Szeretném hinni, hogy az együttműködés rektora voltam

– Először 2015-ben választották meg rektornak, majd 2018-ban négy évre, és utána maradt még két évig. Nem könnyű helyzetben vette át az egyetemet, éppen a műszaki informatikai kar akart kiválni.

– Nem gondoltam, hogy olyan kihívással szembesülök, ami 2015-ben történt. Egyből a mély vízbe kellett ugranom, hiszen olyan események történtek, amelyek bedönthették volna az intézményt. Az első ciklus elején számos nehézséggel kellett szembenézni, az intézmény anyagi helyzete nem volt egészen stabil, pályázati források és egyéb támogatások szűkében voltunk. Emellett belső feszültségeket is örököltem, ezek enyhítésére sok energiám ment el. Utána javultak a külső körülmények, fellendülés kezdődött a felsőoktatásban. Közben elvesztettük a keszthelyi Georgikon kart.

– Az már a második rektori ciklus idején, 2020-ban történt.

– A politika már korábban tett egy kísérletet a Georgikon karnak a Pannon Egyetemről való leválasztására, de ezt akkor még sikerült megakadályoznunk. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem létrehozásával azonban másodszorra ez a kérdés eldőlt. Ezt nagyon sajnálom, mert a Georgikon kar szakmai portfóliója, az agrárképzés kiválóan illeszkedik a fenntarthatóság témaköréhez, jó volt köztünk a szakmai együttműködés.

– A Georgikon kart elvesztette, a zalaegerszegi gazdálkodási kart viszont megkapta az intézmény.

– Ez a Georgikon kar kiválásával egyidejű politikai döntés volt. Nagy múltú képzőhely a zalaegerszegi, az egykori Pénzügyi és Számviteli Főiskola fogalom a magyar gazdaság szereplői között, az egyetemen már meglevő portfólióhoz történő illeszkedést kellett megoldanunk. Az én vezetői időszakomra esett a Covid, amely alapjaiban forgatta fel az életünket. Úgy érzem, akkori tudásunk szerint sikerült felelős döntéseket hoznunk, Covid-fertőzésben nem halt meg egyetlen munkatársunk sem, de természetesen ehhez szerencse is kellett. Ez változást hozott az egyetem életében, előtérbe kerültek olyan módszerek, amelyeket addig nem használtunk, de azóta már beépítettük a működésünkbe.

– Az egyetem pozíciója is erősödött a régióban, több városban van kampusza, telephelye.

– Zalaegerszeg mellett Nagykanizsán, Kőszegen és Ajkán kínálunk képzéseket. Úgy érzem, pozitívan változott a régióban az egyetem megítélése. Ezúton is köszönöm a települések vezetőinek, az intézményi és vállalati partnereinknek a konstruktív együttműködést, büszkék vagyunk a kialakult kapcsolatrendszerre, a közös pályázatokra. A duális képzésben országosan a legnagyobb partnerhálózattal rendelkezünk, közel kétszáz vállalati szereplővel vagyunk kapcsolatban.

– A hallgatók miként ítélik meg az intézményt? Honnan jelentkeznek a fiatalok?

– Különösen az utóbbi két évben az egyetem országos megítélése nagyon sokat változott, ma már az egész országban ismert és jól cseng a nevünk, és ezt nem csak a fizetett hirdetéseknek köszönhetjük. Meglepő módon az a város, ahonnan a legtöbb hallgató érkezik hozzánk, Budapest. Ez korábban nem volt jellemző, általában a régió településeiről tudtunk hallgatókat toborozni. Szeretném hinni, hogy ez azért van, mert olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek a fiatalokat érdeklik. A környezeti fenntarthatóság az utóbbi időben központi témává vált, sokak figyelmét felkeltette, a társadalom jelentős része fogékony lett iránta. Sokan fontosnak érzik és értékelik, hogy ezzel a területtel kiemelten foglalkozunk.

– Mit tart rektori ciklusai legnagyobb eredményének?

– Az időszak – különösen az utóbbi évek – legnagyobb eredménye, hogy egy karakteres arcélt tudtunk rajzolni az egyetemnek, ami korunk legnagyobb globális kihívására reflektál. Ez a fenntarthatóság, aminek előzményei intézményünkben már évtizedek óta megvoltak. Ebben volt szakmailag és személyemben is szerepem, míg például az, hogy egyetem alsó kampusza látványosan megújult, elsősorban az egyetem kancellárjának az érdeme. Kiemelném, hogy a kancellárral az együttműködésünk mindvégig példaértékű volt, ami nem jellemző a hazai felsőoktatásban. Úgy érzem, személyesen is tudtam példát mutatni a vezetőtársaimnak, leginkább türelemből és emberségből. Nem hatalmi erővel, hanem az együttműködés elvén, a feszültséget is oldó humorral fűszerezve igyekeztem az intézményt vezetni, és most jó érzéssel zárom le a rektori időszakot. Nem bántam meg, hogy vállaltam a megbízást; a magammal szemben támasztott elvárásoknak megfeleltem, remélem, ezt mások is így gondolják. Nincs bennem sem hiányérzet, sem olyan érzés, hogy valamit rosszul csináltam volna, összességében pozitív a mérleg. Vezetési elveimet, amelyeket soha nem tanultam, a partnerségre és együttműködésre alapoztam, jóval kevésbé a tekintélyre.

– Az oktatósági kiválóságot tekintve a Pannon Egyetem rendszeresen az élmezőnyben van az intézmények hazai rangsoraiban, nemzetközi rangsorokban is szerepel. Azt szokta mondani, ott van a világ legjobb öt százalékában.

– Az egyetem korábban is jól szerepelt a hazai felsőoktatási intézmények között. Számunkra elsősorban a nemzetközi rangsorok az érdekesek, azokon belül is a magyar intézményekhez hasonlítjuk magunkat; fontos, hogy ilyen rangsorokban jegyezzenek bennünket. Történt változás, hiszen a Georgikon kar elvesztésével maga az intézmény is megváltozott, de az első tizenegy között ott vagyunk a legjobb hazai intézményekkel együtt. Erre büszkék vagyunk.

– Hány hallgatója van az egyetemnek, milyen új szakokat, programokat, eseményeket emelne ki?

– Hatezer körüli a hallgatói létszám, az is eredmény, hogy ezt sikerült nagyságrendileg megőrizni. Ezt előrelépésként értékelem, hiszen az érettségiző fiatalok száma csökken, és a fővárosi intézmények vonzereje körükben növekszik. A külföldi hallgatók létszáma növekedett, jelenlétük már érzékelhető a városban. Kiemelem a humántudományi kar megújulását, ahol új szakokat – óvodapedagógus, tanító, pszichológus – sikerült indítanunk és minőségben meghonosítanunk, ezek már az első évben is jelentős érdeklődést váltottak ki. A többi karon is nagyon rugalmasan tudunk olyan képzési formákat kínálni, amelyek az új kihívásokra, igényekre reflektálnak. Megemlítem az adattudomány szakot, mely napjaink egyik ígéretes fejlődési irányához, a digitalizációhoz kapcsolódik. Az EKF keretében tavaly augusztusban rendeztük meg a nemzetközi Solar Boat Challenge-et, a napelemmel hajtott hajók világkupafutamát, elsőként a kelet-közép európai régióban. Rendkívül látványos, sikeres, sokak figyelmét kiváltó közösségteremtő esemény volt. Büszkék vagyunk, hogy ezen a futamon megelőztük a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem csapatát, pedig nekik tíz év előnyük volt a versenyzésben. A programot szeretnénk állandó rendezvénnyé tenni, benne az egyetem szerepét erősíteni. Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat kidolgozásában, a programok megvalósításában számos egyetemi polgár vett részt, nagy kihívás, élmény volt ez számukra. Az EKF-év sokat tett hozzá a város, a régió és az egyetem ismertségéhez.

– Említette, hogy jó érzéssel adja át az intézményt, július 1-jétől Abonyi János váltja önt.

– Természetesen fontos számomra, hogy milyen lesz a folytatás. Abonyi Jánossal, akivel nyolc éven keresztül dékánhelyettesek voltunk együtt a mérnöki karon, régóta ismerjük egymást. Szerencsére elvállalta, és kétéves rektorhelyettesi tapasztalattal is felvértezve fogja vezetni tovább az egyetemet. Magyarországon egy kicsit oázisnak érzem a veszprémi egyetemet, amit az együttműködés és egyetértés jellemez, gondolok itt a kancellár–rektor, a karok és a telephelyek egymáshoz való viszonyára. De hasonló együttműködés, már-már baráti viszony jellemzi partnerkapcsolatainkat is, amit ezúton is köszönök minden érintettnek. Kérem, hogy az utódomat hasonló módon támogassák a célok elérésében.

– Most a szakmai munkához tér vissza?

– Egy éve a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának elnöke is vagyok, a tudomány társadalmi elismertségének és elfogadottságának növelését és láthatóvá tételét igyekszem előmozdítani. Ez az akadémia fő küldetése, és ezzel személyemben is tudok azonosulni, hogy a világ dolgainak alakításában ismét a tudományé legyen a főszerep, ne pedig az indulatoké és az irracionalitásé. A tudományos kutatásokhoz is nagyobb lendülettel tudok visszatérni.

– Amikor 2015-ben rektorrá választották, azt nyilatkozta, a tudományos munkát, a kutatást nem szeretné abbahagyni.

– Nem is hagytam abba, bár kevesebb időm volt, elvállaltam azokat a feladatokat, amelyek a szakmai munkámhoz kapcsolódnak. A rektori munka mellett nagy pályázatok szakmai vezetője is vagyok, például egy országos szakmai konzorcium, az Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratórium vezetője. Kutatócsoportom is van, amelynek tagjaival szakmailag értékes új eredményeket értünk el, társadalmilag hasznos és fontos témákban a levegőszennyezés és éghajlatváltozás területén.

– Az elmúlt években számtalan előadást tartott, interjút adott, könyvet jelentetett meg. Ha nem lett volna rektor, nem tudta volna közvetíteni ezeket a gondolatokat?

– A társadalom úgy működik, hogy hiába kiváló szakmailag az ember, ha pozíciója van, komolyabban veszik azt, amit mond, jobban odafigyelnek rá. Ez a téma nagyon sokakat érdekel, milliós nagyságrendben, de az is igaz, hogy az emberek mostanra már saját bőrükön érzik a megoldatlan globális válságok szelét. A rektori pozíció hitelesíti az emberek szemében a szakmai alapon megfogalmazott gondolatokat, ennek köszönhetem, hogy sikerült ezeket a gondolatokat ennyi embernek továbbadni. Erre a jövőben nyilván több időm és energiám lesz. Tervezem, hogy az előző, Ábrándok bűvöletében – A fenntartható fejlődés korlátai című könyvem után hamarosan jelenkezem a folytatással. Többen említették, látszik rajtam, hogy jó érzéssel és felszabadultan adom át a rektori pozíciót, amihez egyáltalán nem ragaszkodom. A hatalom és a pénz sohasem érdekelt, nem ezekért vállaltam el a rektori megbízást, én ezt mindig is szolgálatnak tekintettem. A kilenc év hosszú volt és nehéz, de nem mentem benne tönkre. Úgy érzem, kellő nagyvonalúsággal tudtam a feladataimat kezelni, nem vesztem el a részletekben. A vezetőváltás törvényszerű és kívánatos, kell a változás és a megújulás minden egészségesen működő rendszerben. A jövőben már nem kívánok az intézményben semmiféle vezetői funkciót elvállalni, a kilenc év jó volt, szép volt, elég volt. Amennyiben a véleményemre lesz kíváncsi bárki, engem bármikor megtalál.