2023.12.25. 20:00
Sárkány Zalán egy ideje mindent az ötkarikás játékoknak rendel alá
Mint azt mostanság mondják: „kimaxolta” az évet, pompás szezont produkált, kirobbanó formát mutatott, és bár letette névjegyét, reméli, hogy ez csak a kezdet. A 20 esztendős Sárkány Zalán Amerikában tanul, ám nyártól a Balaton Úszó Klub Veszprém nyíltvízi specialistáival készült, s velük, mellettük megtalálta a számításait. Ennek tudható be, hogy a minap olimpiai szintidőt tempózott. Egy ideje mindent az ötkarikás játékoknak rendel alá, jövőre – már veszprémi színekben – ott lehet Párizsban, de szerinte 2028-ban dobogóra is állhat Los Angelesben.
Sárkány Zalán Arizonában próbálja meg teljesíteni az olimpiai szintet
Fotó: MW
Mire e sorok megjelennek, a jó kiállású fiatalember már az Egyesült Államokban időzik, szülei és öccse körében ünnepli a karácsonyt. Mint elutazása előtti beszélgetésünk során megtudtam tőle: régi álma volt, hogy a korlátlan lehetőségek országában járhasson iskolába és mellette úszhasson. Nem is kergetett délibábot, mivel az érettségije után elnyert egy ösztöndíjat.
Tavaly így került ki a 70 ezer hallgatót számláló phoenixi Arizona State Egyetemre, ami az úszók legmagasabb nívójú oktatási intézménye Amerikában, de a Zalán által választott üzleti szak is a top tízben található.
– Először januárban mentem ki, az első fél évet abszolváltam is, de mert a második szemeszterre nem kaptam volna teljes összegű ösztöndíjat, halasztottam és hat hónapra hazajöttem. Így az ünnepek után folytatom kint a tanulmányaimat, a kezdődő második fél évemmel – jegyezte meg, aztán a folytatódó mondandójából előttem is kirajzolódik, hogy ilyen rövid idő alatt miképpen is kerülhetett fel az egyeteme dicsőségfalára. Már az első versenyén megdöntötte az iskola egyik, 1984-ben felállított csúcsát, 1000 yardon hét másodperccel javította meg az addigi legjobb időeredményt (…amit azóta tovább faragott), majd több mint egy másodperccel múlta felül az 1650 yard rekordját.
Arizonában az a Bob Bowman lett az edzője, aki hajdanán Michael Phelps felkészülését is irányította.
– Hetente kilenc-tíz úszótréningünk van, és mellette konditermi foglalkozásokat is tartunk. Miután nyílt vízen nem gyakorlunk, a medencés viadalokra koncentrálunk. Kint komoly állóképességre tettem szert, ami annak is köszönhető, hogy a sorozatok között nincsenek pihenők, mihelyst befejezzük az egyiket, jön is a következő. Az edzőlegenda ennek érdekében folyton motivál, azt hajtogatja, hogy a munkának még nincs vége, s ússzak még erősebben. Nagy hangsúlyt fektetünk az erőnlétünk javítására, ennek számlájára írandó, hogy kint sokat fejlődött a fordulótechnikám és a rajtom – mondja a sportoló, akinek a bal karját tetoválás díszíti: egy sárkány torkából kiugró úszó, aki ő maga volna.
A versenyzőt idehaza immáron nagy tehetségnek tartják, jóllehet „sokáig” nem rendelkezett biztató mutatókkal, azok „csak” a serdülő korától köszönnek rá. A fővárosi Kőbánya SC delegáltjaként főként nyíltvízi eseményeken indult, a junioroknál a 2018-as eilai világbajnokságon (5 km) kilencedik, a 2021-es római Európa-bajnokságon (400 m vegyes) ötödik, míg tavaly, a setubali kontinensvetélkedőn (5 km, csapat) első lett. Ám a 2021-es párizsi Eb-ről van egy negyedik (10 km), a 2018-as máltairól pedig egy hatodik helye (5 km).
Miután a hosszabb távokon jó kalkulusai voltak, adta magát az újabb kérdés: miért tért vissza a medencék világába?
– Tavaly Ostiában bonyolították le a nyíltvízi Eb-t, de a 25 km-es erőpróbánkon akkora hullámok csapkodtak, hogy vízbe sem szabadott volna mennünk. A veszélyre való tekintettel négyszer állították le a versenyt, utoljára 20 km-nél. Akkor a botrányos szervezés miatt úgy határoztam, hogy hátat fordítok a tavi, tengeri úszásnak és maradok a medencében. Amúgy az említett versenyen a dobogóért harcoltam, és végül úgy lettem nyolcadik, hogy a megállapított sorrendet három hónap múlva hozták nyilvánosságra. Ezzel együtt a nyíltvízi vetélkedéseket nem engedtem el végleg, csak most elment tőle a kedvem – említi meg, majd dialógusunkban a királynék városára terelődött a szó.
– Szokolai Lászlót, a BÚK Veszprém szakvezetőjét régóta ismertem, korábban jártam velük egy thaiföldi edzőtáborban is, tehát nem volt meglepetés számára a felvetésem, hogy szeretnék vele, illetve a korábbról szintén ismert Rasovszky Kristóffal és Betlehem Dáviddal együtt dolgozni.
Laci bácsit addig is nagy tudású trénernek tartottam, de ma már a szenzációs jelzőt is mellé tenném, nem vitás: valamit nagyon tud. Az elején azt mondta, hogy nagyon keményen kell majd dolgoznom, de nyomban hozzátette: ha a közös munkába apait-anyait beleteszek, annak idővel beérik a gyümölcse. A budapesti klubomban persze nem örültek a távozásomnak, de az eredményeim arról árulkodnak, hogy jól döntöttem – húzta alá, utalva arra is, hogy miért akarnak oly’ sokan Veszprémben úszni.
Zalán az Egyesült Államokban is kiérdemelte a figyelmet – az egyik ottani sikere után Phelps is odament hozzá „ökölpacsival” gratulálni –, itthon viszont nemhogy javuló, inkább kalapemelést érdemlő tendenciát mutattak a paraméterei.
A nyári dublini U23-as Eb-n 16 másodperccel javította meg az addigi legjobb 1500 méteres idejét, míg a debreceni rövid pályás ob-n hét érmet nyert, 800 méter gyorson óriási magyar csúccsal. Nemrég pedig olimpiai A-szintet úszott a Győr Open elnevezésű rendezvényen, a dublini idején további tíz másodpercet faragva. Aláhúzta: a Rába-partján számíthatott veszprémi társai segítségére, de a 14:53.19-es időre álmában sem gondolt.
– Az ötkarikás szint 15:00.99 volt, mi 14:55 körüli időt lőttünk be, vagyis messze túlteljesítettem a tervet. Figyeltem arra, hogy a végére is maradjon erőm, ami nem volt könnyű, hiszen – egy kisebb betegség miatt – az előző napokban nem tudtam teljes értékű edzésmunkát végezni.
Köszönettel tartozom a veszprémi társaimnak, akik nem csak az edzéseinken segítettek nekem, hanem ezen a seregszemlén is. Már most hiányoznak, miközben Arizonában is szeretek lenni
– vallotta be, majd mesélt a veszprémi edzéseikről, a mifelénk zajló szakmai munkáról. Leszögezte, miszerint Laci bácsiéknál remek közösségbe került, ennek ellenére eleinte nyafogott, hogy az itteni gyakorlások monotonok, de a hosszú távú úszások révén tovább fejlődött az erőnléte, amivel párhuzamosan az időeredményei is javultak, mint ahogy érettebb is lett.
– A srácokkal különböző karakterek vagyunk, mégis sok mindent tanultunk egymástól. Az olimpiai második Kristóf néha olyan volt, mintha az apánk lenne, ő azért az életkorából adódóan komolyabb nálunk. Nevelt, terelgetett bennünket, mi pedig zöldfülűként hallgattunk rá. Tiszteljük őt, lévén, hogy most is éremért utazik a francia fővárosba. Szerintem a kétszeres vb-második Dáviddal sokban hasonlítunk egymásra, ő gyermekkori barátom, hasonló az érdeklődési körünk, remélem, Párizsban neki is valóra válnak az álmai. Az edzéseinken állandóan rivalizáltunk egymással, ugyanis még egy gyakorláson sem szeretünk utolsók lenni. Ez hozta magával a fejlődést is. Mindvégig húztuk, inspiráltuk egymást, ez mindnyájunknak jót tett, senki sem engedhette el magát. Ráadásul nekem a medencében sikerült felzárkóznom mögéjük. A gyakorlásaink remek hangulatban teltek, nem engedtük, hogy bárkinek is rossz legyen a kedve. Az úszás egyéni sport, ám sokat segített az nekünk, hogy csapatban edzettünk.
A reménység úgy tervezi, hogy tavasszal újra a veszprémi társaival készül együtt, de addig Amerikában is akadnak teendői. Az egyetemen sportbizniszt tanul, talán amiatt is, hogy egyszer saját vállalkozása legyen. Az édesapja a rendezvényiparban van jelen, nem tartja kizártnak, hogy egyszer ő is ott próbálja ki magát – ahogy a filmkritika sem áll távol tőle –, de addig még sok hossz vár rá a medencében. Most az olimpia van a fókuszban, ezért nem utazott el az év végi bukaresti rövid pályás Eb-re és alighanem a februári dohai vb-t is kihagyja, az események ugyanis megtörnék az olimpiai felkészülését. Arizonában megpróbálja teljesíteni 400 méter vegyesen és 400 méter gyorson az olimpiai szintet, de tavasszal már a vármegyeszékhelyünkön lesz, Rasovszkyékkal készül fel az olimpiára, és közben a veszprémi klub színeiben indul el az áprilisi országos bajnokságon.
– A 2023-as teljesítményem bizakodásra ad okot, azt gondolom, tudok még annyit fejlődni, hogy megvalósítsam a jövőbeni terveimet.
Nagy célokat tűztem ki magam elé, mert vallom, hogy kicsit nem szabad álmodni, azonban kis lépésekkel haladok előre.
Nem elégszem meg azzal, hogy egy nagy eseményre „csak” kiharcolom a részvételt. Párizsba a tapasztalatszerzés reményében utaznék, ott a selejtezőfutamom után úgy jönnék ki a vízből, hogy elmondhassam, mindent kiadtam magamból. A döntőbe jutás óriási siker lenne. Ha tudok bízni magamban, akkor bármit elérhetek: határ a csillagos ég. Még messze járok azon időeredményektől, amikre valójában képes lehetek. A Los angelesi játékokon ellenben eljöhet az én időm, ha ott sikerülne „felkéredzkednem” a dobogóra, na, akkor tényleg elmondhatnám magamról, hogy vagyok valaki.
