Jégből is lehet tűz – Búcsúztatunk a tőled kapott, sosem kihunyó parazsat őrizve

Huhh! – hátrahőköltél, mikor a nagyítós tükörben az arcod megláttad. Nevettünk. Már akkor tudtam, ezt az emléket megőrzöm rólad. Azt se felejtem, amikor megismertelek, tyúkanyóként a szárnyaid alá vettél, ahogy nyolc gyermekedet, akit felneveltél. Melegítette megfagyott szívem, amikor a jégesőkor hullott gombóckákat a tenyeredbe adhattam, hogy lefotózzam. Elmentél, ezért most fogunk igazán ráébredni, mit tanultunk tőled. De egy életben három regényre való tragédia után hogy tudtad szép vonásaid megőrizni nyolcvanon túl? Tőled kapott tanulság persze az is, mit tegyünk másképp, mint a régiek. Tudod, megváltozott a világ, a Bakonyt, egymás lelkét másképp kell óvnunk. Sokszor ugyan ellenkeztél, de néha sokatmondón rábólintottál erre. Már biztos érted.