Dicsértessék a jó öreg, a bakonyi dzsungel! – A terebélyes fákat és a visszavadított erdőt kellene szeretnünk (videó)

Magyar ökológusok is részt vettek annak a tanulmánynak az elkészítésében, amely kimutatta, hogy az európai őserdők, öreg erdők szénmegkötése sokkal nagyobb, mint korábban gondolták a szakemberek. A kontinens erdői akár évi 309 megatonna szén-dioxidot is meg tudnának kötni, ha hagynák azokat visszavadulni. Ezzel a személyautók szén-dioxid-kibocsátásának jelentős részét semmissé lehetne tenni.

A nemzetközi kutatócsapat és a bakonyi szakemberek főbb megállapításai:

• Az erdő az élő rendszerek egyik legfejlettebbike. 
• A százévesnél korosabb fák – amik nem is idősek – sokkal többet tesznek értünk, mint gondoltuk. 
• Az igazi őserdők miattunk tűntek el gyorsan; mire rájöttünk, milyen fontosak, alig maradt belőlük. 
• Az őserdő egy magát stabilizáló, önszabályozó, élő rendszer, olyan nagy kiterjedésű erdő, amelyet alig módosítottunk.
• Őserdő nagyon-nagyon kevés maradt Európában, ám öreg erdők akadnak. 
• A trianoni döntést követően Magyarország alig 12 százaléka volt erdővel borított, ma már 21 százalék körüli az arány.
• A természetes erdőkben a természet tart rendet, az élőlények egymást szabályozzák, a növények a teret, a fényt is jobban kihasználják.

Magyarországon őserdő nincs, öreg erdők vannak. Utóbbiakban kismértékű emberi tevékenység zajlott ötven-hatvan évvel ezelőtt, de azóta hagyták őket visszavadulni. Az említett kutatás egyik legfontosabb megállapítása szerint a hatvan centiméternél vastagabb törzsű fák hatványozottan több szenet tárolnak, mint kisebb társaik. „A tanulmány célja, hogy ráirányítsa az európai döntéshozók figyelmét: ha nem vágjuk ki a fákat életidejük felénél, hanem hagyjuk őket terebélyesedni, akkor eddig nem gondolt mennyiségű szén megkötésével segíthetik az emberiséget a klímaváltozás elleni küzdelemben" – összegezték eredményeiket az ökológusok.

A bevált környezetvédelmi gyakorlatokat bemutató Bakonyi Zöldkör rendezvényein is többször elhangzott a bakonyi erdők helyzete kapcsán, hogy nem kellene olyasmit elvárniuk a helyieknek, ami nem előnyös a természetnek, így nekünk, embereknek sem. A dzsumbujos erdő az ellenálló, a természetes, jó erdő, ami stabil rendszert alkot. Vers József természetvédelmi őr és Váradi József erdész is beszélt arról, hogy egy ilyen erdőben a holt fa nem szemét, különböző korú, fajú fák vannak benne, sok egyéb növény, bokrok, lágyszárúak is, és nem egyforma távolságra egymástól. Minél összetettebb, változatosabb, annál jobb, annál alkalmazkodóbb. Jobban tudja védeni magát vihar, aszály, járvány, károkozók, idegen fajok inváziója esetén. Az ilyen erdő több szinten megjelenő növényekből áll, áthatolhatatlan dzsungelnek, dzsumbujnak tűnik. A közvélemény nehezen fogadja el, hogy ez a jó. Gondatlanság következményének tartják sokan, holott ez nem gazdálkodói hiba, hanem természetvédelem.

A holt fák életet adnak, ott a helyük, ahol korábban éltek, az erdőnek szüksége van rájuk. Sokat tehetünk azzal a Bakonyért, a természetért, végső soron magunkért, ha ezeket a helyükön hagyjuk. Az erdők léte pedig sok okból létszükséglet számunkra. Az erdő nem fagyár, a holtfa nem szemét, fát vágni nem bűn. Az erdő az élő rendszerek egyik legfejlettebbike. Dicsértessék a Bakony! – mondták erdészek a Bakonyi Zöldkör rendezvényén, és leszögezték: az élőhelyfenntartás az erdőkben nem konzerválást jelent, hanem a helyreállító folyamatok óvását.