Szeretetlétra – újságírói jegyzet

Idős ismerősöm hétről hétre hozzám jött oda egy rendezvényen, hogy tanácsot kérjen, mert felnőtt fia nem jutott ki a bánat gödréből. Javasoltam szakértőt és mást, amit ilyenkor szokás, de egyre csak jött és kérdezett, hogy mit tegyen, mert semmi nem vált be. Végül azt mondtam neki: sokszor az a legtöbb, ha csak ülünk a másik mellett csendben, ott vagyunk neki. Szünetet tartott az előadás-sorozat, amin találkoztunk, így nem tudom, mi lett a fiával, de olykor eszembe jut segíteni akarása. Most azért gondoltam rá, mert szabadtéri istentiszteleten azt hallottam a tiszteletestől, hogy sokszor a gyógyításhoz elég csupán a már gyógyult lelkek jelenléte. Ha körbeveszik a beteget, és tőlük békét, szelídséget, megbocsátó szeretetet, elfogadást kap. Lehetünk hát létrák.