Mihályi Jeromos perjel: „Vegyük észre a szépet és értékeset!”

– Évről évre érdemes feltenni magunknak a kérdést: Mit jelent számunkra, mit jelent nemzetünk számára Szent István király ünnepe? Ferenc pápa 2015-ben így tanított bennünket: „Az ünnep az az idő, amikor végighordozzuk tekintetünket az otthonunkon, a vendégül látott barátainkon, a körülöttünk élő közösségen, és azt gondoljuk: milyen szép ez!” A világban tapasztalt nehézségek, konfliktusok és küzdelmek ellenére Szent István király ünnepe arra hív bennünket, hogy vegyük észre mindazt a szépet és értékest, amivel Isten megajándékozta az életünket, osztotta meg gondolatait Mihályi Jeromos.

A Tihanyi Bencés Apátság perjele hozzátette, a hétköznapok monotonitása és szürkesége gyakran elfelejteti velünk, hogy milyen erő rejlik a családi és nemzeti közösségekben, abban, hogy valahová mindenki tartozik, van kivel megosztani az örömöket, bánatot. Otthon lenni nem csak azt jelenti, hogy van egy ház, ahol élünk. A falak keretet adnak az életünknek, de nem töltik meg azt. Az otthon az egység helye, ahol a nézeteltérések ellenére is megéljük, hogy mindig fontosabb az, ami összekapcsol bennünket, annál, mint ami szétválaszt.

– Augusztus huszadikán arra emlékezünk, hogy Szent István királyunk lerakta annak a jövőnek az alapköveit, amelyben nemzetünk itt, a Kárpát-medencében évszázadok vihara és pusztítása ellenére is igazi otthonra találhatott – fogalmazott az apátság elöljárója, majd megjegyezte, sokszor hallottuk már, hogy az ünnep kiemel bennünket a hétköznapokból. Talán éppen ezért tudjuk jobban észrevenni azt, ami szép, ahogy Ferenc pápa is tanította. A hétköznapokban az idő múlását tapasztaljuk. Az ünnep azért értékes, mert egyszerre van benne a múlt, a jelen és a jövő. Minden ünnepünkben emlékezünk és visszatekintünk a történelmünk nagy alakjaira vagy eseményeire. Tesszük ezt úgy, hogy közösséget vállalunk, találkozunk, időt töltünk azokkal, akiket szeretünk, és akik fontosak számunkra. Végül pedig az ünnep és a benne rejlő találkozások, élmények megerősítenek és feltöltenek bennünket az előttünk álló időszakra. Mihályi Jeromos rámutatott, minden esztendő augusztus 20-án államalapító Szent István királyunkat ünnepeljük. Feltekintünk a keresztény államférfira, az édesapára és férjre, aki tudott gondoskodó és féltő szeretettel fordulni a lakosság felé, hogy biztos jövőt ajándékozzon népének. Felismerte, hogy a magyar nép a keresztény hit felvételével, a nyugati kereszténységhez való csatlakozással olyan lelki, politikai és kulturális erőre találhat, amely a keletről érkező törzseknek hosszú távú megmaradást biztosít az európai nemzetek között. István király döntései nagy hatással voltak utódaira. Az uralkodó a fia, Imre herceg halála után fontos döntés előtt állt. Ki folytassa a megkezdett országépítő munkáját? A kialakult viszályokban unokatestvérét, Vazult megvakíttatta, és fiait, Andrást, Bélát és Leventét külföldre száműzték. István halála után a fiatal keresztény ország a belviszályoktól szenvedett. Jó néhány vezető és püspök hazahívta a külföldre menekült Vazul fiait, így András herceget, aki a Kijevi Rusz fejedelmének udvarában talált menedéket. Feltételezhető, hogy ott vette fel a keleti egyház szertartása szerint a keresztség szentségét, amelyben az András nevet kapta, majd feleségül vette Bölcs Jaroszláv fejedelem lányát, Anasztáziát. Minden adott volt, hogy András herceg hazatérve szakítson az édesapját megvakíttató István örökségével és egy fordulattal a keleti egyház befolyása alá kormányozza népét. I. András király azonban felismerte István király ország- és egyházépítő munkájának és döntéseinek eredményeit, és a fordulat helyett, minden személyes sértettséget félretéve, követte a szentéletű elődjét a nyugati egyház megerősítésében és felvirágoztatásában. Így alapította meg saját maga és családja temetkezési helyének a Tihanyi Bencés Apátságot. 

– Augusztus 20-án ünnepi díszbe öltözik egész Magyarország és emlékezések sokasága idézi fel a szent király emlékét. Századok választanak el bennünket tőle, mégis olyan értékekkel és erényekkel találkozunk ezen a napon, amelyeket a hétköznapokban is követnünk kellene. István király szilárd hite és az evangéliumi értékek mellett való kiállása buzdít bennünket, hogy a saját életünkben, családjainkban és közösségeinkben ismét felfedezzük a keresztény értékek megszilárdító, és mégis mindig a megújulás lehetőségét biztosító valóságát, hangsúlyozta a perjel. Kiemelte, a mai kor nehézségei és bizonytalanságai arra hívnak bennünket, hogy a történelem kiemelkedő alakjainak példájából merítve újítsuk meg elköteleződésünket az egység, a közösségben másokért odaadott élet, az egyenesség és az emberi élet méltósága mellett. Szent István király úgy vezette a nyugati egyházba és a keresztény Európába a magyar népet, hogy az megtartotta önállóságát, és nem olvadt fel egy szellemi és kulturális semlegességbe, amely nagy veszélyként ma is ott lebeg a fejünk felett. Ahogy a konfliktusok és a megpróbáltatások, bár mindig más formában, de újból és újból visszatérnek egy közösség életében vagy éppen személyes életünkben is, ezért merítenünk kell az élet jó döntéseiből és példáiból. A magyar nemzet történelmi öröksége nem lehet múzeumi kiállítási tárgy, amit néha megtekintünk és már lépünk is tovább. Szent István király öröksége élő valósággá tud válni, ha megszívleljük és úgy alakítjuk az életünket, ahogy arra ő is példát adott nekünk. Szilárd hite, népe iránti szeretete és elköteleződése, szellemi és politikai éleslátása és az evangéliumi értékek melletti kiállása forrása lehet az egyéni és közösségi életünk megújításának.

– Magyarország fő védőszentje halála előtt a jövőbe tekintett, és koronáját, azaz népét és országát a Boldogságos Szűz Mária oltalma alá helyezte. Ez a gesztusa a hitből fakadó, Isten és Mária iránti bizalom cselekedete. Sokszor elborít bennünket a bizalmatlanság és reménytelenség, ami kilátástalanságot szül az életünkben. A másik embernek, családtagjainknak, barátainknak, a rászoruló embereknek, a körülöttünk élő közösségnek és természetesen a gondviselő Istennek adott bizalom azonban új távlatokat tud adni a jövőnknek és megerősít bennünket abban, hogy itt, a Kárpát-medencében, ebben a csodálatos természeti és kulturális kincsekkel rendelkező szép országban továbbra is otthon legyünk – vélekedett Mihályi Jeromos perjel.