Adrenalinfröccs és halálfélelem a Principessán

Az eredmények, a  sikerek ismertetése után a  nyílt nap fénypontjaként felszállhatunk a Principessára. Wéber László már hozza is a trapézokat, amit minden vállalkozó kedvű izgatottan csatol fel testére, (persze szakmai segítséggel). Elvileg nem lesztek vizesek - mondják a sejtelmesen mosolygó beavatottak, ám a jócskán nedves felszerelés gyanút ébreszt. Felgyorsulnak az események, motorcsónakba szállás, száguldás, jobbra Tihany látképe, majd fordulat balra. Közeledünk. Szemünk még nem tudja, merre keresse Principessát, a Hercegnőt.

És akkor megpillantjuk a hatalmas, felénk tornyosuló vitorláival. Átszállás a fedélzetre, mentőmellények gyors felcsatolása, lélegzetvételnyi idő után fejünk felett hihetetlen sebesen elsuhanó vitorla rúdja, csúszós, imbolygó fedélzet, gyors instrukciók a karabinerről és az egyensúlymozgásról, miközben folyamatosan ring alattunk a talaj. Balanszok leszünk, munkára fogott legénység. Aki sétahajókázásra jelentkezett, akár már most le is szállhat - suhan át rajtam a gondolat. Itt kőkemény figyelmet igényel minden, suhanó, gabalyodó kötelek a láb alatt, csörlő hang, szél kap a hajadba, víz fröccsen arcodba, szemedbe, a másodpercenként változó széliránnyal és a hullámokkal együtt mozgó, táncoló fedélzet feszített izommunkára késztet.

Felcsatolunk. Egyes, kettes, hármas szárny. Lépdelés, testünk súlyával kell egyensúlyban tartani a hajót. Rövid parancsszavak, gyors mozdulatok, reakciók, akaratlanul is kapkodunk. Amíg mi a trapéz kereteken állunk, próbálkozunk, egész testünket, létünket az árbócra rögzített trapéz kötelekre bízva, olykor görcsösen kapaszkodva, a legénység profi tagjai nevetnek, nekik nem szokatlan ez a közeg. Kétszer se mondom, tuti, direkt áztatnak el minket! Nekünk, amatőröknek, egyszerű balansz-turistáknak az utazás adrenalinfröccs,  hatalmas élmény. Majd szakszavak, utasítások, a legénység is komolyodik, figyel. Figyelnek minket, kezdő, ám annál lelkesebb élősúlyokat, a szelet, a vizet, hogy a Hercegnő minden mozdulata harmóniában legyen az elemekkel és velünk, emberekkel. Siklás, suhanás, már azt sem tudom, a vízen, vagy a víz fölött, a levegőben, mindenütt, csak a szárnyalás, szárazföldi viszonyokra átállt agyunk számára csak megsaccolni képes sebességgel.

Hopp, ismét nagy adag balatoni vízfröccs az arcba, szembe, pillanatnyi levegőhiány, szapora pulzus, már az egész testünk vizes, lehűt, feszülnek az izmok. Újabb adag víz. Tudtam! Sőt, később már azt is elárulják, az előttünk lévő csoportok azért maradtak csont szárazak, mert nem volt szél, így ők tényleg csak sétahajókáztak. Ez van. De jó, hogy így van. Nekünk megérkezett. Itt van. Suhanás tovább. Az ember apró, törékeny pontnak érzi magát a két óriás, erős őselem, szél és víz sodrásában, ölelésében. Szinte szédítő, ahogy körtáncot járnak körülötted. Ahogy összecsapnak feletted, alattad, körülötted. Amint bátrabbnak kezdenéd érezni magad, rögtön rendbe tesz, arcul csap, figyelmezet: Vigyázz! (Azért a víz az úr - jut szembe. Vajon Petőfi is vitorlázott? Na, persze!)

 Még mindig a Principessa oldalán vagyunk. Nyújtott testtel lógunk. Valahogy olyan vicces az egész, mégis halálosan komoly. A köteleken lógunk. De soha ilyen feszült, koncentrált lógást nem csináltam még. Nyugi, mintha hintában ülnél! - szól a jó tanács a profiktól. Na, persze, én próbálkozom, de itt azért nem megy olyan lazán, mint a játszótéri hintában. De jól esik a nyári melegben vizes lepedőként időnként betakaró, ránk fröccsenő Balaton vize. Suhanunk a hajó testének oldalán függve, vizes ruhánkon, arcunkon végigsimít a hűs szél. Szabadság. Az első szó, ami eszembe jut. Végtelenség, szabadság, boldogság.
 
Ismét a parton. Távolodunk. A nagy türkiz világ egészen más arcát mutatta ma, mint amit eddig még nem ismertem. Félelmetesen izgalmas. Valami új, semmihez sem fogható érzés.
 
Valaki egyszer azt mondta nekem (persze akkor még nem hittem el), aki egyszer a vitorlázásba belekóstol és igazán ráérez erre, soha többé nem felejti. Hát nem is. Most már elhiszem.
 

 
A Kékszalag  leggyorsabb egytestű hajója

A szépnevű Principessa Libera elnyerte az idei Tihany-kerülő vitorlásverseny (Széchenyi István-emlékverseny) vándordíját, majd a Fehérszalag vitorlásversenyt is megnyerte. A Hercegnő és az őt körbehódoló legénységének legnagyobb sikere, hogy az idei Kékszalagon Rauschenberg Miklós kormányzásával harmadikként futott be, a futam leggyorsabb egytestű hajójaként.