Az ugodi erdészcsaládban apáról fiúra öröklődik az erdő szeretete

Az ugodi erdészcsalád legidősebb tagja, Horváth Róbert 1974-től dolgozott az Ugodi Erdészetnél mint kerületvezető erdész. Vadgazdálkodási feladatok elvégzésében 1984-től vett részt aktívan, 2020-ban vonult nyugdíjba, ám ezután sem akasztotta szögre a távcsövet, napi rendszerességgel járja az általa oly szeretett Bakonyt, ahol túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szinte minden fát ismer.

– Édesapám erdőmérnök volt, gyerekkoromban sokat jártam vele ki az erdőre, akkor még lovas kocsival, hintóval mentünk. Rengeteg Fekete István és Széchenyi Zsigmond könyvet olvastam, tudtam, hogy nekem ez lesz a hivatásom – emlékezett vissza az évtizedekkel ezelőtti időkre az idősebbik Róbert, aki a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Technikumban végezte középiskolás tanulmányait. Nyári gyakorlatát az Ugodi Erdészetnél töltötte, ahol a technikum elvégzése után el is helyezkedett. Ez volt az első és utolsó munkahelye, 46 évet dolgozott itt. A ’80-es évek végétől az ugodi erdész családban viszont már nem egyedül indult útnak, hiszen kisfia, Róbert is vele tartott. A fiatalabb Róbert már ismerős lehet olvasóink számára, hiszen korábban beszámoltunk arról, hogy hazánk legrangosabb, de nemzetközi mércével nézve is kiemelkedő versenyén, a Kaszó Kupa Országos Véreb Fővizsgán az első helyet szerezte meg Marci nevű hannoveri véreb fajtájú kutyájával, ahol még azt követően többször is sikeresen szerepelt.

– A vérebezés, vagyis a sebzett nagyvad utánkeresése számomra nemcsak hobbi, hanem egy életforma is, hiszen aki ezt nem teljes erőbedobással végzi, az nem tudja meg soha milyen érzés mikor a „munkatársad” csaholva állítja a vadat, melyet nem kis munkával sikerült a szenvedéstől megmenteni, és terítékre hozni – avat be a részletekbe Róbert. - Bátran állíthatom, hogy ezt csak a legjobbak tudják, és ha ezek a legjobbak mindig rendelkezésre állnak egy esetleges sebzés során, akkor a véreb és vezetője mindent megtettek amit a szakma elvárhat tőlük.

Az ugodi erdészcsalád gyakran járja együtt az erdőt

Róbert a Bakonyerdő Zrt. Farkasgyepűi Erdészetének kerületvezető vadásza tehát beleszületett ebbe a hivatásba.
– Nekem nem volt ’B’ verzió – folytatja az ifjabbik Róbert. - Apuval, kortársaival és a nála idősebbekkel gyakorlatilag az erdőn nőttem fel. Jó szívvel emlékszem vissza a „három Jóskára”, László Józsi bácsira, Hüll Józsi bácsira, és Lukács Jóska bácsira, akiktől rengeteget tanultam. Emlékszem, olyan áhítattal figyeltem „a nagy öregeket”, hallgattam, milyen ízesen beszélnek, szavaik még most is itt csengenek a fülemben. Olyan jó volt hallani, hogy milyen szeretettel beszélnek imádott hivatásukról, a vadászatról. Szinte minden zegzugát ismerték az ugodi pagonynak, és mindig tudták, hogy merre mozog a vad a területen. Rengeteg történet maradt meg a fejemben. Ez történik egyébként most a kisebbik fiammal, Regővel is, aki még csak tíz éves, de ha tehetné, minden idejét az erdőn töltené, egyszóval megvan az utánpótlás.

Mint megtudom, a vadászat mellett a család másik nagy szerelme maga az erdő, hiszen nemcsak a vadat gondozzák, hanem jelenleg is mindketten erdészként is dolgoznak.
– Vadásznak lenni nemcsak hobbi, hanem sok munkával járó hivatás is. Kis túlzással állíthatom, hogy szinte 24 órás elfoglaltsággal járó tevékenység a miénk - tette hozzá „Robi bácsi”!
– A vadász feladata a saját vadászkerületén belül nemcsak a vadászvendégek kísérése, hanem ennél sokkal több! A vadászati létesítmények - vadetetők, sózók, magaslesek - karbantartása, a cserkelő utak készítése, a vadetetés, a vad gondozás mellett a vadmegfigyelés is jelentős szereppel bír a napi teendők elvégzése során – emelte ki az ifjabbik Róbert. - Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy hol mozog a vad a területen, mely időszakban merre érdemes cserkelni vagy esetleg magaslesre ülni anélkül, hogy zavarnánk az erdő élővilágát. Mivel sok vadászvendég érkezik hozzánk szinte napi rendszerességgel, tisztában kell lennünk a vad mozgásával, és életmódjával ahhoz, hogy sikerrel járjunk a vadászatok során. Számomra fontos, hogy a vadászvendégek kivétel nélkül elégedetten, és boldogan távozzanak az általam kezelt vadászterületről.

– Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az erdőnek és a mezőgazdasági területeknek is van egy vadeltartó-képessége – veszi át a szót a családfő. - Ha túlszaporodik a vadállomány, akkor komoly vadkárok keletkeznek, ezért az állomány szinten tartása kiemelten fontos. Ennek megfelelően éves vadgazdálkodási terv alapján dolgozunk.
Természetesen nem maradhatott ki a beszélgetésből Regő sem, akitől azt kérdeztem, mi az, ami tetszik neki ebben a közegben.
– Ha tehetem, minden este kimegyek apával az erdőre, sokszor egyedül ülök fel egy magaslesre és figyelem az állatok mozgását. Engem ez megnyugtat, egyáltalán nincs félelemérzet bennem, szeretem a természetet és a vadat, ha felnövök, én is a vadászatban szeretnék dolgozni – mesélte csillogó szemekkel a még általános iskolás fiatalember.