A saját útján halad

Van egy konkrét élménye, szerinte ehhez kötődik az elhatározása. Kilencéves volt, mikor Balatonalmádiban a strandon egyszer csak elkezdett nagyon fájni a hasa, behozták Veszprémbe, vakbéllel kellett operálni. Több mint egy hónapot töltött a kórházban, mire hazakerült, már tudta, orvos lesz. A kádártai születésű, de a gyermekéveit már Almádiban töltő kislány életének következő fontos állomása a Lovassy gimnázium.

"Hogy miért matek szak? Egyrészt biológia szak nem volt. Soha nem gondoltam, hogy matematikából professzor leszek, de azt azért már akkor is tudta az ember, hogy a matematikai logika sok szakterületnek, így az orvoslásnak is az alapja. Életem egyik legjobb döntése volt a matek tagozat, a másik legjobb meg a Lovassy."

Azért feltehetően a simán abszolvált Semmelweisen sem érezte rosszul magát a fiatal medika, de nem csak az egyetemi esztendők, hanem a megyei kórházban a gyermekorvosi és az aneszteziológiai szakvizsgákig eltelt kezdőévek is villámgyorsan elrepültek. Előbb az akkor még külön épületben lévő gyermekkórházban dolgozott, majd a felnőtt intenzív osztályon, ezen belül alakul meg vezetése alatt a gyermekrészleg. 1996-ban, mikor megépül a megyei kórház új épülete, és a gyermekkórház átköltözik ide, eddigi feladati mellé megkapja a koraszülött intenzív ellátás kialakítását, működtetését is.

Mikor 2003-ban dr. Gáty István főorvos nyugdíjba vonult, Szabó Éva úgy érezte, a közösség meg a kórházi vezetés is jó néven venné, ha pályázna, egységesítve ezzel az addig egymás mellett létező ellátási területeket. Így került a vezetése alá a gyermekosztály, a szakrendelések, a gyermek- és a koraszülött intenzív. Az egyes részlegek önállósága több tekintetben is megmaradt, az összevonásnak számos szakmai, szervezési előnye volt.

"A gyerekellátásnak nagyon sok alterülete van, tulajdonképpen leképez egy felnőttkórházat, ahol van külön neurológia, belgyógyászat, reumatológia, kardiológia, és így tovább, többféle osztály. Ez azért nem azt jelenti, hogy a gyermekgyógyász orvospolihisztor. Hanem azzal a belátással kell dolgozni, hogy itt nem külön osztályonként, hanem egy szervezetben, egy vezető összehangoló irányítása mellett kell ezeket a szakterületeket művelni. Nekem itt nem az a feladatom, hogy minden szakterületen én legyek a legokosabb, ez nyilvánvalóan nem is lehetséges. Hanem meg kell találnom az egyes szakterületre a legjobbakat, meg kell tartsam őket, gondoskodjak az újak képzéséről."

A találkozások a régi, gyerekként kezelt betegekkel gyakoriak: a kórház előterében, a piacon, bárhol. Ezek a megszólítások mindig jó élmények, különösen, amikor behoznak egy kisgyereket, és az anyuka hozzáteszi, azért jön ide bizalommal, mert valamikor a doktornő kezei között gyógyult ő maga is. "Ez kell ahhoz, hogy az embernek megmaradjon a hite, hogy kitartson."

Szabó Évának nagyon jólesik, hogy úgy érzi, az embe- reknek fontos a gyermekosztály, hogy nem csak elhiszik, de tudják is, hogy itt komolyan igyekeznek jól ellátni a gyerekeket. Ha a lakossághoz fordulnak, mindig pozitív hozzáállással találkoznak. Ez pedig manapság nem kis dolog.

"Nagyon más lett a világ, mint annak idején volt. Most egy őrült mókuskerék az egész, mindenki rohan, mindenki gyorsszervizt akar, ami nem működik. Ebből adódnak konfliktusok is, de meggyőződésem, hogy nekünk, amellett, hogy mindenekelőtt a gyerek érdekét kell néznünk, a szülőkkel is meg kell őriznünk a jó kapcsolatot, mert akkor tudjuk a beteget normálisan kezelni."

A világ változását itt, a kórház falain belül is érzékelik, egyre több olyan eset fordul elő, amikor nem csak szervi betegséggel kerülnek hozzájuk gyerekek. Ilyenkor az egészségügy csak a problémák egy részét képes megoldani, a többit nem, de segíthetik a feldolgozását - ha ehhez az adott család is partner. Van ennek hivatalos oldala is, állandó kapcsolatuk van a családsegítővel, a gyámhivatallal, akik rendszeresen megjelennek az osztályon.

A gyermekosztályok manapság már nem fehérre meszelt, vaságyakkal telezsúfolt kórtermek, hanem színesre festett, szülőkkel együtt gyógyító, családias színterekké váltak, Veszprémben még van külön játszószoba is. Szabó Éva ezt jó iránynak tartja.

"A 80-as évek végén, a 90-es évek elején ez még nem volt nagy divat. Az én részlegemen, a gyermekintenzíven már akkor is ott lehettek a szülők. A gyógyulás szempontjából fontos, hogy a kisgyerekekkel jelen legyen a szülő. A gyerek nem tudja feldolgozni, hogy ő csak átmenetileg marad itt, azért, hogy gyógyítsák, hanem úgy érzi, a szülei akkor hagyják magára, amikor a legnagyobb bajban van. A szülőkkel való elhelyezést szépen lassan itt is általánossá tettük, annak ellenére sikerült ezt megoldanunk, hogy az osztály nem erre a funkcióra épült. Kivéve az újszülötteknél, ott van egy nyolcágyas anyaszállás a szoptatós anyukáknak."

Távlatban szeretne megfelelni annak a feladatnak, hogy összetartson egy osztályt, olyan szellemiséget és lehetőségeket biztosítson, ahol megmaradnak az orvosok és a nővérek. Ezekben a "relative nehéz" időkben ez nem könnyű - ad reális helyzetértékelést.

A civil életével mindezt azért is tudja könnyebben összehangolni, mert a férje is orvos, megérti és ismeri az elfoglaltságok rendszerét és fajtáit. Az otthon töltött idő viszont mindig jól, tartalmasan telt.

"A munkám nem nyolc órát vesz el az életemből, kellene már egy kis olyan idő is, hogy ne kelljen semmit csinálnom, de ilyen már nincs" - mondja és nevet egy kicsit. Mintha tréfálkozott volna, pedig nem. De szemmel láthatóan így is jólesik neki a nevetés. És nekem is jólesik, hogy nevetni látom.

Dr. Szabó Évát a közelmúltban Príma-díjjal tüntették ki. Az elismerést három, arra alkalmas személynek ítélték oda, a főorvosnő a tudományos területen kifejtett munkásságáért kapta. A szakmai díjak mellett többször részesült olyan elismerésben, amelyet a közvetlen környezet, a körülötte lévő kisebb-nagyobb emberi közösségek ítélnek oda. Így megkapta már a megye és a kórház egészségügyi díjait, a Pro Comitatu- és Csolnoky-díjat. Vezetőségi tagja több tudományos társaságnak és a gyermekgyógyász szakmai kollégiumnak.