Barátságpad-avatás a színházkertben (képgaléria)

A sokak által a legszebbnek és legnemesebbnek tartott, egyben legtitokzatosabb kapcsolat furcsa szerzet. A rideg tartást – „x év után is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk”, ugye... – például tűri, ám a sunnyogás hajszálrepedései könnyen Grand Canyon-méretű szurdokokká szélesednek-mélyülnek. Vagyis egy életünk, egy halálunk, inkább mondjuk ki a barátunknak tekintett személynek, hogy mi nyomja a lelkünket a kettőnk kapcsolatát illetően. Ha mind a ketten jobb lábbal keltünk aznap, egykettőre feloldódik a feszültség. Ha nem, következik egy kis kardcsörtetés, esetleg egy hosszabb-rövidebb mosolyszünet. A felindultság persze legtöbbször szalmalángként ellobban, csak hát ott a jó öreg dac, amely megakadályozza annak a bizonyos első lépésnek a megtételét. A belül folyamatosan munkálkodó késztetést sokszor időhiánnyal próbáljuk elnyomni. Különben is, hol tárgyaljuk meg a dolgokat? Egymáshoz elmenni (bemerészkedni az oroszlán barlangjába) nyilván nem szeretnénk, a zajos nyilvános helyeken pedig hamar szétesik az, ami a lényeg ilyenkor: a figyelem.

A Veszprémi Petőfi Színház Barátságpadja viszont dedikált helyszínként adja-kínálja magát. A pad ötlete Kellerné Egresi Zsuzsannában, a színház igazgatóhelyettesében már megfogalmazódott, amikor a teátrum és a város két ikonikus alakját, Bakody József és Benczédi Sándor színművészeket gyakran látta egymás mellett üldögélve mindig ugyanazon a belvárosi padon. Munkatársak lévén, pontosan tudta, hogy mikor volt kardcsörte és olykor elnyúló „haragszomrád”-időszak a felek között. Majd menetrendszerűen jött a békülés és a diskurálás a padon. Kiszámíthatóság a jobbik fajtából. A megnyugtató állandóság rítusa évtizedeken át ismétlődött, egészen a közelmúltig. Aztán a barátok alig egy hónapnyi különbséggel a mennyei társulathoz szerződtek. Az a pad elárvult. Talán meg sincs.

De itt az új, amelyet egy kis ünnepség keretében a héten adtak át a színház előtti téren. A Bakody Szilvia és ifjabb Benczédi Sándor által leleplezett padon látható táblán a két örökös tag arcképén, valamint a kihelyezés apropójának ismertetésén túl ott a felirat: Mindent meg lehet beszélni! Kellerné Egresi Zsuzsanna biztatja is a barátokat, hogy jöjjenek el a színházkertbe, és átérezve a padból áradó különleges energiákat, ássák el a csatabárdot. Vagy csak úgy találkozzanak a meghitt, hangulatos helyen. Természetesen újdonsült barátoknak is ajánlott a pad. Itt a nyár, jön a VII. Rátonyi Róbert Operettfesztivál, a Rozé-, rizling- & jazznapok, a VeszprémFest, az utcazene-fesztivál, meg a sok gyárkerti koncert. Tehát ismerkedésre bőven lesz alkalom.

Ha úgyis mindenkinek a zsebében van az okostelefon, mehet egy közös fotó. Akár dicsekedhetünk is vele a közösségi médiában. A barátsággal, a másik felé megnyílással, az őszinte odafordulással szabad, hiszen az esély mindenki számára adott.