Hétvége

2012.04.07. 07:27

Vissza a természethez

Vágtázó Csodaszarvas koncert pénteken éjszaka Budapesten, néhány órával később, szombaton délelőtt a Balaton-parton csillagvizsgáló megnyitóján előadás a naptevékenység és a biológia összefüggéseiről. Rövid beszélgetés, mert mindenhol vannak ismerősök, dedikálás. Útban hazafelé egy kis munka, előtte egy gyorsinterjú. Grandpierre Atilla fizikus, csillagász, zenész, a Vágtázó Csodaszarvas frontembere.

Halmos György

- Szinte mindennap megjelenik valamilyen hír arról, hogy egyre fokozódik a naptevékenység, óriási napkitörések várhatóak, amelyek például a földi távközlésben is zavarokat okoznak. Napkutatóként ez az aktivitás rendkívül jó kutatási alkalom.

- Igen, a naptevékenység maximuma idején tapasztalhatóak a legerősebb kitörések, és jelenleg éppen ilyen időszak zajlik. Ez egyébként felveti azt a kérdést is, honnan erednek ezek a napkitörések, honnan van ilyen hatalmas energiájuk? A mai elméletek szerint ezek légköri képződmények. Az energiára vonatkozó vizsgálatok során viszont arra a következtetésre jutottam, hogy ezek nem lehetnek légköri jelenségek. A kis körzetben felszabaduló rendkívül nagy energia nagyon sűrű anyagból, vagyis a Nap magjából ered. Ez egy teljesen új elképezés, mert a magból kiinduló változásokra mutat rá. A számításaimat egy amerikai professzor igazolta, kiderítette, hogy a földi jégkorszakok a Nap magjában tapasztalható, általam modellezett ciklusokhoz köthetőek.

- Önmagában is teljes embert kívánó hivatásai, szenvedélyei vannak, hiszen elismert csillagász, fizikus, emellett zenész is. Van sorrend?

- Ami az érdeklődési területemet, szakmámat illeti, alapvetően csillagász vagyok, az ember és a világegyetem kapcsolatát tanulmányozom. Nem tehetek róla, hogy ebbe viszont minden beletartozik, hiszen az emberen és a világegyetemen kívül nincs más. Természetesen a zene és a világegyetem kapcsolata is rendkívül érdekel, mint zenészt, költőt. És mint élőlényt, kimondottan érdekel az élet mibenléte, az élet és a világegyetem kapcsolata. Ehhez pedig meg kell válaszolni a legnagyobb kérdést: mi az élet természete? Ez a kérdés minden élőlényt személyesen érint. Meg kell találjuk a választ sürgősen, mert az életünk már javában zajlik!

- Nemrégen félévet az Egyesült Államokban töltött vendégelőadóként, mi volt a kutatási területe?

- Kaliforniában a Chapman Egyetem vendégprofesszora voltam. Ott a biológia és a kvantumfizika összefüggéseit vizsgáltam. Ez most egy nagyon ígéretes új irány, a XXI. század a biológia évszázada lesz. Együtt dolgozhattam Henry Stapp fizikussal, ő korábban a kvantummechanika legnagyobb alakjainak, Heisenbergnek és Paulinak volt a munkatársa. Elsősorban a biológiai önállóság kérdést vizsgáltam, ami tulajdonképpen nem más, mint a tudat pontos megfogalmazása. Például, ha egy halat visszadobunk a vízbe, akkor az élet parancsa csak annyit mond, hogy ússzál, de azt már az állatnak kell eldöntenie, hogy jobbra, vagy balra úszik. Amivel eldönti, az a hal tudata. Azt vallom, hogy minden élőlénynek szükségképpen önállónak kell lennie, és ez azt jelenti, hogy a biológiai önállóság mögött ott rejlik a tudat, persze ez nem emberi öntudat, hanem egy öntudatlan, de értelemszerű döntéseket hozó tudat.

- Biológia és kvantumfizika? Első hallásra nagyon távolinak tűnik a két tudományág.

- A fizikai viselkedés alapvetően más, mint a biológiai. Minden kétéves gyerek meg tudja különböztetni az élőt az élettelentől. A felnőttek viszont már nem tudják, mert materiális a szemléletük. Azt gondolom azért, mert a fizika óriási hatást gyakorolt az emberiség gondolkodására, alkalmazkodtunk hozzá. A biológia évszázadában vagyunk, itt az ideje, hogy a biológiai gondolkodás elméletét is kidolgozzuk, ne csak az élettelen, hanem az élő szempontjából is lássuk a világot. Az emberiség nem élhet örökön örökké a középkorban felállított szellemi korlátok között. Bármennyire is fontos a fizika, tovább kell lépni, és az élet sokkal közelebb áll az emberhez, mint a puszta anyag. Minden élőlény érző lény, és a biológia segít belső világunk megismerésében, lelki épségünk visszanyerésében.

- Hogy lehet túllépni a minket körülevő "mátrixon"?

- A mai ember tudata tele van gátlásokkal, fékekkel, ez nagyrészt a fizikai gondolkodás miatt alakult ki. A fizika tudományát tovább kell fejleszteni, és át kell lépni a következő, a második szintre, a fizikából tanulva ki kell fejleszteni a következő természettudományt, a biológiát. A fizika az anyagi értékeket hozta a központba. Törvényszerű a fejlődés, és így az is, hogy a biológia kerüljön a központba, és mivel a biológia az élet tudománya. Törvényszerű, hogy az élet váljon a legmagasabb, központi értékké. Ez pedig azt jelenti, hogy kilépünk az embertelen "mátrixból", és a fizikának köszönhető anyagi, technológiai fejlődés is az élet egyre értékesebbé, tartalmasabbá, emberibbé tételének rendelődik alá.

- Fizikusként, csillagászként "anyagias" a gondolkodása, vektorok, képletek világában működik, zenészként egy másik dimenzióba kell lépnie. Eléggé ellentmondásos helyzet: racionalitás kontra érzelmek és szubjektum.

- Csak a materialista szemléletben ellentétes az anyagi és a szellemi világ. A valóságban minden egy. Ami a fizikai világban az erő, az a belső világunkban az érzés; az életfolyamatokat alapvetően az érzések határozzák meg. Törvényszerű, hogy egyre teljesebb távlatokban éljük az életünket. Akkor tudjuk az életünket szabadon, a bennünk élő mély teremtőerőnek megfelelően irányítani, ha nem az egyoldalúan anyagias, hanem a sokoldalú világban, az emberi érzéseinket elősegítő, közösségi együttműködésben megnyíló távlatokban gondolkozunk.

 

Grandpierre Atilla csillagász, a természettudomány doktora, a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa, író, költő, zenész, énekes (a Vágtázó Halottkémek, Vágtázó Csodaszarvas és Vágtázó Életerő együttesek alapítója). A MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Kimutatta többek között, hogy a csillagáramlások a hangsebességnél robbanásosan állnak le, a bolygók árapályereje nukleáris instabilitást okoz a Nap magjában, valamint, hogy a Nap és a világegyetem élő természetű. A New Scientistben a jégkorszakok eredetének a Nap magjának hőmérséklet-változásaival kapcsolatos új modelljét Robert Ehrlich, a George Mason University professzora igazolta. Felfedezte a kvantummechanikán túli, a vákuum-fluktuációkat megszervező biológia alapelvének matematikai, fizikai és biológiai megalapozását. (forrás: wikipedia)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!