A gonoszság ellen csak a lélek világosságával tehetünk

Porga Gyula, Veszprém polgármestere a Komakút téri gettótáblánál mondott beszédet, ahol az a laktanya állt, melyet a Veszprém környéki zsidóság összegyűjtésére használtak. 1944. június 1-jétől ide költöztették, zsúfolták be a Veszprémi és Enyingi járás területéről a szentgáli, herendi, nagyvázsonyi, tótvázsonyi, sólyi, szentkirályszabadjai, enyingi, lepsényi, lajoskomáromi, mezőkomáromi, mezőszentgyörgyi, siófoki, mezőszilasi, balatonbozsoki, balatonfőkajári, úrkúti, nemesleányfalui, vörösberényi, nagypusztányi, csehbányai, városlődi, összesen 440 zsidó vallású gyereket, nőt, idős férfiakat, akiket június 19-én szállítottak el a sárvári gyűjtőtáborba, majd onnan Győrön keresztül Auschwitzba, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza. 

– A holokauszt Magyarország tragédiája. Nemzetünk gyászos emlékű korszakát idézi. Egy sötét erők által uralt, rettenetes időszakot, melynek máig ható következményei elővigyázatosságra intenek minket. A vészkorszak bűnének sötét árnyéka vetül jövőnkre, ha az áldozatok emlékét feledni hagyjuk – fogalmazott emlékező beszédében Porga Gyula. 

– Veszprémiként különösen fontos számunkra, hogy együtt emlékezzünk. A veszprémi zsidóság súlyos csapásokat szenvedett el a holokauszt szörnyű napjaiban. Ezért is tartom különösen fontosnak, hogy polgármesterként ne csak az élőkre gondoljak, hanem az áldozatok emlékét is képviseljem évről évre megemlékezéseimben. Veszprém és a zsidóság kapcsolata mára soha nem látott magasságokba emelkedett. Zsidók és nem zsidók, vallásosak és világiak, magyarok és egyéb nemzetiségűek, mély részvéttel hajtunk fejet a népirtó náci és nyilas rezsimek áldozatai előtt. Immár két évtizede minden év április 16-án emlékezünk zsidó honfitársainkra, akik odavesztek a deportálások során és a koncentrációs táborok ártatlan, megkínzott foglyaiként. Zsidók voltak ők, magyar zsidók és veszprémiek – mondta a polgármester.

Hangsúlyozta, a hely, ahol állunk, ahol fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt, a fájó sebet jelképezi Veszprém testén. Azok fájdalmára emlékeztet minket, akiket gettóba tereltek, deportáltak, haláltáborba hurcoltak városunkból a vészkorszak idején. A deportálások óta eltelt 80 esztendő nem enyhíti fájdalmunkat, nem csökkenti szégyenünket, melyet az ártatlanul meggyilkoltak felidézéssel érzünk. 

Meggyőződése, hogy a gonoszság sötétsége ellen csak az élet és a lélek világosságával, az emlékezéssel tehetünk. Minden felelősen gondolkodó veszprémi polgármestereként küldetésének tartja a megbékélést. A veszprémi zsidók módszeres összegyűjtése, majd elhurcolása letörölhetetlen szégyenfoltot ejtett Veszprém múltján. Soha nem törölhetjük ki azonban emlékezetünkben a szörnyűséget, mely zsidó honfitársainkat sújtotta. XXI. századi veszprémiként mindannyiunk felelőssége, hogy ismeretekkel, tudással küzdjünk a tudatlanság és a bűn sötétsége ellen. A szégyenteljes események minden részletre kiterjedő kutatásával és dokumentálásával, a megfelelő tanulságok levonásával sokat tehetünk azért, hogy a holokauszt égbekiáltó bűne soha ne ismétlődhessen meg. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja gyásznap minden igaz magyar, minden jóérzésű veszprémi ember számára. 

A beszéd után Verő Tamás budai és veszprémi főrabbi mondott gyászimát az emlékhelynél, majd a Komakút téri gettó emléktáblánál elhelyezték a jelenlévők az emlékezés köveit, koszorúkat és virágokat. Ezután az emlékezők a Hoffer Ármin sétányon található zsinagóga emléktáblájánál is emlékeztek.