Házszám legyen, vagy a pénzed bánja!

Igen ám, de a törvényben foglaltakat nem mindig, nem mindenhol teszik meg, holott kötelező lenne – ahogy a Magyar Nemzet egy korábbi cikkében írta. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény szerint minden házszámmal ellátott épületen a tulajdonos feladata, hogy feltüntesse a házszámot. A tábla beszerzéséről, kihelyezéséről, szükség szerinti cseréjéről és pótlásáról is az ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni.

Utánajártunk, mi a helyzet a fentiekkel kapcsolatban a valóságban, és azt tapasztaltuk, vármegyénk városaiban, nagyobb településein, főleg lakótelepeken ezzel nincs különösebb probléma. Akad viszont a kisebb falvakban, ahol ugye „mindenki ismer mindenkit”. A postás a napi személyes kapcsolatok révén biztosan, a csomagszállítók inkább a rendszeres online-vásárlókat, míg a mentők név alapján jellemzően igen keveseket vagy senkit, pedig számukra fontos, hogy mielőbb a helyszínre érjenek. A cím keresgélésével, nyomozgatással értékes perceket veszítenek – és itt jön be igazán a képbe a tulajdonos személyes érdeke.

Legyen látható a házszám!

A fent említett törvénybe belefoglalták, a házszámtáblát az ingatlan tulajdonosának az utcafronti kerítésen vagy az épület közterületi homlokzatán, a közterületről látható helyen, ha ez nem lehetséges, a házszámtáblát az ingatlanon bárhol, az utcáról látható helyen kell elhelyeznie.

Megkérdeztünk egy kézbesítőt, aki a postáról vonult nemrég nyugdíjba. Mivel már nem közfeladatot ellátó személy, kérte, ne írjuk le a nevét és a települést, tapasztalatait viszont szívesen megosztotta. Nagyközségben végezte munkáját, ahol nem feltétlenül ismer mindenki mindenkit. Emlékszik, amikor átvette körzetét, eleinte bizony napi szinten gondot jelentett a beazonosítás. – Előfordult, hogy a tulajdonos nem gondoskodott a házszámról, de olyan is, amikor egy utcában egymás után, sorban hiányoztak a számok. Az első hetekben bizony küzdöttem azzal, ki melyik házban lakhat, ráadásul a kézbesítést jellemzően a délelőtti órákban végeztem, amikor alig találkoztam emberekkel. Egy új építésű utcában pedig már évek óta lakták a házakat, de a számozás valahogy elmaradt. Úgy kellett kisakkoznom, ki, merre, hányadik – mondta a nyugdíjas kézbesítő.

El is döntötte, visz magával egy füzetet, minden nevet, címet felír. – Olykor térképet rajzoltam, mert volt példa rá, hogy egy utca megtört, s egy lépcsős gyalogúton keresztül bukkantam rá a folytatásra, ráadásul az utcából nyílt két másik, a házszámok meg foghíjasak. Egy zsákutcában folytatódott a páros oldali számozás. Bosszantó, időrabló, értékes perceket veszítettem, egyedül a környékbeliek és a nevek segítettek – sorolta a tapasztalatait.

Pozitív példákat is hoz. Kézbesített olyan helyen, ahol minden vagy szinte minden házon feltüntették a számozást. Hozzáteszi még, néhány hétig áthelyezték egy városba helyettesíteni, ahol egyetlen furcsasággal találkozott: két tömbház futott ugyanazon házszám alatt. – Volt, hogy találkoztam /A, B, illetve /1, 2 jelzésekkel, de ritkán, általában csak a számot tüntették fel a feladók. Erre egy megoldás van: fejből megtanulni a neveket, mert bizonyos küldeményeket csak a megfelelő szabályok betartásával lehet kézbesíteni. Ha belegondolnak az emberek, hogy ez nemcsak a mi, hanem saját érdekük is, bizonyára másként állnak hozzá – zárta szavait riportalanyom.

Azt pedig a törvény szövegéből olvassuk, hogy a házszám hiányában 50 ezer forintig terjedő helyszíni bírságot, illetve 150 ezer forintig terjedő közigazgatási bírságot is kiszabhat a hatóság.

Nem témája a cikknek, de megjegyezzük, egyes településeken az utcanévtáblák hiányoznak, sok esetben az útkereszteződés mindkét oldalán. Ez természetesen már nem tartozik a fenti törvény hatálya alá, a közterületek egyértelmű elnevezésének feltüntetéséről az önkormányzatok kötelesek gondoskodni.