Hódnyomokat kerestünk Zirc és Porva-Csesznek között, a Cuha-plázst találtuk meg (képgaléria, videó)

A félreértések elkerülése végett előre leszögezzük: nem a Vinye és Porva-Csesznek közötti szakaszt jártuk be a Cuha-szurdokban, hanem a valamivel hosszabb, ugyanakkor gyakorlatlanabb túrázóknak tapasztalataink szerint inkább ajánlható másik felét a patak völgyének. Zircről gyalogoltunk el Porva-Csesznekig.

Olyan régóta hallottuk többektől, hogy talán a legcsodásabb kirándulóhely ez a Magas-Bakonyban, hogy magunk szerettünk volna meggyőződni ennek igazáról. Kipróbáltuk, és aláírjuk, hogy tagadhatatlanul kihagyhatatlan és méltán népszerű, de a mi szívünk csücske az Eperjes marad, egyelőre. No persze, ott nem fodrozódik a köveken, a napfényben olyakor megcsillanva a Cuha.

Változatos az erdő képe a Cuha völgyében, pedig szinte végig a patak és a vasúti pálya mellett halad a túraútvonal, olykor látványos sziklák, magasodó hegyoldalak tövében. Hét és fél kilométeres a túra távja Zirc központjából Porva-Csesznek állomásig, így a legtöbben az oda- vagy a visszautat vonaton teszik meg. Ez jó terv, de azt javasoljuk, biztos, ami biztos, úgy készüljenek, hogy akár gyalog is legyen rá erejük és idejük, hogy kiindulópontjukra visszatérjenek, az erdőből még sötétedés előtt kiérjenek. Nekünk épp csak sikerült, mert kényszerűségből meg kellett dupláznunk a tervezett távot, ugyanis pályahiba miatt leállt a vasút, nem jött a járat, amire vártunk.

Porva-Cseszneken hétvégente, ünnepnapokon és nyáron nyitva van a vasútállomás épületében a büfé, akik szeretik a retró hangulatot, különösen értékelni fogják. Hideg italt és akár a gyerekkorunkat idéző, utasellátós édességet kaphatunk. A kiszolgálás kedves, a pult mögött álló férfi gyakorlott a nehéz helyzetek megoldásában is, és jól ismeri a környéket, segítőkész, tanácsokat, tapasztalatai alapján felvilágosítást szívesen ad. Megtölti a megfáradt túrázók kulacsait.

Zirc és Porva-Csesznek között ötször kellett átkelnünk a patakon. Ezt csak úgy tehettük meg száraz lábbal, hogy a medren keresztbe döntött faágakon lépkedtünk, vagy a vízből kimagasodó köveken egyensúlyoztunk. Az volt a jó, hogy kettesben túráztunk, így ezeken a részeken azt a módszert követtük, hogy amikor az egyikünk meg tudott támaszkodni, a másikat segítette. Bodzaágat szedtünk varázspálcának, mert Harry Pottertől tudjuk, hogy abból készülhet a legerősebb, és felismertük Vízipók-Csodapók zsörtölődő barátját, a hátonúszó poloskát. Hiába, no, mesésen szép az Öreg-Bakony.