csendben történnek. Ahogy egy idős ismerősével is, akinek fia, Sipos-Kiss Roland arra figyelt fel, hogy mióta anyukájának segít Sándor, az idős asszonynak jelentősen csökkentek a fájdalmai, valamint sokkal kiegyensúlyozottabb lett.

Csökkent a cukra, kevesebb a vérnyomás problémája, ritkábban jelentkezik az asztmája. Roland korábban szkeptikus volt, de azt mondja, ma már tudja, hogy a meridiánpályák, azaz energiapályák a gyógyításban is szerepet játszanak. A fiatal férfi a meditációs állapotban történő segítségadásnak köszönhetően ma már nyugodtabb. A stresszes helyzeteket lazán veszi, nem idegesíti fel magát semmin. A sümegi Csizmadia Donát 13 éves volt, amikor részlegesen lebénult. Az epilepsziás kisfiú azt követően ismerte meg Sándort.

Édesanyjával két éve járnak hozzá, havonta, kéthavonta, hogy segítsen nekik. Azóta Donát állapota lényegesen javult, tud járni, koncentrálni az iskolában, így a tanulmányi eredménye is sokkal jobb ma már. A negyvenes éveiben járó tapolcai férfi, S. A. veseköves görcsöktől szenvedett, amikor az ultrahang vizsgálaton az orvos megállapította, hogy 1,3 centis, daganatgyanús folt van a veséjén. A férfi Sándor segítségét kérte és két nap múlva CT vizsgálatra ment. Ott már csak harmada akkora foltot látott az orvos. Egy újabb találkozásukat követően az orvosok már nem látták a foltot. Közben a vesekő is eltávozott a szervezetéből. Horváth Józsefné, Judit bronchitisben szenvedett, amikor orvoshoz fordult. Sípolt a tüdeje, azt mondták a szakemberek, hogy asztmás. - Ezt nem hittem el.

Bronchitisem, hörgőgyulladásom volt. Barlangterápián voltam három hétig, de nem javult az állapotom. Jógázni mentem, hogy gyógyuljak, ott ismertem meg Sándort. Három-négy alkalommal segített nekem, azután már sokkal jobban voltam, felszakadozott a tüdőmben a makacs váladék, azóta tünetmentes vagyok. Ráadásul a korábbi veseköveim is eltűntek, nem tudom, hogyan - emlékezik Judit.

A negyvenes asszony, Ildikó rákbeteg édesapjának segített Sándor. Az idős férfi a hasnyálmirigyrák végső stádiumában volt, amely borzasztóan fájdalmas. Ildikó azt mondja, Sándor segítségének köszönhetően a lehető legkisebb fájdalmakkal, emberhez méltóan távozhatott az édesapja a családtagok közül. Ez pedig nem csak a nagyapának, hanem mindannyiuknak sokat számított.