Kommentháború a kéregetőkről – Az ételt megérdemlik, a pénzt nem? Olvasóink álláspontjai erősen ellentétesek

Szoktál pénzt adni az áruházak parkolóiban kéregető hajléktalanoknak? – kérdeztük meg olvasóinkat a veol.hu közösségi oldalán. Olvasóink válaszai közül közlünk néhányat.

Ételt igen, pénzt nem

"Tíz éve vettem az egyiknek zsemlét és párizsit. Odébbálltam és láttam, hogy bedobja a kukába. Azóta egy vasat sem adtam egyiknek sem."
"Mondtam, pénzt nem, de vásárolok egy pár szükséges élelmiszert, erre ő elkezdett szidni, így semmit nem kapott."
"Vettem már élelmiszert. Volt, aki meg köszönte, volt, aki a kukába dobta. Nyugdíjból kidobásra nem adok."
"Egyszer adtam kétezret és láttam, hogy bort vett rajta. Azóta egy forintot sem adok."
"Egyszer vettem kenyeret, szalámit, tejet neki, majd legnagyobb meglepetésemre közölte: nem kaphatná meg inkább az árát? Úgy felháborodtam, soha többet semmit nem adok, én éreztem magam kényelmetlenül."

Visszaélés

"Sokszor látszik, hogy kicsalni akarják a pénzt és nem ételre kell, akkor sem, ha ezt mondják."
"Szervezetten csinálják. A hajléktalant leültetik egy üzlet elé kisgyerekkel, vagy olyat, aki mozgássérült. A vevők megszánják őket. Mikor már sok pénz összejön, megy a nagydarab, elszedi tőlük a bevételt. Onnan tudom, hogy míg a buszra vártam, kifigyeltem őket."
"Valaki pénzt adott az egyiknek, beszállt egy jól öltözöttnek tűnő hölgy mellé egy kocsiba. Kifelé jövet megint láttuk kéregetni."
"Abból élnek, hogy kéregetnek. Fültanúja voltam az egyik kocsmában este, mikor az egyikük mesélte."

Előítéletek, vélemények

"El szoktam zavarni. Nem kajára kell a pénz, hanem szomjas. Védem az egészségét."
"Maximum a bevásárlókocsit visszatolhatja. Élelmiszert veszek annak, amelyik nem olyan, mint a pióca és nem pofátlan."
"Annak szoktam, ha tehetem, amelyik nem kér."
"Hát, ha kutyával van, nem tudom megállni."

Nem bíráskodnak

Többen azt gondolják, amit az újabb lélekgyógyászati kutatások is állítanak, hogy az alkohol egy normális válasz a nem normális körülményekre. 
"Néha adok, volt, hogy az uzsonnám is odaadtam."
"Sosem megyek el mellettük segítség nélkül."
"Van olyan is, amikor direkt azért megyek boltba, hogy tudjak nekik adni valamit."
"Nem bíráskodok, arra költi, amire akarja. Sajnos lehet, alkoholt vesz rajta, de lehet, hogy azt az életet nem lehet kibírni alkohol nélkül. Szomorú, hogy ide jutottak, de ha kér, én adok."
"Általában egy százast szoktam adni. Legutóbb hatszáz forintot adtam, de ennek külön oka volt. Ha adok, nem érdekel, hogy mire költi."

Csak egy pillanatra lehet így segíteni

"Remegve arra várnak, hogy mikor jutnak alkoholhoz vagy néhanapján ételhez. De az arcot, azt elfelejtik, hogy ki segített nekik tegnapelőtt, meg mondjuk egy hete." 
"Nem adok, mert azzal nincsenek előrébb. Pénzt keresni kell őket megtanítani." Vagy terápián kellene segíteni nekik sebeiket begyógyítani, életüket más vágányra terelni.

Ma ő, holnap én. Holnapután te következhetsz 

Van sok példa az együttérzésre, a jótékonykodásra. "Az egyik kéregetőnek menüt vettem, a másiknak odaadtam a menümet, aztán rendeltem magamnak másikat. Az unokáim kérdezték: mama, miért adsz nekik? Mondtam, azért, mert sajnálom őket, hogy éhesek. Ma én, holnap te következel! De előfordult már nem egyszer, hogy kisgyerekes anyukának segítettem, kifizettem helyette a gyereknek egy könyvet vagy tejet. Pénzt adtam a pénztárnál idősebb mamának, mert nem volt elég pénze kifizetni a kenyeret, a tejet. Vagy virágokat fizettem ki egy asszonykának, akinek nem maradt elég pénze a számláján és szerette volna hazavinni a mamájának. Jó érzés adni, pláne akkor, amikor megteheted, és nincs szükség magamutogatásra sem. Nagyon hálásak az emberek. Nem mindenki alkoholista, drogos."