Akik nem hibázhatnak - A parancsnok úgy érzi, még van mit tenni a csapatért

Az alezredes, aki március 15-én átvette a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét, már négy évvel ezelőtt nyugdíjba mehetett volna, mégis maradt. Beszélgetésünk végére megértettem, hogy miért ilyen hűséges 62 kollégájához.

Harmincéves koráig, elmondása szerint, a tűzoltókat csak sisakban, tömlővel futkosó emberekként ismerte. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat főenergetikusaként dolgozott, amikor 1985 augusztusában váratlanul felhívták a tűzoltóságtól: felkérték, hogy legyen parancsnokhelyettes. Hogy miért nem belülről kerestek embert erre a posztra? Mert akkoriban kevesek választották főiskolai végzettséggel ezt a hivatást.

A széles körű műszaki ismeretekkel rendelkező, a győri főiskolán két szakot is elvégzett Somogyi László igent mondott. A többiek meglepetésére annyit kért, hogy próbaidejét a vonulósokkal is szeretné tölteni. Így aztán ő is rohant a tüzekhez, balesetekhez, takarította a körletet mint leendő főnök.

- Hónapok alatt kiderült, barátságos, összetartó közösségbe kerültem, ahol persze akadtak véleménykülönbségek, viták, némi súrlódás - hiszen 24 órát összezárva töltöttünk -, ám amikor riasztottak bennünket, már mindenki csak a feladatra koncentrált. Azért annyira nem mentünk egymás idegeire, hogy szabadnapokon ne ünnepeltük volna meg egymás születés- és névnapját, vagy csak úgy összejöttünk. A találkozások azóta ritkultak: sokan igyekeznek eredeti szakmájukban munka után nézni, mert a megélhetés egyre nehezebb nekik is. Az elmúlt években megnyirbálták a juttatásainkat: a tíz éve itt dolgozó kollégák átlag nettó 100 ezer forintot visznek haza havonta. Ez a jövedelem nem tükrözi sem a társadalmi elvárásokat, sem a közvélemény megbecsülését. Ezért is engedélyezem, hogy szabadnapon maszekoljanak, de megkövetelem, hogy pihenten jelentkezzenek szolgálatra. Mi nem hibázhatunk, mert akkor nemcsak a segítségre szorultak, hanem magunk és társaink életét is veszélybe sodorhatjuk.

Somogyi Lászlót 16 évvel ezelőtt nevezték ki a pétfürdői lánglovagok parancsnokának. Akkoriban az ország legjobb tíz tűzmegelőzési szakembere közé sorolták, mégsem volt könnyű számára az új feladat. Azt mondja, azért volt szokatlan az új beosztás, mert ekkor már parancsokat, utasításokat is kellett kiadnia, néhány embert felelősségre vonni, netán eltanácsolni a pályáról. Ez utóbbi dolgokról nem szívesen beszél, mert ezek voltak élete talán legnehezebb döntései.

Elmondása alapján annak idején erősen lepusztult laktanyát és hiányos, korszerűtlen felszereléseket örökölt. Az első tíz évben sikerült pályázati úton és támogatói segítséggel két nagy értékű kocsit beszerezniük, továbbá európai színvonalú felszerelésekkel gyarapodtak. Ebben az időszakban többet fejlődött a tűzoltóságuk, mint az elmúlt ötven év alatt. Sikerült felújítaniuk az épületüket is.

Az itt szolgáló tűzoltókról tudni kell, különösen nagy veszélyeknek vannak kitéve. Közel tíz olyan, főleg vegyi üzem telepedett le egykoron Pétfürdőn és környezetében, amelyiktől, ha riasztás érkezik, fel lehet készülni a legnagyobb bajra is... Elég, ha a fűzfői tűzijátékraktár felrobbanására utalunk.

Szent Flórián óvta meg azt a várpalotai tizenegy szintes házat és lakóit, ahol februárban tűz ütött ki a negyedik emeleten. Szerencsére éppen akkor értek a város határához a Tés felől érkező tűzoltók, amikor a riasztást kapták. Ha akkor Pétfürdőről kellett volna útnak indulniuk, alighanem beláthatatlan következményekkel végződött volna a véletlen balesetnek indult tűz.

Úgy tervezem, mondja Somogyi László, hogy legkésőbb a következő év végéig maradok, mert van még mit tennem a csapatért. Beszélgetésünk végén csendesen megjegyzi: jöjjenek a fiatalok!

A fent említett paneltűz után ismét a figyelem középpontjába került az emelőkosaras létrás autó beszerzése, amellyel menteni lehet akár a 11. szintről is. Jelenleg olyan kocsijuk van, amelyik legfeljebb a 9. szintig ér fel, de személyek mentésére nem alkalmas. A pétfürdői képviselők a napokban nem szavazták meg, hogy garanciát vállalnak a 150 millió forintba kerülő tűzoltókocsi önrészének, a 30 millió forintnak az előteremtésére. A várpalotai önkormányzat sem támogatta a pályázatukat, holott emberek százairól van szó.