Ikarus – a magyar ipar büszkeségének patinás példányai rótták a Balaton-felvidéket (+galéria, +videó)

Az idei Ikarus találkozón hazai és Németországban honos Ikarusokat hoztak el tulajdonosaik. Legtávolabbról egy 256-os típusú, idehaza felújított kocsi érkezett, melyet rostockból, a Balti-tengeri német kikötővárosból vezettek Tapolcáig. Cseh- és lengyelországi, valamint szlovák tulajdonosok s jelezték részvételi szándékukat, de financiális vagy műszaki okok miatt idén ez meghiúsult. A kiállításon javarészt az Ikarus 200-as sorozatainak üzemképes, kiváló állapotba hozott példányait láthattuk, s rekordot döntött a rendezvény abból a szempontból, hogy tizennégy csuklós autóbusz vett részt, ebből tizenegy 280-as vagy későbbi, C80-as, a tizenkettedik pedig az igazi szenzáció, a 180-as típus 1971-ben gyártott példánya, melyet két éve restauráltak legutóbb. Az 1963 és 1973 között gyártott 180-asokat, melyek közül Veszprémben is közlekedtek példányok a hetvenes években csuklós fordákon, a klasszikus, legtöbbek által ismert 280-asok váltották le, a legutolsó 180-ast 1980-ban, a fővárosban vonták ki a forgalomból. A találkozóra érkezett hatvanöt, különböző fajta Ikarus autóbuszok képviselték Magyarország szinte mindegyik vármegyéjét.

– A programok legnépszerűbbike a városi járat volt, ezt „farosokkal”, azaz Ikarus 55-ös, illetve 66-os típusú buszokkal bonyolították le óriási érdeklődés mellett – tájékoztatja lapunkat Bordez Christian főszervező. Elmondja, a felszálló utasokat korabeli egyenruhába öltözött kalauzok segítették, majd a vendégek nagy kérésére egy 266-os típus is beszállt városi járatba egy fordulóra. – Örömmel mondhatom, hogy eljött Tapolcára az az egykor gyártott 481-es típus egyik példánya, ezt a kocsit a British Airways rendelte meg, és a londoni Heathrow repülőtéren szolgált. Ez a busz szállította most Tapolcán a Dobó-laktanyához az utazni kívánókat. A busz egyébként idehaza kevésbé ismert, az Egyesült Királyság viszont harminc példányt rendelt belőle egészen 1999 végéig – meséli a főszervező.

A programok között a kisebbeket gyereksarok várta, a nagyobbakat fúvószene, a „kegytárgyakra” vadászó rajongók sem unatkoztak, de a hobbifotósok sem. Délután pedig elindult mind a hatvanöt Ikarus rendőrségi kísérettel a hagyományos Káli-medencei felvonulásra, körtúrára a Tapolca–Gyulakeszi–Mindszentkálla–Szentbékkálla–Gyulakeszi–Tapolca útvonalon.

A találkozón viszonylag kisebb számban láttunk EAG-Ikarusokat (az EAG az egykori Egyedi Autóbuszgyártó nevének rövidítése), valószínű azért, mert ezek kis része a mai napig forgalomban van Magyarországon helyközi és távolsági viszonylatokon. Az EAG-Ikarusok különböző változatai tehát még nem számítanak öregnek. – Két EAG E98-as kocsit jeleztek a tulajdonosok, sajnos az egyik nemrég megsérült, a másiknál műszaki problémák adódtak. Viszont meglepetésnek számított az F15-ös, egy másik céggel közösen kifejlesztett midibusz, mely elsőként vesz részt találkozón, s időben az Ikarus-gyártás végső időszakát képviseli – mondja el Bordez Christian, s az ellenpólust, a találkozó nagy öregjének számító Ikarus 55-öst is említi, melynek „születési éve” 1958, egykor a Volán győri üzemegységéhez tartozott.

A találkozón a Volánbusz hat kocsival képviseltette magát, megjelent a mai Ikarus-gyár is, a többi autóbusz pedig magánszemélyek, egyesületek, Ikarus baráti körök tulajdonát képezik. A nap végén a látogatóknak és a résztvevőknek zenés esttel kedveskedtek a szervezők.