Balatoni reménytüzek - Régmúlt tavi augusztus végék

Szent István király és hagyatéka a magyar történelmi valóság megkerülhetetlen része. Első királyunk tisztelete 1083 után teljesedett ki, amikor Szent László az Árpád-ház legitimálásaként szentté avattatta az államalapítót. Az Istvánt és a Szent Jobbját övező kultusz végképp beépült a magyar történelmi köztudatba, az örök legendáriumba. 

A Szent Jobbnak a tatárjárás idején nyoma veszett

A 12. században a kultikus tisztelet kiegészült Szűz Mária alakjának bevonásával, hiszen első keresztény uralkodónk halála előtt a Szent Koronát Máriának ajánlotta fel. Szent István mítosza ezáltal jelentős metamorfózison ment át, sőt, a 16–17. században, az ellenreformáció idején a barokk népi vallásosság elemeit is magába fogadta. Az elveszett, de Szent László parancsára felkutatott, jelképi erejű Szent Jobbnak a tatárjárás idején nyoma veszett. Csak a 18. században bukkantak rá a dalmáciai Raguzában. Mária Terézia a magyaroknak szánt gesztusként hazahozatta a Szent Jobbot, amelyet először Bécsbe, majd a budai várba szállíttatott, ünnepélyes körülmények közepette. Körmenetet ekkoriban még nem tartottak. Az első 1819-ben Habsburg József főherceg – az akkori nádor – vezetésével zajlott. 

 Az erősen protestáns kormányzó, Kossuth Lajos is tudta, hogy ennek a kultusznak erős nemzetkohéziós szerepe lehet. Ezért a magyar szabadságharc vezetői szorgalmazták 1848. augusztus 20-án a körmenet megtartását. A világosi fegyverletétel után jó ideig nem lehetett Szent Istvánról még csak beszélni sem. 1860. augusztus 20-án engedélyezte először a magyarszeretetéről kevésbé híres Ferenc József a körmenet megtartását, amely azonban hatalmas Habsburg-ellenes tüntetéssé szélesedett. A kiegyezés megkötése, 1867 után, az 1880-as évektől a magyar képviselőház tagjai szorgalmazták, hogy a Magyar Királyság nemzeti ünnepét tegyék augusztus 20-ra, és nyilvánítsák munkaszüneti nappá. Céljukat 1891-ben érték el. Ekkortól a Szent István-nap valóban országos jelentőségű rendezvénysorozattá emelkedett. Nehezítette azonban a helyzetet, hogy a protestáns vezetők mindvégig ágáltak az ünnep katolikus jellege miatt.

Ünnep a két világháború között

Augusztus 20-a a maihoz hasonlatos képét a két világháború között nyerte el, amikor is Szent István szimbóluma lett a magyar nemzeti egység megteremtésének. Az 1920-as trianoni békediktátum után augusztus 20-a lett az az ünnep, amelyhez számos kulturális program – színielőadás, hangverseny, virágkorzó – és szórakoztató esemény, tűzijáték, ökörsütés, légi bemutató, kézművesvásár, lóverseny kapcsolódott. Persze nem maradhatott el a budai várban megrendezett pompázatos Szent Jobb-körmenet sem. Ezen a napon avatták fel a Ludovika Akadémia udvarán a fiatal tiszteket is. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján jubileumi évet hirdettek, amikor is az egész országban aranyvonaton vitték körbe a Szent Jobbot.

Az első világégést követően a Szent István-i Magyarország ideája és az arra való emlékezés a Balatonnál is központi eseménynek számított. A trianoni békediktátum után minden nemzeti hivatkozási alap, ezáltal az államalapítás ünnepe hangsúlyos szerepet kapott. A Balatonnál a rendezvények az 1930-as évekre teljesedtek ki, számos úszó- és vitorlásversenyt tartottak ekkortájt, egymást érték a Szent István-bálok a tó partján, de szerveztek lovasmérkőzéseket és kocsiszépségversenyeket egyaránt. A füredi Wesselényi-emlékúszóverseny és a földvári Széchenyi-vándordíjnak elnevezett vitorlásfutam mellett a központi rendezvények Siófokon és Balatonfüreden folytak. A Szent István-napi ünnepségekhez kapcsolódott szervesen a balatoni bor- és szőlőhét, amely általában augusztus 27. és szeptember 3. között zajlott. A fürdőévad meghosszabbítására törekvő napokban a sportversenyek is folytatódtak, valamint a báli szezon sem ért véget.

A Magyar Népköztársaság születésének napja lett

A második világháború után sejteni lehetett, hogy az ünnep elveszíti egyházi jellegét. Éppen ezért a klérus, élén Mindszenty József bíboros-hercegprímással, a Szent Jobb-körmenetet – ahol ÁVH-s besúgók is szép számmal képviseltették magukat – antibolsevista protestálásként vezényelte le. 1948-ig, a fordulat évéig több százezren vettek részt – ekkoriban már a bazilika előtt – az augusztus 20-i körmeneten. Egy év múlva viszont már az ünnepet megfosztották minden egyházi jellegétől. Augusztus 20. a Magyar Népköztársaság születésének és a kommunista alkotmánynak a napja lett. A körmeneteket betiltották, de a tisztavatás, a tűzijáték megmaradt, e napon javarészt lakótelep-, pályaudvar- és iskolaátadások zajlottak.

Természetesen a Balatonnál szintén érezhető volt az ideológiai és identitásbéli váltás, e napok meglehetősen sematikussá alakultak át. Egyes elemeket megőriztek: a Balaton-átúszások hagyományát továbbvitték. 1948 és 1967 között a Siófok és Füred között megrendezett versenyt az ünnepnapra időzítették. Az ötvenes évektől az alkotmány ünnepét a Balaton dolgozói termelési és begyűjtési terveik teljesítésével ülték meg, volt felvonulás és ünnepi beszéd a tribünökön, a napot általában sportversenyekkel, majd utcabállal zárták. 

 A cél itt is változatlannak bizonyult: nyár végén is legyen vonzó a Balaton.

A harmincas évektől a második világháború időszakáig szokássá vált, hogy ezen nap estéjén – Herczeg Ferenc író kezdeményezésére – reménytüzekkel vagy más néven Szent István tüzeivel emlékeztek államalapító királyunkra: „Akkorra rendszerint elfogy a víz a parti homoknál, szigetecskék háta rajzolódik ki a magyar tenger vizéből. Arra kerülnek a másfél-két ember magasságú máglyák, nádból, hullott fából, rőzséből rakva. Augusztus huszadikán meggyújtják a tüzeket, a fiatalok, az idősebbek esteledvén leülnek a parton. Sütemény, bor is kerül, s mikorra feljő a Hold meg a csillagok, rázendítenek, egymás után szólalnak meg a gyönyörű népdalok. Aki messzebbre néz, láthatja: körben a parton, Fonyód felé, Keszthelynél, a Badacsony alatt mindenütt égnek-lobognak Szent István tüzei.” – olvashatjuk egy korabeli memoárban. Ezzel a méltó hagyománnyal nemcsak az államalapítás emelkedett ünnepére emlékeztek, hanem egyben a nyártól is elköszöntek, de a felgyulladó tüzek az egyes településeket és azok összetartozását is jelképezték. Valódi, lelkesítő és egyben látványos, a balatoni és a nemzeti összefogást szimbolizáló ünneplés volt mindez, amelynek üzenete napjainkban is példaértékű.

Kovács Emőke