Szabadon repülni – termik, leáramlás, szalagvadászat, vitorlázás. Na meg komoly múlt

A számtalan hazai és nemzetközi siker mellett harmincöt Európa- és világbajnokságon vettek részt, ezeken tizenkétszer álltak dobogóra. A világranglistán hétszer voltak a legjobb három között, versenyzőik többször kaptak Jó tanuló – jó sportoló, A megye legjobb sportolója és Az év sportolója elismerést. Az egyesület elnökének, Kerner Ferencnek 2008-ban adták át a Tüskés Endre-életműdíjat. Vele beszélgetünk a bemutató kapcsán. 

– A modellezésnek számtalan ága van, legismertebbek az autó-, hajó-, helikoptermodellek, de újabban a drónokat is ebbe a körbe sorolják – na és természetesen a repülőmodellek. Egyesületünk ez utóbbin belül a szabadon repülő vitorlázó modellek készítésében és reptetésben a legsikeresebb. Az úgynevezett F1A vitorlázó kategóriába sorolható modelljeink tömegére, méreteire szigorú szabályok vonatkoznak, míg a szabadon repülést úgy kell elképzelni, hogy egy ötvenméteres zsinóron felhúzzuk a gépet, akár egy sárkányt, majd a zsinórt leoldva a gép szabadon repül, tehát nem távirányítású – ismerteti a modellkategória jellemzőit Kerner Ferenc. 

Megtudjuk, minden funkciót előre kell beállítania a versenyzőnek, s versenyen a repülés időtartamát mérik. – Ezek adják az izgalmat, hogy mennyire találja el a versenyző a beállításokat, s hogy vajon kellően emelő légáramlatban, termikben tud-e leoldani a modell – meséli az elnök. Elmondja, a mai csúcsmodellek már akár nyolc percet is repülnek, de napközben, amikor mozog a levegő, termikek és leáramlások befolyásolják a repülést, s úgy sikerül a négy-, illetve háromperces repülési időt elérni, ha valamilyen emelő légáramlatban, de legalábbis tartásban a modell. Ezt érezni kell, addig tartani, amíg a megfelelő pillanatban elengedi a modellt a versenyző.

Arra a kérdésre, hogy mennyi idő alatt jut el egy modellező erre a szintre, Kerner Ferenc elmondja, ha valaki nagyon céltudatos, néhány év alatt akár az élmezőnybe is kerülhet, viszont ez sok időt, pénzt, munkát kíván – de sok sikerélményt ad. A repülés legizgalmasabb része már kicsit a vadászathoz hasonlít. – Tegyük fel, három percet repül a modell napközben, egy közepes szélben akár két-három kilométerre is eljut. Utána megkeressük, megtaláljuk, visszahozzuk. Ez a modellezés igazán sportos része.

A bemutatón a szabadon repülők mellett távirányítású modellek is szerepeltek. Az egyesület elnöke tájékoztatta a közönséget, hogy lakott területen kétszázötven grammnál nehezebb eszközzel nem lehet repülni, egyrészt ez, másrészt a bemutatóterület nagysága határozza meg a gépek méretét, fajtáját. A modellezőket nem könnyű helyzet elé állította a sportpálya körüli fák között áramló levegő, viszont később láttunk két kisrepülőt egyszerre a levegőben, úgynevezett szalagvadászatot mutattak be velük, ahol az a cél, hogy egymás szalagját a légcsavarral eltalálják, levadásszák. Látványos volt!