Drámai pillanatokat élt át Törökországban Piri Attila barlangi mentő (képgaléria, videó)

A sólyi előadást megelőzően beszélgettünk Piri Attilával, a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat tagjával, aki elmesélte lapunknak, a barlangászatot hobbiként kezdte, s mára olyan szintre fejlesztette képességeit, hogy részt vehetett egy komoly, törökországi mentésben egy több mint kétszáz fős nemzetközi mentőexpedíció tagjaként. A barlangi mentő elmondta, ahhoz, hogy valaki eljusson erre a szintre, barlangi túravezetői vizsga szükséges, de ez önmagában kevés. – A vizsgáig csak úgy juthat el bárki, ha végigjárja a ranglétrát, gyakorlott barlangásszá válik, megfelelő fizikummal rendelkezik, elvégzi az alapfokú, majd a technikai tanfolyamot, közben aktívan barlangászik. Években mérhető ez, a rendszeres gyakorlás, a megfelelő fizikum, a helyzetfelismerő képesség együtt fontosak.

De hogy kezdődött a tavalyi történet? A nemzetközi expedíciónak voltak magyar, erdélyi magyar résztvevői, és a beteg maga is kapcsolatban állt a hazai barlangi mentőszolgálattal, rengeteg közös expedícióban vettek már részt. – Barátilag két magyar orvost hívtak fel telefonon, tudva, hamarabb leszünk képesek segíteni Magyarországról, mint mondjuk egy Amerikából érkező mentőcsapat. Így kaptunk megkeresést a Magyar Barlangi Mentőszolgálattól, ahol olyan embert hívtak, aki vállalja, hogy aláereszkedik ebbe a mélységbe, miközben aktívan részt vesz a mentésben. Igyekeztünk minél hamarabb orvost keresni, aki le tud jutni a beteghez. Két csoportban indultunk a szükséges felszereléssel, s mire kiértünk, addigra az expedíció már egy hetet lent töltött, aktív föltáró kutatást végzett. Közben jött a rosszullét.

Piri Attila elmondta, a mentőakció az orvos beteghez juttatásával, diagnózis felállításával indult, annak ismeretében készültek a fizikai mentésre. A tervük az volt, hogy a beteg saját lábán jöjjön fel a mélységből, de a doktornő hordágyas mentéshez ragaszkodott. Lejuttatták a hordágyat, majd kötelek, csigák, ereszkedőgépek, karabinerek, rögzítőelemek, hevederek összességéből kialakították ki azt a rendszert, amivel a hordágyat mozgatni lehet. A barlang zsomboly jellegű, többségében függőlegesen ereszkedtek. A felszínen a mentőszolgálat elnöke irányított, a legnagyobb nehézséget a lenti három-négy fokos hideg és a magas páratartalom, na meg a felszínnel való kommunikációs probléma jelentette. – Három nap után érkezett le egy telefonkábel, addig a beteg felerősítését végeztük. Összességében nagyon sikeresnek nevezem ezt a mentést, mely több ország összefogásával valósult meg. A magyarok mellett olaszok, törökök, bolgárok, szlovénok, horvátok, amerikaiak és egy ukrán hölgy, összesen több mint kétszáz fő vett részt benne.

A sólyiak büszkék Piri Attila teljesítményére, ezt jelezte a nagy érdeklődéssel kísért beszélgetés, melyen elhangzott, a magyarok a példamutatásban jártak élen, a hazai mentőcsapat érkezett elsőnek Törökországba. Megtudtuk, bár az országnak komoly barlangjai vannak, de a mentés nem olyan szervezett, mint nálunk. A magyarok két csoportban jutottak ki, Piri Attila csapata repülőgéppel indult, majd nyolcórányi terepjárózás után érkezett a helyszínre. Első dolguk volt a barlang lezárása, a mentés megszervezése, a teendők felosztása, majd a mentés megkezdése. Tábort készítettek a föld mélyében, s a nemzetközi mentőcsapat egy műveleti sátorban beszélte meg a napi teendőket. Rengeteg segítséget kaptak a török kormánytól, mely minden szükséges felszereléssel ellátta őket.

Szó esett Zádor Zsófiáról, a korábban említett doktornőről, akinek segítsége elengedhetetlen volt a sikeres mentéshez, amely során az 1040 méter mély Morca-barlangból juttatták felszínre Mark Dickey amerikai barlangászt, aki súlyos gyomorvérzés miatt a mélységben került életveszélyes állapotba. A beszélgetés közben vetített képeken mutatták be az akció különböző fázisait, pillanatait.

– Több mentésben részt vettem már, mind szerencsés kimenetelű volt. A Bakony nem nevezhető veszélyesnek, a főváros környéke már igen. Hazánkban nem gyakori a barlangi mentés, inkább szakadékokban előforduló bokaficamnál, vállficamnál, térdsérüléskor segítünk. De a törökországit igazi éles helyzetnek nevezem, mellyel sikeresen megbirkóztunk – összegezte Piri Attila, aki előadása végén egy lelkes önkéntes segítségével mutatta be, hogyan fektetik fel, kötözik a hordágyra a sérültet.