Most elmondom, mint vesztem el

Ezeket a füzeteket, az író betegségének és halálának dokumentumait Arany Zsuzsanna veszprémi irodalomtörténész szerkesztette kötetbe. Vele beszélgettünk.
 
- A halál, a haldoklás a maga igazi dimenzióiban, kívülről, nem megélhető. A beszélgetőfüzetek alapján mégis nagyon jól el tudom képzelni a kórtermet, ahol Kosztolányi küzd a lélegzetvételekért. Mint egy szobaszínház, benne töredékes párbeszédek. Kissé hisztérikusak, meg néha humorosak, ahogyan a halál árnyékában lehet. A költő megörökíti önnön pusztulását. Ágytál, hashajtó, fecskendő. Önre, a kötet szerkesztőjére, hogyan hatottak ezek a szövegek? Mit tesznek hozzá a Kosztolányiról alkotott képhez?

- Ezekre a szövegekre én voltam kíváncsi, tehát nem feladatként kaptam. Később jött csak az ötlet, hogy legyen ez a kritikai kiadás sorozatának egyik első kötete. Olvastam róluk korábban a Nyugat 1936-os emlékszámában, ahol felvételeket is közöltek a kézírásról. Olyannyira megdöbbentem akkor azokon a sorokon, illetve magának a kézírásnak a képén - horrorisztikusnak tűntek a betűk-, hogy kíváncsi lettem a "folytatásra". Mikor a Kosztolányi kritikai kiadás forrásgyűjtésébe kezdtem, előrevettem ezt az anyagot. Meglepődtem, hogy milyen sok, és ösztönösen elkezdtem följegyezni, amit olvasok. Mikor pár oldalam már volt, megmutattam többeknek is, köztük Szegedy-Maszák Mihálynak, aki biztatott, hogy folytassam. Úgy éreztem magam, mintha valamiféle titkosírást olvasnék, s olyan úton járnék, ahol előttem évtizedek óta nem túl sokan.

Fura módon nem a haldoklás, hanem az élet jött szembe velem ezeken a lapokon. Nagyon erőteljesek a szavak, erő árad a leírásuk módjából is. Az élni akarás van bennük, a harc, a küzdelem. A sajátos helyzet - Kosztolányi kénytelen volt mindent leírni - is okozza azt az érzést, mintha mi is ott lennénk, s átélnénk azokat az utolsó hónapokat. A "beszélgetés" - aminek ugye mindig csak az egyik felét halljuk" - abszolút őszinte és az akkori hétköznapokba is bepillantást enged. Ám bevallom, több irodalmi-gondolati részt vártam, nem csak a kórházi ápolókhoz és a cselédekhez írt kéréseket. A források alapján számos lap elkallódhatott. Kosztolányi látogatói hazavihették magukkal őket. Feltűnő az is, hogy az utolsó nagy szerelem, Radákovich Mária sehol sincs említve.
Ezek a lapok az életrajz alaposabb megismeréséhez segítenek hozzá minket, valamint alakít kicsit azon a képen is, ami Kosztolányiról a köztudatban élt. Már nem biztos, hogy mindig ő lesz a könnyed világfi a szemünkben.
 
- Kosztolányi imádott élni. A létezés örömét, eksztázisát, a világ szépségét nálánál jobban nem írta meg senki, ettől még megrendítőbb a halálos ágyán látni. Zöld tintával írta ezeket az utolsó sorokat is?

- Mindössze négy szó van zöld tintával írva: "tudok is vele irni". Föltehetően kipróbált egy tollat éppen  vagy a régit hozták be neki , a kórházi ágyán fekve. Az összes többi kéziratlap mind grafitceruzával íródott. A művek kéziratai egyébként valóban zöld tintával íródtak, de előfordul, hogy ceruzával, vagy barna és piros színnel is belejavít. Sőt, akadnak levelei fekete és lila tintával is. Tehát túlnyomórészt a zöld uralkodik, de igaz volt az is, hogy "színes tintákkal álmodott".
 
- Hol voltak eddig ezek a beszélgetőfüzetek? Mekkora munka volt kibogozni, összerakni a sorokat? Talált-e különlegességeket?

- Ezek a kéziratok eddig jelentős részben a Magyar Tudományos Akadémia Könytárának Kézirattárában voltak. Megközelítőleg 4-500 kéziratlap, amelyek egy részének a hátoldalán is szerepelnek sorok Kosztolányitól, tehát nagyjából másfélszeresére kell fölszoroznunk ezt a számot. Ezenkívül a Petőfi Irodalmi Múzeumban található egyetlen lap, Gellért Oszkár hagyatékából, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban 16. A kötet alapját adó anyag tehát elérhető volt, de a keletkezéséből adódóan nehezebben lehetett olvasni. Sajnos, magángyűjtőknél még lappanghatnak további lapok, amelyek felderítésére tettünk ugyan kísérletet, de nem jártunk sok sikerrel.

Az MTA-anyagnál például 4-5 nagy borítékot kell elképzelni, tele tömbökkel és különálló lapokkal. Némelyik tömb már szétesett. Annak idején a kézirattárosok sorszámozták, de ez a sorrend egyáltalán nem biztos, hogy a keletkezési sorrend. Az anyag Kosztolányiné hagyatékából került a közgyűjteménybe, s Kosztolányi fia, Ádám adta el, 1969-ben. Tehát már akkor sem lehetett sorrendbe rakva, hiszen Kosztolányi 1936-os halálához képest eltelt 33 év. Igyekeztem minden föllelhető további dokumentumot is összegyűjteni. A munka gerincét másfél év alatt végeztem el, de a pályázati rendszer miatt három évet várt a megjelenésre, s ezalatt az időszak alatt is bővítgettem, egy-két fejezetet hozzávettem stb. Az internetes változat már korábban is hozzáférhető volt, ami szintén folyamatosan frissült.
 
-  Ezzel a karácsonyra megjelent kötettel és az Édes Anna kritikai kiadásával megkezdődött műveinek a kritikai szemléletű közreadása. Egyik régi adóssága ez a magyar irodalomtörténetnek. Kosztolányinak nem hogy a kritikai kiadása, de egyáltalán a kiadása is politikai természetű akadályokba ütközött. Az Édes Anna például 1943 és 1963 között nem jelent meg Magyarországon. Miért?

- Már a negyvenes évek végén megjelentek róla olyan kritikák, amelyekben reakciós burzsoá elemnek minősítik, s apolitikusságát kárhoztatják. Ady és Petőfi volt az etalon, mint "forradalmár" költők, Kosztolányi pedig l'art pour l'art-nak mondott szemléletével a polgári dekadencia megtestesítője volt. Emiatt lényegében egész életművét kárhoztatták. Az Édes Anna esetében azonban a marxista olvasatoknak is jutott tér: a szegények (cselédlány) elnyomása elleni tiltakozást, a Horthy-korszak vezető tisztségviselőinek elítélését emelték ki, torzítva ezáltal az értelmezéseken. Emiatt tehát idővel kiadták ugyan, de cenzúrázva.
 
- Az Édes Annából mit cenzúráztak ki 1963-ban? Mennyire politizált Kosztolányi a műveiben? Vannak-e ilyen szempontból kényes, az olvasók számára máig ismeretlen szövegei?

- A Veres András szerkesztette kötet alaposan feltárja az Édes Anna cenzúrázási és kiadási kérdéseit. Az egyik törölt rész Horthy bevonulására vonatkozik, s hiányoztak az 1919-es Tanácsköztársaságra tett utalások közül is. De elmondható, hogy Kosztolányinak a cikkeiben (is) voltak politikai megnyilvánulásai. Fiatalkorában például a Bácskai Hírlap hasábjain közölt olyan vezércikket, melyből inkább egy konzervatívnak mondható értékrend rajzolódik ki. Az ilyen jellegű szövegei sem jelentek meg az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor az is elmondható, hogy egy időben több irányultságú lapnál is dolgozott.

Ha kényes szövegekről kell szót ejteni, akkor a Pardon-rovatot emelhetjük ki. 1919 és 1921 között Kosztolányi az Új Nemzedék című jobboldali laphoz szerződött, és ennek a rovatnak a vezetője lett. A cikkek erősen antiszemiták, antikommunisták, irredenták. Egyik sincs aláírva, s a rovatot többen írták. Nagy feladat a szerzőség felderítése, s annak megválaszolása, melyikeket írhatta Kosztolányi. Rovatvezetőként sok olyat stilizálhatott is, amelyiket eredetileg nem ő írt. Az is előfordulhatott, hogy az ő cikkébe később belenyúlt a fő- vagy a felelős szerkesztő.

A lap főszerkesztője 1920 decemberéig Milotay István volt  - akkor többekkel kivált a lapból, s megalapította a Magyarságot-, de már az ő idejében is jelentős beleszólása volt a tartalomba Bangha Bélának, aki jezsuita hitszónok és értekező volt, s hatalommal bírt. Szegedy-Maszák Mihály tavaly megjelent monográfiájában azt is kiemelte, hogy Bangha már 1918 előtt is támadta a baloldalt, s a Pardon egyes írásai szorosan kapcsolódnak az általa korábban mondottakhoz. A rovat cikkeit összegyűjtöttük már, illetve azon szövegek egy részét, melyek az egyes Pardonokra válaszolnak. A Pardon lényegében vitázó glosszasorozat volt. Kosztolányi ezt követően viszont egészen biztosan nem fogalmazott meg nyílt politikai állásfoglalást.
 
- Ön hogyan került bele a munkacsoportba, amely Szegedy-Maszák Mihály vezetésével a Kosztolányi-művek kritikai kiadásán dolgozik? Mi következik a beszélgetőfüzetek után?

- 1999 és 2003 között Szegedy-Maszák Mihály doktorandusza voltam. Az ő javaslatára kezdtem Kosztolányival foglalkozni, még 2004-ben. Először az akkor még általa vezetett Összehasonlító Irodalomtudmányi Tanszéken dolgoztam, majd azt követően már a Kosztolányi-kutatócsoportban. A beszélgetőlapok után egyrészt a forrásgyűjtési munkálatokat kell minél hamarabb lezárni  - kiadni a teljes bibliográfiát-, valamint Kosztolányi életrajzának megírásába kezdek, melyben a korszak ábrázolása is szerepet kap majd.

 
- Úgy hírlik, mintegy hatvan-hetven kötetre terjedne a kritikai kiadás. Mikorra végeznének vele? Mennyi még a feltáratlan anyag?

- A kritikai kiadás alapját a már említett forrásgyűjtés adja. Ez azt jelenti, hogy a kéziratos anyagot, illetve a Kosztolányi életében nyomtatásban megjelent írásokat is  - minden műfajban - össze kell gyűjteni. Ennek megfelelően bibliográfiákat készítünk, egy tematikus sorozatot, aminek a harmadik kötete jelent most meg. Ahhoz, hogy ezek a bibliográfiai kötetek megjelenjenek, az összes, a korszakban (20. század eleje) létező és föllelhető lapot át kell néznünk. Mivel Kosztolányi újságíróként kereste a kenyerét, így lényegében minden műve újságokban jelent meg. Ezeknek csak töredéke került kötetbe az élete folyamán. Még az Aranysárkány című regénye is először a Pesti Hírlapban látott napvilágot, folytatásokban. Eddig megközelítőleg 340 olyan korabeli lapról beszélhetünk, amelyekben közölt írásokat Kosztolányi. Ezres nagyságrendet kell még végignéznünk ahhoz, hogy összeálljon a jegyzék.

Ehhez egy egyetemi hallgatókból, doktoranduszokból és fiatal kutatókból álló csoport nyújt segítséget. A kész bibliográfia alapján tudják a kötetek szerkesztői, hogy például egy adott novellának, versnek, műfordításnak hány szövegváltozata létezik, azaz mikor és hol jelent meg. Gyakran előfordult, hogy Kosztolányi négyszer-ötször is leközölte ugyanazt a szövegét, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Eddig a három kötet összesen 9433 tételt hoz, s ez a szám még növekedni fog. Előttünk áll a vidéki és például az erdélyi sajtó anyagának áttekintése is. Ha ehhez még hozzáadom a sajtó alá rendezési munkálatokat, akkor talán elmondhatjuk, hogy van még bőven feladat előttünk. Mindehhez hozzátartozik, hogy a 21. század szellemében e számos szöveg és szövegváltozat digitalizálásában is gondolkodunk.
 
- Interneten esetleg előbb lesz olvasható, mint nyomtatásban?

- A beszélgetőlapok esetében ez így történt. A többi kötetnél még egyelőre nem látjuk, mi lenne a szerencsésebb. Mindenesetre a két sorozatszerkesztő  Veres András és Szegedy-Maszák Mihály  már többször is hangsúlyozta, hogy nem minden kötet fog nyomtatásban is megjelenni.
 
 

Arany Zsuzsanna  gimnáziumot Veszprémben végezte, majd az ELTE Bölcsészkarán szerzett magyar és esztétika szakos diplomát. Összehasonlító irodalomtudományból doktorált, illetve filozófiai szemesztereket is végzett. Ösztöndíjas volt Firenzében, majd az ELTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén volt tudományos munkatárs. 2007-től a Kosztolányi kritikai kiadást készítő MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport tagja. Eddig több szerkesztett kötete jelent meg, egy tanulmánykötete, valamint további írásai folyóiratokban és az interneten. A kutatásokról bővebb információk a www.kosztolanyioldal.hu honlapon olvashatók.