Két év a bakonyi dámfarmon – Hét kicsi szarvas ugrándozik a város szélén (képgaléria)

– A kezdőcsapat tavaly év elején került ide. Jól érzi magukat Zirc-Szarvaskúton a dámok? 
Szitó Martina: – Próbáltunk olyan fajt találni, amelyik valószínűleg jól érzi majd magát itt. Bírja a bakonyi kemény teleket, az erős, meleg, nyári napsütést is. Emellett mivel egy hotel szomszédságában van a terület, számítani lehet itt emberforgalomra, kirándulókra is, hiszen turistaút mentén van a farmunk. Tehát egy olyan faj szerettünk volna, amelynek egyedei nem stresszelnek amiatt, hogy megnézik őket az emberek. Gímszarvasok tartására nem lett volna alkalmas a terület, így döntöttünk a dámok mellett. Több vadfarmot meglátogattunk, mielőtt belekezdtünk a dámfarm kialakításába. Így gyűjtöttünk ismereteket, amiket a saját területünk adottságaihoz kellett igazítanunk. Egy évet adtunk magunknak a dámok beköltöztetésétől számítva, hogy kitapasztaljuk, mi hogyan történik, honnan hova fúj a szél, honnan hova folyik az esővíz, milyen irányba helyezzük el a beállásokat, milyen kerítést alkalmazzunk, a feladatainkat hogyan osszuk be és még sok mindent megemlíthetnék. Sok mindent figyelembe kellett vennünk, sok mindenen módosítottunk, de a legtöbb elképzelésünk bevált. Eddig kedvezőek a tapasztalataink, több új tervünk van. Úgy voltunk vele, hogy ha egy évet nagyobb probléma nélkül kibírunk, akkor azt merjük mondani magunkról, hogy igen, mi ezt tudjuk csinálni, és a mostani már a második évünk.

– Mámi az elsők közt került a Szarvaskúti Dámfarmra. 
Bognár Ákos: – Igen, Mámi került az elsők közt hozzánk, ő egy kézzel nevelt tehén, tehát kézből lehetett etetni. Odajött hozzánk, teljesen barátságos volt. Mámi annyira nem volt kétségbeesve, mert már több farmon élt korábban, sokkal rugalmasabb volt, mint a többiek. Az elején felmérték az általunk kialakított új életterüket és csak mentek körbe-körbe a kerítés mentén, nézték, hogy hol a határ, meg vizsgálgatták a beállót bizalmatlanul, hogy mi az a sötétség ott belül. Amúgy mindegyik dámszarvasnak teljesen más az egyénisége. A lányoknak mindig örül mindenki, de ha fiú érkezik, akkor meg kell küzdeni a rangsorban elfoglalt helyért, de ezt a dámok egy-két perc alatt lerendezik és mindenki beáll a saját helyére. Amikor mennek körbe, a sorban elfoglalt helyük általában a rangsort is mutatja. 
Szitó Martina: – A génmegőrzés miatt szerettünk volna fehér szarvasokat is, de már lemondtunk a reményről, amikor véletlenül három fehér lányra akadtunk. Három nővérnek hívom őket Csehov után szabadon, mert csak azóta könnyebb a megkülönböztetésük, mióta borjaik születtek, akiket felismerünk. Érdekes, hogy a fehér borjak általában narancssárgás színnel születnek, később fehérednek ki, a szemük borostyánsárga, nem piros.

A látogatók is sikerrel a kerítéshez hívhatják a csapatot, főleg, ha visznek nekik almát, amit itt ki is készítenek nekik. 
Bognár Ákos: – Mámi, a vezértehén elvette kézből az almát és az ő példáját követte a teljes csapat. Eleinte persze csak páran voltak, akik az emberhez oda mertek jönni, a többiek akkor még távol álltak meg a kerítéstől, de egy idő után rájöttek, hogy finom falatokat kaphatnak. Tehát igazából az összes többi dámot a vendégek szelídítették meg. Egyre több szarvas látta, hogy a bátrabb társaik a két lábon járóktól milyen kajákat kapnak és mennyire élvezik ezt a csemegézést, mennyire jóllaknak és csatlakoztak hozzájuk. Friss tapasztalat, hogy az idei borjúk már sokkal közelebb jönnek a kerítéshez, mint a tavaly születettek. Szelídebbek.

– Más érdekes viselkedési formákat is megfigyeltek már. Az egyikről írtunk is korábban, amikor eltűnt Angyalka, a kortársainál kisebb borjú, de kiderült, hogy az anyaállat óvta meg attól, hogy a nedves hóra kijöjjön, csak azután engedte ki, amikor a csapat már letaposta a beálló körül a havat.
Szitó Martina: – Hónapról hónapra mindig van valami érdekesség, amit megfigyelünk. Például láttuk, hogy tejkommuna van, tehát minden anyaállat az összes borjút szoptatja, ugyanakkor mindenki csak a saját gyermekét tisztogatja. Viszont megeteti másét is. Az anya a farm közepén ki is ad egy jelzőhangot és akkor szaladnak oda hozzá mind a kicsi borjak. Még Angyalka is, aki ugyan tavaly született, tehát gyakorlatilag felnőtt, de idén is beállt egy kis extra szoptatásra.

– Ez azt jelenti, hogy a dámok folyamatosan okoznak meglepetéseket. Ez a tanulási mód csak még érdekesebbé teszi a velük való foglalkozást?
Szitó Martina: – Nem tudom, eljön-e az az idő, amikor azt mondjuk, hogy na, most már akkor mindent láttunk. Ákos közben ingatja a fejét, hogy ne reménykedjek ebben. Ugyanakkor ezek a felfedezések okozzák a legszebb pillanatokat. Gyönyörű az is, amikor születik egy borjú. Az nekünk is öröm, de főleg persze a szarvasrudlinak, mert ilyenkor az egész csapat szinte libasorba áll és szépen egyenként bemutatkoznak az újszülöttnek. Ez náluk is egy nagyon szép ünnep és attól kezdve tudják, hogy a kis jövevény is a csapat tagja. S ha bármelyik nagyobb észreveszi, hogy valamelyik kicsi bajba került, akkor mind odarohannak hozzá, körbeveszik.

– Engem az is meglepett, hogy amikor újabb borjak születésére lehetett számítani, távcsövekkel, éjjellátóval, hőkamerával szerelkeztek fel.
Bognár Ákos: – Egy vadfarm üzemeltetésének szigorúak a szabályai. Egy borjú születésekor nekünk ki kell deríteni, hogy kitől van és milyen nemű. Ezt naplózni kell. Tehát amikor látjuk egy anyaállaton, hogy a hasa mintha eltűnt volna és az emlői megnagyobbodtak, tehát elkezdett szoptatni, akkor jön a taktika. Először kívülről meglessük, hogy hol fekszik az anyaállat. Valószínűleg ott lesz a borjú is. Bemegyünk a néha derékig érő fűbe és keresgélünk. Ez elég sokáig szokott tartani, néha egy méterrel elmegyünk a kis csöppség mellett és nem veszük észre. Ezért bevetettünk hőkamerát, de a nyári melegben nem megoldás. Szerencsére a csöppségek többségét sikerült megtalálni, de idén előfordult, hogy az egyik csak napok múlva került elő. Ez azért gond, mert olyankor már nem hagyja megfogni magát. Távcsővel sikerült beazonosítani.

– Úgy tudom, Huodini 2 akkor kapta a nevét, amikor egy olyan esetre felfigyeltek, amikor a csapat minden tagja egy borjúhoz futott oda.
Bognár Ákos: – Igen, egy borjú bóklászott, bóklászott és egyszer csak azon vette észre magát, hogy a kerítésen kívül van, mert olyan picike volt és akkor még nem erősítettük meg a dróthálót. Mi meg belül voltunk, mert éppen etettünk. Arra figyeltünk fel, hogy minden állat elkezdett rohanni a kerítés egy pontja felé. Houdini 2 ugyanis miközben nyomta át magát a kerítésen, fennakadt és elkezdett jajveszékelni. Ez volt a veszélyt jelző riasztó a rudlinak, de csak belülről tudták követni a kint lévő borjút. Mi eldobtunk mindent, gumicsizmában próbáltunk rohanni, ami egyáltalán nem könnyű. A fél területet körbe kellett szaladni és szerencsére sikerült elkapni a kis állatot. Valószínűleg azért állt meg, mert annyira megijedt. Utána családegyesítést hajtottunk végre. Ahogy hoztam vissza a kicsit, magamhoz öleltem. Pár napos volt, a világból még nem sok mindent látott. Öt-hat percig én voltam az anyukája, mert én melegítettem és amikor letettem bent a farmon az anyukája előtt, akkor engem kezdett el követni, jött a lábamhoz, bújt mellém. Aztán rájött persze, ki a rendes anyukája, de az kiderült, hogy a dámoknál is fontos a testi kontaktus.

– Kérem, sorolják fel a tavaly született borjúk neveit és az idei szaporulatot hasonlóképp!
Szitó Martina: – Eredetileg nem mindegyik dámnak akartunk nevet adni, de rájöttünk, hogy Ákossal nehezen tudunk kommunikálni róluk a hivatalos számaik alapján. Aztán a naptári névnapok alapján akartuk a borjúkat elnevezni, aszerint, melyik nap születtek. Az első, amelyik nálunk jött világra egy barátunkról kapta a nevét, Cintiáról. A második Barna-napon született, de aranyszőke színű volt, ezért a kisebbik fiunk becenevét kapta meg, így lett Sunny Boy. Innentől kezdve olyan neveket próbáltunk kitalálni, amik az adott kisborjúra jellemzőek. Így lett a tűzpiros orral született borjú Eperke. Angyalka volt a legkisebb a tavalyi borjak közül és olyan szépen feküdt a fűben, amíg a többiek körbeugrálták. Latte kicsit világosabb színű lett, mint az anyja, Mokka. Az idei borjak közül az első a választás napján született, Béke lett a neve. Egy fekete tehén hosszú, kecses lábú lánya Naomi lett, mert a híres modell jutott róla eszünkbe. Hajnalt egy gyönyörű hajnalon találtuk meg. Azért lett Zsanklód a következő, mert van dám. Ez egy szójáték, a színész neve, Jean Claude van Damm neve alapján, és Zsanklódot Zsanikának hívjuk, mivel tehénborjú. Franciska körmeinek fehér volt a vége születéskor, és így becézik a műkörmösök a francia körömdíszítést. Houdini 1 és 2 pedig a kis szökevények, az eltűnés mesterei, akiket nehezen találtunk meg.

– Olyan a hangulat az erdő széli farmon, ami megnyugtatja az embereket. Természetvarázslat. Mik a terveik az alapítvánnyal, amit létrehoztak?
Szitó Martina: – A Szarvaskúti Dámfarm Közösségi Rekreációs Kert Alapítvány egyrészt azért jött létre, hogy a farm üzemeltetésére tudjunk külső támogatást kapni. Másrészt volt pár olyan eset, ami elgondolkodtatott minket. Egy hiperaktív kisfiút bevittünk magunkkal a kerítésen belülre, amikor a viharban lehullott faágakat szedtük össze és a szülei is meglepődtek, hogy betartotta, amit kértünk, nem kapkodott, nem kiabált, nem futkosott. Megnyugodott. Egy autista srác, aki nehezen teremt emberekkel kapcsolatot, a dámokon olyasmiket figyelt meg, amiket mi sem fedeztünk fel. Egy zárkózott lány, aki szinte senkivel nem állt szóba, a dámok közt kivirult, etette őket és aztán nekünk fecsegett erről. Napközis táborok gyerekcsoportjai is jártak nálunk. Elő se vették a telefonjukat, amíg itt voltak. Terápiás jellegű hatása lehet a vadak közelségének. Vannak, akik vacsora után a farm mellett terítenek le plédet, amin a gyerekeikkel játszanak. Nekünk a mosolyaik jelentik a fizetséget és mi is érezzük, hogy a dámok mellett másképp látjuk a világot, könnyebb lelassulni. Például naplementekor, az itt lévő, faágra akasztott hintákban ülve. Egy hetvenöt éves néni ujjongott, hogy kipróbálhatott egyet.