2 órája
Az elhurcoltakra emlékeztek Tésen
A második világháború nem kímélte a bakonyi falvakat sem. A közeli Olaszfaluban történtek, a kivégzett fiatalok tragédiája eléggé ismert, de máshol is történtek atrocitások. Ezek egyike volt Tés is, ahonnan huszonnyolc helybelit, főleg fiatalt hurcolt el a szovjet hadsereg kényszermunkára, a Gulagra.
A szovjet kényszermunkatáborok semmiben nem különböztek a németek hasonló táboraitól, de itt a szibériai hideg miatt még nagyobb volt a rabok szenvedése. Évek múltán is csak kevesen tértek vissza megtörten szülőfalujukba. Beszélni nem volt szabad nekik még családtagjaiknak sem, mert szabadulásukkor aláírattak velük egy nyilatkozatot azzal a megjegyzéssel, hogy ha beszélnek a velük történtekről bárkinek, akkor visszakerülnek a börtönbe.
A Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) és a község jóvoltából már korábban felállított emlékműre a napokban került fel az elhurcoltak neveit megörökítő emléktábla.
A csepergő eső ellenére szép számmal egybegyűlt emlékezőket Fodor-Bödös István polgármester köszöntötte, majd nagytiszteletű Zsednai Józsefné evangélikus lelkész mondta el gondolatait a múltban történtekről és az emlékmű rejtett mondanivalójáról, szimbólumáról. Ezt követően főtiszteletű Dasek Viktor plébános áldotta meg az emléktáblát.
Koszorút helyeztek el az egykori elhurcoltak családtagjai, Tés Önkormányzata, a Szorakész képviselői, az 56-os Szövetség és a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet képviselői. A megemlékezők a Bakony Virágai Népdalkör közreműködésével elénekelték zárásként a Himnuszt és a Boldogasszony anyánk kezdetű ősi énekünket, mely egykor a Himnusz szerepét töltötte be. A program a kultúrházban folytatódott, ahol a népdalkör mellett a tési Széllelbélelt Énekegyüttes műsora után közös ebédre került sor. Az elfogyasztott étel után a helyi asszonyok által sütött finomabbnál finomabb házi süteményeket kóstolhatták meg a résztvevők. Köszönet érte a szervezőknek!
Mayer Ferenc
