Mantrázás a szerpentin előtt – Észrevesszük, mit kellene észre-, pontosabban a szívünkre venni?

Gyakran megyünk Csesznekre, családi okból. Gézaházánál kezdem mindig a mantrázást. Ismételgetem félhangosan, amit a mögöttem jövőknek kiabálnék, a hátsó ablakra felcsapódó feliratként felkiáltójelekkel közölnék: Nyugi, nyugi, csak kicsit tartsatok ki, mindjárt lekanyarodok a gerendavágási elágazónál, addig ne nyomjatok le a 82-esről! Életveszélybe sodornak. Rettegnem kell, mert betartom a foltozott, megkopott, padkamentes aszfalt miatti sebességkorlátozást. Rossz, hogy rossz az út persze, de szinte csak a lassítás mellett tudok érvelni a Bakonyban. Balesetek emlékhelyei, a pár hete itt meghaltak miatt és azért, mert örökszép ez a hely. Ha száguldva kihagyjuk, máskor más fontos érzéseket nem szalasztunk el? Észrevesszük, mit kellene a szívünkre venni?