Ranolder János emléktábláját koszorúzták meg Veszprémben (képgaléria)

Ranolder János életpályája kivételes. A 19. századi magyar történelem legsötétebb időszakában, a Bach-korszakban került a veszprémi egyházmegye élére, negyed évszázados püspöki tevékenysége alatt pedig sokat tett a leánynevelés, a gyógyítás és a szőlőnemesítés területén is. Atyja támogatásával a papi pályát választotta, 1829-ben szentelték fel. A bécsi Augustinumban nyerte el a teológiai doktori címet, előbb a pécsi püspöki líceum, majd a pesti egyetem tanára. 1845-től pécsi kanonok, 1849-ben apát és még abban az évben veszprémi püspök lett. 1857-ben a maga és utódai nevében lemondott a veszprémi püspökséget illető úrbéri kárpótlásról, illetve ennek jövedelmét jótékony célokra fordította.

Ranolder János rendkívül fontosnak tartotta a nőnevelés ügyét. 1854-ben hívta Veszprémbe az irgalmas nővéreket, akiket tanítással és betegápolással bízott meg, számukra iskolát is építtetett. 1860-ban az angolkisasszonyok rendjét telepítette le a megyeszékhelyen; iskolát, valamint templomot emeltetett a részükre is. A vármegye többi városában is támogatta a nőnevelést és -oktatást: Tapolcán, Pápán, Kaposvárott, Keszthelyen alapított iskolákat, amelyek vezetését az irgalmas nővérekre bízta, emellett Budapesten megalapította a Ranolder Intézetet. Több alapítványt is létrehozott, támogatta a veszprémi és pécsi szegényeket, megalapította a Veszprém Egyházmegyei Tanítók Nyugintézetét, a veszprémi kórház fenntartására alapítványt hozott létre.

1867-ben veszprémi püspökként ő koronázta meg Erzsébet királynét. Élete végén súlyos betegségében visszavonultan élt, nyaranta leginkább csopaki szőlőjében tartózkodott. Végrendelete szerint vagyonának legnagyobb részét az egyháznak adományozta. A veszprémi önkormányzat tiszteletére Ranolder-díjat alapított, amit az oktatás és nevelés területén kiemelkedő személyek munkájának elismerésére adományoz minden évben.