One Design Nagyhajós Bajnokságot rendeztek Balatonfüreden

Azt írták, a klub célja, hogy a jövőben minél több említett osztály szerepeljen a bajnoki regattán, amelyet idén rendeztek először önálló versenyenként. Az időjárás előrejelzés kevésbé biztató adatokkal szolgált a regatta négy napjára, az égiek mégis velük voltak. A résztvevők egyetlen napot töltöttek a parton, hármat versenyeztek. Csütörtökön kicsit gyengébb szélben két futammal zárták a napot, szombaton és vasárnap kiváló szélben vitorlázhattak. Végül az Alfa-pályán (J/70 és Sudár Regatta) 10-ből 10 futamot teljesített, míg a Bravo-pályán (Nau Ten, 11méteres OD, Melges 24) 10-ből 9 futamot vitorlázhattak az egységek. 

Szemes Bence főrendező azt mondta, „Korábban a Füred Kupa keretein belül rendezte a BYC az OD bajnokságot, idén már függetlenül került sor az eseményre. Öt hajóosztály két pályán versenyzett, A-pálya: J/70 (flottabajnokság), Sudár Regatta, B-pálya: NAU TEN, 11m OD, Melges 24. A NAU TEN osztálynak ez volt az első magyar bajnoksága. A 11m OD osztályban külföldi – két norvég és egy svéd – hajók is versenyeztek. A meteorológia előrejelzése nem volt biztató, a verseny idejére kánikulát és legfeljebb enyhe légmozgást ígért. Aláhúzta, az első nap reggelén kísérletet tettek futam rendezésre, de a keleti szél leállt. Parti halasztás után délután mérsékelt, de stabil irányú szélben két futamra került sor. Másnap esély sem volt a folytatásra. Sűrűn mérték a szelet, de hiába, a teljes szélcsend, legfeljebb 1–2 csomós légmozgás volt a tó felett, aztán 10–12 csomós, majd 15–16 csomós szélben négy futam indult. 

– A család év elején vásárolta a hajót, így még ismerkedünk vele. A verseny nagyon izgalmas, sokkal szorosabb volt, mint a korábbiak, és ezt nagyon élveztük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, ami a kevéske nagyhajós gyakorlatom miatt jól jött. Futamról futamra fejlődtünk, és a tíz futamon nyolcszor is az első háromban végeztünk, fogalmazott Tóth Elizabet Virág (J/70). Megjegyezte, a hajó beváltotta a reményeiket, ragyogó versenyt vívtak, ami köszönhető annak, hogy ezek hajók valódi sporteszközök, az utolsó csavarig egyformák. A feltételek egyenlők, minden hajó ugyanolyan gyors, ezért a versenyzők felkészültsége a döntő. 

− Mi végeztünk elől, de van mit tanuljunk, vélekedett. – Nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az eredmény alapján gondolhatnánk. Három külföldi egység is – különösen a frissebb szélben – nehezítette a dolgunkat, emlkezett Bali István (11méteres OD osztály) A rendkívül jó magyar bajnokságon 11 hajóval a legnépesebb hajóosztály voltunk. A BYC-be már hazajárunk, a pályát ismerjük, a rendezők megbízhatón jól dolgoznak, mindent kihoztak a szél nyújtotta lehetőségekből, így örömmel versenyzünk itt. Három éve ezzel a csapattal vitorlázunk, többnyire jól versenyeztünk, amikor hibáztunk tudtunk javítani. Örülök a csapat eredményének.  -Az osztály első magyar bajnokságán a nyolc elkészült hajóból hét vett részt. Soponyai Gézára emlékezve, az utolsó érvényes futam győztese, a MatriX csapat egy különdíjban részesült. Jó szélben, egy kitűnően rendezett, a ponttáblázat ellenére is szoros versenyen, egy baráti társasággal sikerült győznünk, összegzett Lacsny Gergő (NAU TEN). Közölte, a verseny végig kiélezett volt mindegyik hajóosztályban, hiszen a technikai adottságuk egységes így a vitorlázók igazán egymással tudnak versenyezni. A visszajelzések alapján, egy nagyon jó hangulatú versenyen vagyunk túl.

Az szervezők az OD hajók versenyrendszeréről elmondták, 1882. augusztus 23-án került sor az első balatoni vitorlás regattára, amelyen két kategóriában három-három hajó indult. A vitorlásversenyen résztvevő hajók – még az egy kategóriában versenyzők is – nagyban különböztek egymástól. Például a négy tonna feletti hajók között találunk két-, illetve héttonnásat. A kérdés az utóbbi hogyan nevezhetett ebben a kategóriában? Nyilván nem lehetett igazságos a versengés, ráadásuk akkor még nem alkalmaztak handycap-számítást. 

Ezt a kényes és igen nehéz feladatot a vitorlázó dr. Jordan Károly vegyész, csillagász, meteorológus, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – aki elsősorban valószínűség-számítással és matematikai statisztikával foglalkozott – oldotta meg az általa megalkotott sebességi-szám képletével.  A handicap-rendszer segítette, de csak részben oldotta meg az igazságos versenyzést. Az 1920-as, 1930-as évek legjobb magyar vitorlázói – Heinrich Tibor, Tuss Miklós, Mihálkovics János, Burger Sándor, Sebők Sándor és mások – szorgalmazták az egységes elősírások alapján épített hajók elterjedését a Balatonon. Ilyen volt a 22-es versenyjolle.

Az 1929-ben alapított Magyar Vitorlás Yacht Szövetség egyik első és fontos feladata volt a hazánkban – a két vezető klub, közte a BYC korábbi megállapodása értelmében – egységes tervek és előírások szerint fejlesztendő osztályhajók meghatározása, hiszen reális versenyzés már abban az időben is csak így volt elképzelhető. Az 1936-os berlini olimpiára Hellmut Wilhelm Strauch által megálmodott Olimpia-jollék (O-jolle) már egységes tervek és előírások alapján készültek Európa számos országában, így Magyarországon is. Az olimpia versenyeit a rendező által biztosított egyforma hajókkal bonyolították le. A második világháború után egyre nagyobb szerepet játszottak a versenyeken az OD hajók, az olimpiák összes szabad építésű vagy építési képlet szerint szabályozott hajóosztályát lecserélte a NOB. Jelenleg kizárólag OD osztályok szerepelnek az olimpiai játékokon.