Imádta, amit csinált

A Zsuzsiként vagy Zsuzsi néniként ismert vendéglátós Kádártán született, általános és középiskolában is kitűnő tanuló volt, s, noha érdemjegyei „preferáltabb” szakma gyakorlására is feljogosították volna, gyermekkorától cukrász akart lenni.

Mikor ugyanis fiatalon elkezdett mind gyakrabban ezt-azt sütni, gyanús lett, hogy nem csupán hobbiról, hanem igazi, későbbi hivatásáról lesz szó. Így régóta azzal foglalatoskodhatott, ami a szenvedélye volt. Karamellezésben és cukorvirág-készítésben versenyeket nyert, ezen területeknek a mesterévé vált, ám a torták, rétesek és aprósütemények megalkotásában is magas szintet képviselt. Édességeit mindig szeretettel készítette. A környékbelieket hosszú évtizedek óta látta el finomságokkal, de megannyi lakodalmi asztalon is sorakozott a keze munkája. Idővel még jobban elmélyedt a desszertek világában. Rengeteget gyakorolt odahaza, temérdek energiát tett bele abba, amit csinált, volt úgy, hogy hajnalig maradt neki a mindenséget jelentő konyhájában, hogy generációk sokasága élvezhesse az alkotásait. Néha elbizonytalanodott, hogy megéri-e ennyi áldozatot hozni, ám nehéz munkája mindig meghozta a gyümölcsét: egyre több lett a rendelése, alkotó tevékenységével sok örömet szerzett másoknak. Ehhez persze az is kellett, hogy nála a minőség alapelv volt, abból sosem engedett.

Az önzetlen, nagy szívű és mindig jókedvű asszony hálás is volt a sorsnak azért, hogy hivatásként csinálhatta azt, ami egykoron a szenvedélye lett. Kihívásokkal teli szakmája mellett a családjának élt, lányai egy csodálatos édesanyát veszítették el, akinek annyi mindent köszönhetnek.