Léprigó költ Apácatornán

Éneke hasonlít a fekete rigó dalához, azonban rövidebb és nagyobb szüneteket tart az egyes strófák között. A laikusok számára könnyen összetéveszthető a nála jóval kisebb énekes rigóval, ha alkalom nyílik közelről megfigyelni, láthatjuk, hogy a mellén sokkal nagyobb a cseppfoltozás, mint a rokon fajnak. A téli hónapokban gyakran megfigyelhetjük a nyárfák és tölgyek koronaszintjén élő fagyöngy közelében a léprigót, amint kedvenc tápláléka, a fehér és sárga fagyöngy közelében tartózkodik. A kerti díszfaként egyre gyakrabban ültetett madárberkenyefán is megjelenik, képünkön éppen egy ilyen fán táplálkozik.

Télen kizárólag bogyós terméseket fogyaszt előszeretettel, ilyenkor a földön keresgélve csak ritkán látható, nem úgy, mint fajtársai, az énekes és a fekete rigó, utóbbiak ekkor is gyakran keresgélnek az avarban. Tavasztól a hegyi réteken, vizenyős kaszálókon, erdei tisztásokon a földön keresgél rovartáplálék után. A költési időszak alatt a pókok, hártyásszárnyúak, giliszták és rovarok jelentik a fő táplálékukat.

Népi elnevezése a szőke rigó, kendermagos rigó, valamint a cserregő rigó. Utóbbi elnevezés abból ragadt rá, hogy mikor felriad ez a madár, akkor erős, recsegő, cserregő hangot hallat. Az ország egyes részein ritka költőfaj, a Bakony erdeiben azonban egyre gyakrabban találkozni vele a költési időben is. A fagyöngyökben bővelkedő kastélykertekben nagy számban telelnek csapatai, erre példa a dobai kastélykert ahol nem ritka a százötven madár sem a tél folyamán. A léprigó hazánkban védett madárfaj, az eszmei természetvédelmi értéke 50 ezer forint.