Jókedv, mentális feltöltődés jellemzi a Bölcsek Kávéháza programjait

„Frissen mosott” falevelek, a zöld számtalan árnyalata, vadvirágok tarkája kíséri utunkat, itt bodzavirág, ott akácfákon, bokrokon döngicsélő rovarok, napsütés. Az úton alig van forgalom, a buszon is kevesen ülünk. Útba ejtjük a gondozott termőföldekkel körülvett Olaszfalut. Zircen valószínűleg mindig turistaszezon van: sokan jöttek szervezetten az apátságba, más hátizsákosok gyalog vagy kerékpárral vágnak át a városon. Erdőillat, a következő megálló Akli. Kiderült, fokozni is lehet az élményt – beértünk Lókútra. A körzeti megbízott kocsival előz bennünket. Tiszta vízelvezető árkok, építkezések, májusfák, rend. Látszik, hogy mindenre van gondjuk az itt élőknek. A gyerekek Zircre járnak iskolába, de az óvoda még létezik, a buszforduló fölötti játszótéren jókora csapat kisgyerek csivitel. A buszváró olyan, mint egy konyharészlet a nagymamánál; polc, csipke, fiókos fehér asztal két hokedlivel. Tovább Pénzesgyőrbe, ahol fából ácsolták a buszmeg­állót, faragott virágdísszel. Milyen szép, amikor egy település egyénisége ebben is megmutatkozik! Gondozott kertek, virágok, a falun túl tehenek legelnek, traktor rója a köröket.  Perceken belül beérünk Bakonybélbe. 

Egy veszprémi szervezet, a Bölcsek Kávéháza jött ide három napra pihenni, ahogyan ők mondták, lelket napoztatni, csaknem teljes létszámban. Egyik szerzetes beenged a templomba, még van fél óra a közös, csendes áhítatból. Amikor véget ér, megyünk a Szent Mauríciusz Monostor Szent Günter nevét viselő vendégházába, ott szálltak meg a hölgyek, akikhez jöttem. Nagy kert, az egész épület akadálymentes, szép fürdők, kellemes szobák, a falon a kolostorban készült feszület. A folyosón függ a házirend, mellette a wifi-jelszó. Délelőtt a Pannon Csillagdában járt a Husztiné Farkas Katalin mentális szakember vezette csoport (melyben az átlagéletkor 70 fölötti). A közös ebéd utáni program egy találkozó lesz helybeli bölcskorúakkal, akik a polgármester vezetésével érkeznek. Erősen fúj a szél, de jön a segítség: az izgatott csapat bakonybéli vendégeit a monostor kávézójában fogadhatja sütire, meg természetesen kávéra – végül is a Bölcsek Kávéházáról van szó.        

Hely nem nagyon marad üresen. Márkus Zoltán polgármestert körülüli a saját csapat. Husztiné Kati mobilon, Párizsból hozott kávéházi zenével alapozza meg a hangulatot, majd a padok közé áll, kezdődik az élménybeszámoló_ a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program elemének választott Bölcsek Kávéháza formációról, amely egy prevenciós, mentálhigiénés közösségi szolgáltatási forma. Keretében rendszeresek a kávéházi beszélgetések adott témakörökről, a vidám csapat több település nyugdíjasaival tart fenn összejáró kapcsolatot, kávéznak, sütiznek egyetemistákkal, közben beszélgetnek, dalokat tanulnak, szlengkvízben mérik össze a tudásukat, nem maradnak alul az éjszakai dartsversenyben, de ha úgy adódik, gyerekekkel játszanak, babaruhát varrnak – amelyekből Bakonybélbe is hoztak ajándékot. Ezeket a foglalkozásokat jókedv, nevetés, szellemi, mentális töltődés jellemzi, amiből ízelítőt kaptak a bakonybéli vendégek is. 

Amikor a zirci buszhoz indultam, mert lejárt a bakonybéli tartózkodásra szánt időm, a szó éppen arról folyt, hogy a veszprémi Bölcsek Kávéháza és a helyi bölcskorúak nemcsak módszertant cserélnek, hanem a jövőben együtt is fognak működni.