''Visszatérő félelemben tart a volt párom''

A tapolcai Varga Sára mondatai ezek. Hat év keserűsége halmozódott fel benne. 2006-ban hagyta ott egy másik nő miatt élettársa, gyermekének apja. De mint később kiderült, akkor nem csak lezárult valami, hanem elkezdődött egy másik, máig tartó folyamat. Számtalan rendőrégi ügy, bírósági per, hátrahagyott adósság, kötelezettség, kicsinyes bosszúk sora jellemzi az elmúlt hat esztendőt. Tapolcai szerkesztőségünkben keresett fel a hölgy, hogy elmondja kálváriáját.

- Nem azért mesélem el mindezt most, hogy felelőst keressek, hiszen tulajdonképpen én voltam a hibás. Megbíztam az embertársamban, s kiderült, nagyot hibáztam. Korábban úgy gondoltam, hogy a bizalom az alapja mindennek. 2006-ban hagyott el a párom és azóta megkeseríti az életemet. Amióta elköltözött, mindent megtesz, hogy tönkretegyen. Pedig ő lépett ki a kapcsolatból, és vett el feleségül egy másik nőt.

Azért nem haragszom, amiért elhagyott, de azért már igen, hogy a gyermekének sem engedi a nyugodt életet. Amikor elköltözött elindult a gyermek-elhelyezési per. Röviddel ezután az akkor hét éves gyermekünket tulajdonképpen "ellopta" és új párjához, Cserszegtomajra vitte.

Azt hazudta neki, hogy ez így lesz a legjobb, merthogy én úgy sem tudom felnevelni, meg ilyenek. Engem erről sms-ben értesített, akkor. Nem tudom elmondani azt, amit éreztem. Azt, hogy megyek haza, és nincs meg a kisfiam. Egyébként két gyermekem van, a nagyobbik, az első házasságomból. Szóval ott az összeomlás szélén álltam, mindenáron vissza akartam kapni a gyermekemet. Két hét után tulajdonképpen úgy kellett "visszalopnom" a fiamat, holott a per lezárult, és a döntés nekem kedvezett, nálam helyezték el.

Előtte, 2006 novemberében a volt párom visszajött, ordítozott, tettleg bántalmazott, fenyegetett. Az esetről jegyzőkönyv is készült, és végül a bíróság is elismerte a könnyű testi sértést, de büntetést nem kapott ezért. Szomorú, hogy őt a legkevésbé sem érdekli a gyereke, csak az, hogy nekem szenvedést okozzon.

A gyermek-elhelyezési per aztán 2009-ben lezárult, a közös fiunkat nálam helyezték el, az apa kéthetente láthatja és havonta 30 ezer forint gyermektartásra kötelezett. Igaz, közben feljelentett a gyámhatóságnál, hogy a gyereknek nincs ruházata, vagy szedett-vedett ruhákban jár. Ez is egy hazugság volt a sok közül, a hatósági ellenőrzés teljesen engem igazolt, mindent rendben találtak. Gyermekeimnek biztosítom a megélhetést, a tábort, edzéseket, kirándulásokat, nyelvtanulást, bármit, amire szükségük van. De az ilyen támadásokat úgy tűnik nem lehet kivédeni, bárkit bíróságra rángathatnak, valós ok nélkül. A gyermek-elhelyezési per során olyan vádakat hozott fel ellenem, hogy nem jó a gyerekkel a kapcsolatom, rosszak a lakhatási körülmények. De ez sem igaz, természetesen. Annak örülök, hogy vannak barátok, jóemberek, akik segítenek, támogatnak a bajban...

Aztán megtudom, hogy volt egy közös betéti társaságuk, amelyben Sára a beltag (azaz a vállalkozás teljes körű felelőssége rá nehezedik), a korábbi élettárs pedig a kültag (akinek a felelőssége maximum a bevitt értékig terjed). A bt-t is Sárára hagyta, annak adósságaival, terheivel együtt. Volt egy személygépkocsi is a cég tulajdonában, így az ügyintézés, az autó visszaadása szintén az asszonyra hárultak.

- A fizetésem 33 százalékát levonták, mert a korábbi közös bt-nk ügyei alól teljesen kihúzta magát. Így nekünk ennyivel is kevesebb jut a megélhetésre. Még ezt is megtehette. Pedig a társaságot annak idején éppen az ő kezdeményezésére hoztuk létre, de akkor ő nem lehetett beltag, valamilyen ok miatt. Az anyagi nehézségeken persze nem segítene az a megítélt havi harmincezer forint gyermektartás sem. Először negyvenezret ítéltek meg, aztán harmincra csökkentették, de annak is alig több mint a felét fizette.

Azért ennyit, mert így nem lehet tőle letiltani. 2009-ben egyébként kérte, hogy havi 17 ezer forintra mérsékeljék a gyerektartás díját, mert nincs pénze. De pár hónapja már ennyit sem fizet. A legszomorúbb az egészben, hogy a saját gyermeke sem érdekli. Előfordult, hogy névnapjára, vagy húsvét alkalmából sem hozott neki semmit. Vagy, hogy a kötelező kétheti láthatás okán elvitte cserszegtomaji otthonába, busszal meg hazaküldte.

Ilyen előzmények után aztán csodálkozott, hogy a gyerek már nem akar elmenni hozzájuk. Ezért is velem ordítozott a telefonba. Meg persze fenyegetett, bosszult, ahogy szokott. Soha véget nem érő perek, igaztalan vádak, rágalmak és félelem, ami nekem, nekünk jutott. Sajnos ma az igazság és a jog nem feltétlenül esik egybe, és gyermekeimet egyedül nevelő anyaként vajmi kevés segítséget, támogatást kapok. Csak a rettegés marad, vajon mit hoz a holnap, vagy a holnapután...

Telefonon beszéltünk a volt élettárssal is. A férfi elmondta, hogy neki is lennének észrevételei, megjegyzései az ügyről, de nem kívánt nyilatkozni.