2012.04.22. 06:55
A hitünket nem veszíthetjük el!
Hét háború, sok katasztrófa és ezernyi nyomorúság után sem rendült meg, nem félt, nem okozott gondot számára a továbblépés. Csak pillanatokra láttam kiborulni a világ különböző pontjain, de aztán a füredi szívkórházban valahogyan üressé vált a tekintete. Ez pedig megijesztett. De hála Istennek, ez a múlté, az ölelése éppen olyan, mint régen, vagy talán még szorosabb. Szenczy Sándor visszatért.
"Tudtam, hogy léteznek a kockázati tényezők: a magas vérnyomás, a cukor, a nagy súly. Aztán erre jött rá az idegfeszültség. Az egészségtelen életmóddal kizsákmányoltam a testemet, és ez megbosszulta magát. A repülések közben néha azt sem tudtam, hol vagyok, mennyi idő telt el, nappal van, vagy éjszaka, az időzónák átlépésével napok tűntek el az életemből, amelyekről nem tudok. Éráthidalást végeztek, 72 percre leállították és kivették a szívemet. Tudtam, kiben hiszek, és nem féltem a haláltól, de mégis nagyon megviselt a kiszolgáltatottság, és elhagytam magam. Jöttek a barátaim és hallgatták a könyörgésemet. És meglepődtek."
A székesfehérvári baptista lelkész, Révész Lajos azt mondta egy látogatáskor, ne aggódjon, ha meghal, ő vigyáz a családjára. Ez a mondat tette helyre.
"Az orvosok szerint egy évig is eltarthat az ilyen depresszió, de egy hónap után ez elmúlt, a második hónap végén már Haitire utaztam dolgozni. Lefogytam húsz kilót, diétázom, gyógyszert szedek, sétálok naponta egy órát, Bibliát olvasok és nevelem a gyerekeimet. Az orvos azt írta a zárójelentésemre: repülhet, éljen teljes életet!"
Megkérdezem: volt úgy, hogy megrendült a hite?
"Belenyugodtam, hogy az Istenem, ha azt akarja, elveszi az életemet. De voltak nehéz pillanatok. Veress Gábor professzor, a füredi kórház igazgatója bejött hozzám, dedikálta a könyvét és azt írta bele: 'A tiszteletesnek, aki a szívét adta az embereknek.' Akkor sírdogáltam egy napot, de kihevertem azt is. Jól érzem magam, a szeretetszolgálat az ország legnagyobb segélyszervezetévé vált, a szociális ellátórendszerben már 18 ezer emberért felelünk. A második születésnapom nem a kórházban, hanem Grozníjban volt, amikor Olga mama helyreigazított azzal, hogy mindent el lehet veszíteni, az életet is, az egészséget is, de ha a hitünket veszítjük el, akkor vagyunk igazán bajban. Ami történt, nem eltávolított, közelebb vitt Istenhez. Húsvétkor fontos hangsúlyoznom: újjászületés ez nekem, mert másként értékelem az életet, amit Istentől kaptam. Eddig kizsákmányoltam a testem, de most már azt szeretném, hogy minél tovább mások hasznára élhessek a Földön.
