Nemzeti sport a horgászat

Az idegenforgalom mára a leggyorsabban fejlődő szolgáltatói iparágak egyikévé vált világszerte. Ebben a folyamatban feljövőben van a horgászturizmus, egyre többen vannak, akik, ha csak alkalomszerűen is, de megpróbálkoznak ezzel a természetközeli lehetőséggel.

A horgászturizmus jelentőségéről egy évtizede talán még megoszlottak a vélemények. Voltak, akik jelentéktelen kisebbségnek tekintették a horgászokat, ezzel együtt elhanyagolhatónak a horgászcélú turizmust. Csakhogy az idő rácáfolt a kétkedőkre: hazánk két tavaszi fővárosi horgászkiállítását tízezrek keresik fel minden alkalommal, másrészt folyamatosan bővül azon helyek száma, ahol kulturált körülmények között tudnak az emberek hódolni a szenvedélyüknek. A horgászturizmus ma már nem is Balaton-központú, hiszen az egyesületek egyre nagyobb áldozatokat vállalnak (intenzíven telepítenek) annak érdekében, hogy megnyerjék a vendégpecásokat. Sorban nyílnak a kimondottan a horgászturizmus igényeit kielégíteni hivatott helyek, így például Pápán a Malom-tó, a Strandi-tó, vagy Marcelgergelyiben a Joó-tó.

Kérdezhetnék joggal: mi kell a horgászturizmushoz? A válasz egyszerű: biztos halfogási lehetőségek, kapitális példányok fogásának esélye (fogd meg és ereszd el), kellemes és szép táj, jó ellátás és infrastruktúra, megközelíthetőség, kedvező ár, esetleg kapcsolódó programok. Potenciális lehetőségről van szó, a horgászturizmusra minden kontinensen megvan az igény. Európában több millió horgász van, hazánkban 350-400 ezerre tehető a számuk, Németországban majdnem 700 ezer egyesületi tag horgász van, közülük sokan külföldre is ellátogatnak. Írországban évente 250-300 ezer külföldi horgászik, Finnországban a 400 ezer hazai horgász mellett 120-150 ezer vendéget fogadnak.