Vulkánok országa és az időkapszulába zárt világ

A vulkánok és a mélyszegénység országa között nemcsak földrajzi fekvésük miatt, de politikai berendezkedésükben, kultúrájukban is hatalmas a kontraszt. Egyetlen közös nevezőjük, hogy mindkét ország lakói kiválóan alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. Legyen bármekkora ínség, szegénység, nehezen elviselhető, zord időjárás, nem hagyják, hogy legyűrjék őket a természeti csapások vagy az emberi kényuralom, gonoszság. Mint az Máté Beáta fényképes beszámolójából kiderült, mindkét országban sikeresen veszik az akadályokat.

– Izland a vulkánok, gejzírek és a lundák országa: huszonhat, ma is működő vulkánnal rendelkezik, és a lundapopuláció hatvan százaléka itt él. Időjárása percről percre képes váltani, hirtelen támadó szélviharral támadni. A vulkáni környezetben az erős geotermikus tevékenység olyan érzést kelt, mintha süllyedne a talaj – mesélte a fotográfus. Elmondta, rengeteg a meleg vizes forrás, és feltűnő, hogy a leglehetetlenebb, „legidétlenebb” helyeken bukkantak fel birkák. Őket májusban kiterelik, szerteszét legelésznek, bóklásznak, majd szeptemberben begyűjtik gazdáik az állatokat. A lundák és a birkák mellett a védett vérvonalú lovak jellemzik Izland állatvilágát.

A Kubai Köztársaság nevét hallva a szivar, Che Guevara meg a rum jut eszünkbe. Jelentős gazdasági elszigeteltségben, egyre mélyülő szegénységben él a lakosság, hatalmas a munkanélküliség, az élelem- és áruhiány, ahogy víz- és áramszolgáltatás is alig vagy egyáltalán nem működik. – Az egyszerű emberek bámulatos kreativitással mégis feltalálják magukat, bármit összebarkácsolnak, hogy működőképessé tegyenek egy-egy szállítójárgányt. Tömegközlekedés nincs, a boltok csak akkor nyitnak ki, ha nagy ritkán érkezik áru, ezért mozgóboltokat üzemeltetnek. Mivel nincs tévéjük, nem ismerik a netet, utcai közösségekben élik életüket, dominóznak, sakkoznak. Találékonyságuk lenyűgöző, de torokszorító, mert a politikai önkényuralom mérhetetlen gonoszságát tükrözi – mesélte Beáta.