Az ajkai labdarúgás örökös "beugrója"

– Somlai Sanyi bácsi kinézett magának, és kiválasztottak a megyei tehetségkutatón. Így kerültem középiskolába Veszprémbe, a Lovassyba – mesélt sport- és futballkarrierje első komolyabb eseményéről Jákli Péter, aki Nyárádról került a megyeszékhelyre, ahol a Bakony Vegyészben játszott. Somlai Sándor után együtt dolgozott Gazsó Illéssel, Bartalfi Károllyal. Játszott abban a veszprémi csapatban, amely 1980. május 31-én országos ifjúsági kupadöntőt játszott és nyert a Népstadionban. 

– Én abban az együttesben Csik Feriék, Csomai Józsiék mögött kispados voltam, de ez akkor is nagy élmény és nagy büszkeség. 

Ígéretesen indult tehát a futballistakarrier, ám Jákli Péter távolabbra tekintett, ehelyett inkább a tanulást választotta, és Szombathelyre került tanárképzőre, testnevelés–népművelés szakra. Már a középiskolában elhatározta, hogy testnevelő lesz. A futball volt itt is a középpontban, nem hagyta abba a játékot, a helyi Spartacus Stylben folytatta pályafutását, de közben egyre inkább az edzősködés került előtérbe, hiszen már a főiskolás évek alatt megszerezte a középfokú edzői minősítést. Felesége – akit a főiskolán ismert meg – révén került Ajkára 1987-ben. Huszonkét éven át dolgozott testnevelő tanárként az Eötvös-iskolában Utassy István igazgatósága idején, közben pedig egyre aktívabb szerepet vállalt a helyi labdarúgóéletben is.

– A tanári pályával párhuzamosan edzősködtem. Először egy előkészítő csoport létrehozásával bíztak meg, 11-12 éves gyerekekkel foglalkoztam. Majd a következő évben Csabai Lajos kollégám egy komplett csapatot adott nekem. A többségében Fekete-iskolás srácokkal sok szép eredményt értünk el. Többek között ennek az együttesnek volt tagja Zsidó András is, aki már hosszú évek óta edzőkollégám. Ezután bő tíz éven át a serdülő korosztállyal dolgoztam, majd 1998-ban Fördős József lett a felnőttek edzője, ő kérte, hogy én irányítsam az ifistákat. Meg kell említsem Németh György nevét is, tőle kaptam meg edzői pályafutásom elején a bizalmat, segített, hogy végigmenjek a ranglétrán, és mint vezető később ő segített a felnőttegyütteshez. Bedő Jánost se felejtsük ki, aki technikai vezetőként támogatott mindenben.

Jákli Péter először 2003-ban ült vezetőedzőként az ajkai felnőttcsapat kispadján, előtte évekig segítőként dolgozott. Akkor még nem tudta, hogy ebből tendencia lesz, a másod- edzőség nemcsak azt jelenti, hogy segíti a szakvezetőt, hanem azt is, hogy kisegíti a klubot, ha a szakvezetőt leváltják vagy lemond. – Abban az évben, 2003 márciusában vettem át a csapatot, harmadikok lettünk. Ezután volt két idényem az NB III-ban, lett egy ötödik hely, majd a következő évben 19 pontos előnnyel bajnokok lettünk. Érdekességképp megemlítem, hogy ebben a 2004–2005-ös csapatban 17 helyi játékos szerepelt. Maradtam az NB II-ben is edző, nem volt erősítés, így nem is szerepeltünk jól. Fél évkor jött Mihalecz István, aki mellett segítő lettem. Kiestünk, már nélküle, de a következő évben ismét aranyérmesek lettünk a harmadik vonalban. Megint jött az NB II-es szereplés, ahol a szezon felétől ezúttal Szabó Imre mellett dolgoztam.

A szakember hangsúlyozta: nem igazán szeretett vezetőedző lenni, hozzá, a jelleméhez, a habitusához mindig közelebb állt a másodedzőség, főleg, hogy egy idő után már a Kaibás Dezső vezette klub elnökségében is szerepet kapott. – Mindegyik szakvezetővel szerettem és tudtam is együtt dolgozni.

Ha gond volt, akkor az ajkai vezetők bátran nyúltak hozzá, kérték a segítségét. Az Artner Tamás fémjelezte sikerkorszakban is ott volt a csapat mellett, miután a már országos hírű tréner távozását követően ismét vezetőedzőként kellett helytállnia.

– Remek edzőkkel dolgozhattam együtt, többek között Artner Tamással, Mihalecz Istvánnal, Vass Lászlóval. Aztán Zoran Kunticcsal is, aki szintén egy fantasztikus szakember. Keménységét, stílusát ugyanakkor nem mindenki bírta, és amikor lemondott, én lettem újra a vezető. Negyedszerre kerültem ebbe a helyzetbe. Kieső helyen álltunk, de sikerült elérni a bennmaradást. Ezt követően maradt a kispadon, pedig nem úgy tervezte.

– Emlékszem, be volt fizetve a nyaralás, házassági évfordulóra utaztunk volna el a feleségemmel. Ehelyett ismét szakvezetőként kellett bizonyítani. A 11. forduló után a nyolcadik helyen álltunk, amikor a bajnokesélyes Mezőkövesd otthonában játszottunk 2-2-es döntetlent, igaz, 2-0-ra vezettünk, de az egy jó eredmény volt. Utána viszont hazai pályán kikaptunk 6-0-ra az Artner Tamás vezette Dunaújvárostól.

Ezután már nem sokáig volt maradása vezetőedzőként, az első fél év után távozott, a csapat zuhanását viszont a visszatérő Artner Tamás sem tudta megállítani. Búcsúzott az NB II-től a gárda, amely ezután új vezetőséggel épült újjá.

Jákli Péter – aki a testnevelő tanári évek után 2008-ban sportszervező lett – később már nem vállalt hivatalos szerepet a felnőttegyüttesnél, nincs több „beugrás”, de ma sem rendeznek nélküle bajnokit Ajkán.

Jelenleg utánpótlásszakmai vezető az FC Ajkánál. Nála jó kezekben van a helyi nevelés, hiszen nincs olyan szakember, aki jobban átlátná a város labdarúgását a legkisebb korosztálytól a felnőttekig, érti és érzi a százéves egyesület múltját, annak súlyát, és több mint harmincéves tapasztalattal tudja szolgálni a klubot.

– Gyerekkoromtól kezdve a sport volt az első az életemben, ezen az úton indultam el, és máig az tölti ki a mindennapjaimat, főszerepben a futballal. Szerencsésnek érzem magam, hogy egész életemben azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek. Az edzős- ködésben, a sportban az a lényeg, hogy meg tudd találni a hangot a játékosokkal, a gyerekekkel, a kollégáiddal – hangsúlyozta Jákli Péter, hozzátéve: rendkívül büszke arra, hogy 153 NB-s mérkőzésen vezetőedzőként, 260 alkalommal pedig pályaedzőként ült az ajkai kispadon.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy mindkét területen igen eredményesen tette ezt, nem beszélve a megannyi városi sportesemény szervezéséről, ami a nevéhez kötődik. Ma pedig közel 300 fiatal futballista képzését koordinálja, szintén szép sikerekkel.