Az első magyarok a Balatonnál

Az egyesület elnöke, Neszler Imre köszöntőjében elmondta, hogy újraindítják a pincetúrákat a májusi hétvégeken, valamint Németh István Péter költő előadás-sorozata kezdődik néhány nap múlva.

Amint azt Hangodi László elmondta, a honfoglalás Tapolca környéki emlékei között saját írott források alig vannak. –  Amikor a 900. esztendőben megérkeztek őseink erre a vidékre, még nem bajlódtak azzal, hogy írásos emléket hagyjanak maguk után. A korai idők talányosságát fokozza, hogy a rólunk keletkezett idegen és külföldi szövegezésű források bizánci és nyugati, zömében német földön keletkezett írásos emlékek írnak csak néhány dolgot őseinkről. A kilencedik, tizedik századi magyarokról a tények alapján a minimális írott forrás mellett zömében a tárgyi emlékek és a részben elfelejtődött vagy megsemmisült, de valamilyen feljegyzés formájában fennmaradt darabok segítségével rajzoljuk meg a honfoglalás évszázadának nyugati Balaton-felvidéki korrajzát – mondta a történész, főmuzeológus.

Előadásában történeti összefoglalót adott a honfoglalás korának a nyugati Balaton-felvidékre vonatkozó ismeretanyagából, történeti és régészettudományi szempontból közelítve meg a témát. Az első régészeti leletek a 900-as évek legelejéről származnak. Hiteles és dokumentált leletek a honfoglalás időszakából, hiszen a Balaton-felvidék 900-ban lett a magyarok szállásterülete, ekkor csatolták saját felségterületükhöz a régiót. A régészeti leletek előbukkanásait vette végig az esten az előadó a 20. század második felétől a régészeti kutatások máig tudható eredményeit bemutatva. Azokból kiderül, hogy kik voltak és hol éltek az első magyarok Tapolca környékén. A mai város közigazgatási területén belül a diszeli fenyves szélénél került elő a temetőjük. 

Az Ózsinagógát megtöltő közönség számára az előadó a korai kutatástörténettől a mába vezető utat vette végig, szólva arról is, hogy kik voltak azok a tudósok, történészek, régészek, akik a nyugati Balaton-felvidék honfoglaláskori múltjával foglalkoztak.