A holokauszt áldozataira emlékeztek (képgaléria)

Itt gyülekeztek az emlékezők, közöttük nagyon sok fiatal, még a babákat is elhozták szüleik. Az elhurcoltak által átélt borzalomra emlékeztetett a kitűzött sárga szalag, meg a történet, amelyet három részletben is hallottunk. Sz. Csordás Éva előadóművész, a program levezetője arról beszélt, hogy a veszprémi zsidóság szellemi központja is volt az iskolából, a kántorlakásból és a zsinagógából álló komplexum, amelyből mára mindössze a kapu maradt. Azok számára, akik életében meghatározó volt ez a hely, a múlt század harmincas éveiben megszülettek az első zsidótörvények, a zsidó kvóták bevezetése az egyetemeken, majd jött a visszaszorítás a foglalkozási ágakban, a vagyonelkobzás, a gettókba költöztetés, majd a szelekció a haláltáborokban, ami a legtöbb foglyul ejtett zsidó ember számára az élete végét jelentette.

Róluk és Ábrahám egész szétszórt népéről énekeltek a veszprémi HIT Gyülekezet fiataljai, majd Sz. Csordás Éva Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét mondta el. Őt követve lépett a mikrofonhoz Brányi Mária alpolgármester, aki szintén a 80 évvel ezelőtti időket idézte. Akkorra a megyeszékhelyen két gettót is létrehoztak, kiürítésüket 1944. június 19-én, hétfőn kezdték meg; a többieket korábban elvitték, már csak gyerekeket, asszonyokat, öregeket tudtak a marhavagonokba pakolni. Sárvár közbeiktatásával Auschwitz volt az úti cél. Nemzedékek vesztek el. Emlékeiket nekünk, szerencséseknek kell mindenkivel megosztanunk, hiszen ők is magyarok voltak, magyar zsidók, de elsősorban emberek. 

Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke is a 80 évvel ezelőtti időkről beszélt: akkor már hat hete folyt a deportálás, a veszprémieket egy nappal az után indították útnak, hogy a kormányzó leállíttatta a folyamatot. A városból és a környékéről elhurcolt mintegy ezer emberből alig százan tértek vissza, pedig Veszprém lakosságának 13 százaléka volt zsidó, törekvő állampolgár, az élet bármelyik szegmensében is tette a dolgát. A nácizmus kegyetlensége, a soá (a második világháborús náci népirtás héber neve) okozta veszteség egyszerűen nem is számszerűsíthető, nem tudni, hány család tűnt el. – Hányszor elhangzott már a két szó: Soha többé! – emlékeztetett a szónok, majd azzal folytatta, hogy az eltelt időszakban mintha megfeledkezett volna erről a világ; újra háború van, terjed az antiszemitizmus, október 7-e óta az Izrael-ellenesség is, pedig a pusztulás bemutatásán túl a zsidó világ gazdagságát is meg kellene ismertetni a felnövekvő nemzedékekkel.

A megemlékezések után a város, a Mazsihisz és a veszprémi zsidó hitközség, valamint a HIT Gyülekezet képviselői koszorúkat helyeztek el a holokauszt-emlékművön, kavicsokat a kapu sarkához, majd pedig a Mártírok úti zsidó temetőben Verő Tamás budapesti és veszprémi főrabbi vezetésével gyászistentisztelet kezdődött. Közreműködött Nógrádi Gergely főkántor.