A gyerekek legnagyobb kincse

Ez a Hamvas Bélától származó idézet vezette be az ajánlást, mellyel Szeles Józsefné Kis Veronikát a Női Helytállás díjára javasolták. A díjat immár harmadszor ítélte oda a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület (VENŐKE) december 6-án. Tizenkét veszprémi nőt tiszteltek meg ezzel a címmel a VENŐKE tagjai, de egyhangúan Veronikát jelölték az első helyre. A miértre az Akácfa utcai házban próbáltam keresni és találtam választ.
 
Már a találkozás megbeszélése is talányos volt. Az előttünk álló három napból kettőt azonnal kizárt Veronika, s a harmadikra is azt mondta: reggel azért telefonáljak, hogy rendben van-e.
 
A négy lakásos társasház ismerősnek tűnik, de kevés eligazítót kapok. Az emeleten találom meg a keresett nevet, két másikkal együtt. Csengetésemre gyors ajtónyitás a válasz, s Veronika mögött ott látom a rendkívül bájos csöppséget, aki már a díj átadáskor is felhívta magára a figyelmet. A szobában, ahol leülünk beszélgetni, ott a kicsi lány is édesanyjával, s ott van rengeteg emlék, fotó a családról. Rögtön az elején kiderül: valóban nem tudtunk volna előző nap találkozni.
 
- Kata, a legkisebb iskolás unokám elcsúszott az iskolában. Orvosi vizsgálat után Kata lányom idehozta: itt borogattam, gyógyítgattam - mondja mosolyogva Veronika. Ez csak bevezető a nagy család megismertetéséhez. Hogy miért a nagy család, arra egyszerű magyarázatot ad. Ő maga tizedik gyermekként született. Férjéék csak hárman voltak testvérek, de ők együtt nagy családot akartak.

Veronika született veszprémi, férje Devecserben látta meg a napvilágot, de gyermekként ideköltöztek, s itt találkoztak ők is. Sajnos a közös életet rövidre szabta a sors, Veronika 37 éves volt, amikor hét gyermekkel egyedül maradt. A szívinfarktus egy pillanat alatt elvitte legnagyobb támaszukat, az édesapát. Akire nagy szükség lett volna, hiszen a gyerekek közül egy nagyot halló, egy szívműtétes, egy vesegondozott, egy krónikus allergiás és egy a kalcium szint leeséstől rendszeres görcsöktől küszködő gyógyításáról, iskoláztatásáról kellett gondoskodni a két teljesen egészséges mellett.

A gyerekek: Veronka a legidősebb két saját és második férje révén három hozott, de annál jobban szeretett gyereket nevel. Tündinek, Hajnalkának, Erzsébetnek három-három gyermeke van. Öt év kihagyással született Kata, neki két gyermeke van. Csilla, akit gerincével műtöttek három gyermeket szült. Újabb öt éve kihagyással érkezett a trónörökös Józsika  vele és családjával él együtt most Veronika. Az ő lánya a tündéri két és fél éves Gabika, s hét hónapos a kisfia Krisztián.
 
A szép család megtekinthető a szoba falán egy tablón gyerekekkel, vejekkel, mennyel és unokákkal együtt. A tablót a legidősebb unoka készítette a családtagokkal együtt. A kereten egy felirat: Emlékezzünk rá, hogy a nagymama a legnagyobb kincs, amiben a gyerekek részesülhetnek.
 
Az özvegységben eddig eltöltött két és fél évtized embert próbáló volt Veronika számára. Férje halála után sürgősen munkát kellett találnia, olyat, ami mellett a családot is el tudja látni. Gyermekkori barátnője segítségével díjbeszedői állást kapott. Az időt és a munkát itt ő oszthatta be, igazodva, a gyerekek időbeosztásához. Egy másik gyermekkori barátnő másodállást is szerzett neki, ebédosztást egy konyhán. Ezekkel, s az időnként vállalt nagytakarítással már biztosítani tudta a megélhetést. A gyerekek is segítettek, ha idejük, s a tanulás engedte. A legkisebb, Józsika elsős volt,amikor apja meghalt, rá különösen ügyelni kellett.


De a Szeles családban természetes volt, hogy a gyerekek egymásra is vigyáztak, egymásnak is segítettek. Amire szükség is volt, hiszen Veronika is súlyos műtéten esett át nem sokkal férje halála után. Akkor Hajnalka lánya főzött rá, készítette a diétás ételeket, olyan pépesre, hogy az unoka darabosabbat evett, mint a nagymama. Akinek helyzetét súlyosbította különös betegsége, amit néhány gyermeke is örökölt: vérükben három elemből kevesebb van, emiatt vagy vérzékenység, vagy trombózis sújthatja őket. Állandó gyógyszerszedés, a lányok esetében szüléskor fokozott orvosi felügyelet  életük velejárója.
 
Veronika mindezek ellenére derűs, mondhatnám állandóan tettre kész. Napjait gyermekei és unokái töltik ki, határozzák meg. Most éppen öt unoka a rendszeres kosztosa (természetesen a szülők anyagi hozzájárulásával). Neki nagy öröm, ha jönnek az unokák, télen, nyáron. A kert nagy vonzerő, nyaranta pedig mindig akadt, aki a boldog nyári napot a nagymamánál szerette volna alvással befejezni. Ilyenkor volt, akinek a szőnyegre rakott szivacson jutott hely, de milyen izgalmas is volt ez. Veronika mosolyogva mondja: a végén már meg kellett osztani: egy-egy fiú és lánynapra, hogy elférjenek. 
 
Mostanra 36 tagúvá vált Veronika családja. Vele élő menye Viktória, aki három gyerekes családból származik azt mondja: jó ebben a családban, itt nyüzsgés, mozgás van. A vejek között van, egyedüli gyermek, s olyan is, aki másodmagával nőtt fel. Ők is azt mondják: itt mindig történik valami.
 
A történések jobbra fordulásában sokszor Veronika kíváncsisága volt a fordulópont: fiatal korától kezdve tudni akarta, mi miért történik. Így derült fény gyorsan szívbeteg lánya bajára, s kapott gondos kezelést, jutott minél gyorsabban műtőbe is.

Már búcsúzunk a lépcsőházba, amikor megkérdezem: maguk építették-e a házat? Kiderül: férje szüleitől kapták a telket, amire három testvér kezdett építeni, a negyedik lakást eladták, az pótolta ki a saját munkát. Az egyik földszinti lakásba sógornője költözött be családjával, a Napló fiatalon elhunyt újságírójával: Győri Varga Györggyel. Veronika rá is azzal a szeretettel emlékezik, ami egész életében jellemezte másokkal szemben.