Amit a 390 éve elhunyt Káldi Györgyről tudni illik

A nagyszombati születésű, de vélhetően a felsőkáldi Káldy családból származott római katolikus, jezsuita bibliafordító, Káldi György SJ (1573–1634) 390 esztendeje hunyt el. Úgy tudni, hogy ősei középkori eredetű, Vas vármegyei nemesek voltak, akik még Veszprém vármegyében is rendelkeztek birtokkal. Káld községben immár két évtizede, 2004 óta áll Káldi György portrédomborműves emlékoszlopa, melynél pár hónappal ezelőtt pápai tisztelői, a Petőfi Egylet önkéntesei is fejet hajtottak.

A ferences szerzetesek pápai rendháza a kultúra fellegvára volt, jelentős könyvtárral bírtak, rendkívül értékes, közel háromezer kötettel büszkélkedtek, ősnyomtatványokra, köztük Káldi-féle bibliafordításra is vigyáztak a pápai kolostorfalakon belül. A káldi gyökerű protestáns család sarjának, Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek, bíboros kortársának és rendtársának emlékezetét, munkásságát, 1607-ben elkészült bibliafordítását a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgáló nyelvújító, Kazinczy Ferenc (1759–1831) is nagy becsben tartotta. A Káldi-féle Bibliát még a magyar irodalmi nyelv megreformálásakor is figyelembe vették.

A hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, azok méltó bemutatását kiemelt feladatának tekintő Veszprémi Főegyházmegye világhálón futó, igen érdekes és hasznos Érsekségi ékességek című sorozatában Káldi katolikus bibliafordításáról is szó esett már a tavalyi évfordulókor, ugyanis a Veszprémi Érseki Könyvtár Káldi György bibliafordításának első kiadásából öt kötetet is őriz!

„A Tridenti Zsinat a híveket a Vulgáta [latin nyelvű bibliafordítás, Szent Jeromos (347–420) munkája] használatára kötelezte, Káldi ennek a szövegét ültette át magyarra. 1605. október 11-én kezdte el a munkát és az Újszövetség fordításával készült el először. A teljes művet egy év és 165 nap alatt fordította le. Az 1186 oldalra terjedő írásból ugyanis azt is tudhatjuk, hogy 1607. március 25-én készült el a feladattal. Munkájának kéziratát a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik. Kiadására 1626-ban került sor Bécsben, Formika Máté nyomdájában. A kötet kétezer példányban készült el, a nyomtatásnál a kiválóan képzett tipográfus, Némethi Jakab is segédkezett. Bethlen Gábor fejedelem, Pázmány Péter és a királyi kamara adományai fedezték az első kiadás költségeit.” (Forrás: Káldi György bibliafordításának első kiadása. – Érsekségi ékességek (72.)

A Jézus Társaságbeli Káldi György szerzetes halálozási évfordulónapja (a Pozsonyi Jezsuita Kollégium rektoraként 1634. október 30-án, hatvanévesen hunyt el) szinte egybeesik az október 31-i reformáció emléknapjával. Valamennyi felekezet hosszan tudná sorolni a sérelmeit-veszteségeit a másik rovására, de tudni kell, hogy micsoda nagy értéket, illetve értékeket kaptak egymástól és általuk a mi egész népünk-nemzetünk. Elsősorban a magyar nyelvünkre átültetett Bibliákat! Fabiny Tamás evangélikus püspök szavaival élve: „Nemcsak Isten, hanem az anyanyelv is a mi menedékünk és erős várunk.” Elengedhetetlen megemlékeznünk a Káldit megelőző, Wittenbergben tanult humanista tudós, Erdősi Sylvester János (1504–1551) Sárvár-Újszigeten készített, 1541-es Újszövetség-fordításáról, s természetesen a Biblia első, teljes magyar nyelvű, protestáns fordításáról és kiadásáról, a Károlyi (Károli) Gáspár (1529–1592) kálvinista lelkipásztor munkájaként ismert, 1590-es Vizsolyi Bibliáról (Károlyi-Bibliáról vagy Károli-Bibliáról).

Mindnyájuknak – hovatartozástól függetlenül – köszönet, mert életműveik mindmáig hatók. Mindegyikőjük eredményének jelentősége nemcsak egyházi, felekezeti, de nemzeti is. Amellett, hogy sok ezrek mindennapi „étkei” voltak (és azok) ezek a fordítások, olyan felbecsülhetetlen nyelvi kincseket is képeztek (képeznek), melyekből nem egy, nem két hazai poétánk (pl. Arany János, Jókai Mór, Ady Endre, Sík Sándor stb.) is táplálkozott az évszázadok során, akik révén szintén csak épült, erősödött, gyarapodott a mi eleget szenvedett népünk és nemzetünk.

A néhai, Veszprém vármegyei, Pápa környéki – dabronyi, devecseri – kántortanító, Gárdonyi Géza (1863–1922), a 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja írta: „Ez a könyv a könyvek könyve, / Szegény ember drágagyöngye. / Égi harmat lankadtaknak, / Világosság földi vaknak. / Bölcsességnek arany útja: / Boldog, aki rátalál!” (Írás a Bibliába).

Írta-összeállította:

Kerecsényi Zoltán

(lokálpatrióta, a pápai Petőfi Egylet ügyvivője)