David Bowie tánca, az erdők mélye és az álmok birodalma

Látókörömben egyetlen kiadó maradt segítőként, mégpedig a Magneoton/Warner, akik rendületlenül biztosítják a hozzáférést cédékhez és vinylekhez egy olyan időszakban, amelyben a modernizmus nem ismer kegyelmet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy magam nem tévedek fel néha egy megosztóra valami érdekesség miatt, de a borítókkal való vacakolást, a kézben tartást nem adnám semmiért. Konkrétabban most éppen azt látom, hogy folytatódik a káprázatos David Bowie-életmű és a kimeríthetetlennek tűnő Neil Young-archívum feldolgozása és közzététele. Bowie Rock ‘N’ Roll Star! című bakelitje például igazi különlegesség. Többek között azért, mert soha nem volt ilyen című lemeze, viszont volt egy dala ezzel a címmel. A kiadvány a Ziggy Stardust korszakából szemléz, ami az alakváltozások első markáns darabja volt és azóta is etalon azok számára, akik szerint a rock and roll nem csupán egy tánc. Nekünk, közép-kelet-európai földi halandóknak a jelenségről akkoriban fogalmunk sem lehetett, nálunk akkoriban a tánczenei koktél ment a rádióban. Zárójelben, az maga volt a borzalom, ezért sem értem az úgynevezett retró jelenséget. A hetvenes évek elején járunk, Bowie megalkotja a kozmoszban kóborló Ziggy figuráját és elindít egy világméretű mániát a fiatalság körében. Akkorát, hogy amikor végül egy koncerten bejelenti, hogy ennek a dalnak vége, a fekete öves rajongók úgy érzik magukat, mint akik eltűntek egy fekete lyukban. A Rock ‘N’ Roll Star szerzeményei viszont közel fél évszázad után is élnek. A Lady Stardust eddig soha nem hallott alternatív verziójától a méltatlanul kissé elfeledett John, I’m Only Dancing stúdió bennszorult stúdió felvételéig. Csudás az egész. 

Július 30.

A lassan másfél hónapja tartó kánikulában jól jön az erdő hűvöse. De mi is az erdő tulajdonképpen? Enyhet adó ipari alapanyag, vagy éppen szén-dioxid-raktár? Esetleg mesebeli jelenség? Alighanem mindegyik. A jobb megértéshez pompás segédanyag Anne Sverdrup-Thygeson könyve, az Erdők. Gazdagon és szépen illusztrált, jól megírt, szórakoztató és informatív, tele meglepetésekkel. Olvasása közben sok mindent másként látunk, mint eddig, és kevesebbszer jut eszünkbe az éppen csendesen pihenő láncfűrész. Az üknagypapa növényhatározójától indulunk és tisztásokon át eljutunk a mélybe. Mert az erdő sűrűjében és mélyén bajban van a természet és az éghajlat. A norvég biológus ezeken túlmenően a következőket mondja a fülszövegben. Az északi mitológiában a világ koncentrikus körökbe szerveződött. Mint a fa évgyűrűi. Ezt a mintázatot az ujjlenyomatunkban is felismerhetjük. Mert az idő, a világ, a fák és mi, emberek, összetartozunk. Na hisz ez az.  Mint lent, úgy fent. Na de marad még a kérdés, hogy képes-e a fa felemelni egy kerékpárt. Ez annál is érdekesebb, mert az egyre borzalmasabbá vált Facebookon néha felbukkan egy kép, amelyen egy rozsdás bicaj lóg több méter magasságban egy fán. Amikor először láttam, majdnem nyomtam egy együttérző lájkot, mivel kábé ezt a sztorit tolták hozzá. Midőn egy fiatalembert 1914-ben elvittek a háborúba, a biciklijét otthon egy kis fához láncolta. Aztán nem tért haza a harctérről és a család emlékül úgy hagyta a járgányt. És a bicaj ugye most lóg a magasban. Majd rájöttem, hogy nettó hülyeség az egész, hiszen a magasságnövekedés csak a fa csúcsán következik be, így tehát a fa törzsének azon része, amely 1914-ben egy méterrel volt a föld felett, továbbra is ugyanott van. Már amennyiben feltételezzük, hogy az adott fa még ma is jó egészségnek örvend. Ezt a véleményemet is megerősítette az Erdők, köszönet érte. Hogy az álmokban, tehát a másik, túlsó világunkban mit jelent az erdő, esetleg egy gyökerestül kifordult fa, arra vonatkozólag is vannak különféle tézisek. Óvakodnék attól, hogy kritikátlanul elfogadjam Rosie March-Smith Álmok című könyvének magyarázatait, annál is inkább mert az alcím (Értsd meg lelked üzeneteit!) óvatosságra int, mivel manapság már mindenki annyit foglalkozik a sanyarú sorsú lelkével, hogy közben lelketlenné válik. Maradok tehát Freudnál és Krúdynál, nem is beszélve Karinthy Frigyesről, aki ugye álmában két macska volt és játszott egymással. Ez velem is gyakran előfordul, de azért ezzel a kötettel is jól szórakozom.