A nagyböjt sokkal többről szól, mint a táplálék korlátozásáról

Stadler László Dezső balatonedericsi plébános elmondta lapunknak, hogy a böjt első hallásra sem valami negatívumot sugall, amitől félni vagy idegenkedni kellene. Első megközelítése mindenképpen a megszokottól való eltávolodás, az úgy nevezett önmérséklet gyakorlása, az ételtől való tartózkodás, de a cél a szabadság visszanyerése, az az állapot, mely túllendít a különböző személyes vagy életkorlátokon, amik fogva tartanak. Ezért is sokkal többről van szó, mint a táplálék korlátozásáról, sokkal inkább a test és lélek szétszakadt voltának a gyógyításáról. 

Ezért a böjt a keresztény felfogás szerint nemcsak az étel korlátozását jelenti, hanem az ima és a jócselekedetetek együttes gyakorlatát. Odafordulás az Istenhez és a felebaráthoz, miközben tudatosan fegyelmezem a megszokott életvitelemet. Hiszen így nyerek energiát, időt és lendületet, hogy kiszabaduljak a megszokottból, a hétköznapiból, az általános életvitelemből. Nagy lehetősége az egyéni szabadság felfedezésének megtalálni és felfedezni azt módot az életemben, mely itt és most engem közelebb visz az Istenhez, és ezzel együtt mindazokhoz, akikkel együtt teljesebb lehet az életem. Istenhez eljutni annyit jelent, hogy rátalálhatok önmagamra. Arra az útra, ami elvezet életem gyújtópontjához, aki valóban vagyok vagy aki lehetek. Ha rátalálok önmagamra, felismerem az életemben adódó lehetőségeket és felfedezhetem az élet adta sok-sok apró csodát, ami körülvesz engem. Nem külsőleg kell nagy dolgokat véghezvinnem, hanem önmagam lelkületén és hozzáállásán kell változtatnom. A belső magatartásomnak kell megváltozni a családommal, a munkatársaimmal, a nehéz emberekkel kapcsolatban, mert az Isten megtérésre, odafigyelésre hív. 

A nagyböjt időszaka a lélek új életre hívásának az időszaka, mely nemcsak elcsendesedés, hanem rátalálás az új öröme. A nagyböjt az Istennel való találkozásnak is az egyik legkülönlegesebb időszaka és alkalma. Amikor én – mint Isten teremtménye – az értem szenvedő Teremtő elé állhatok. Minden jó cselekedetem, amit másokért teszek, egy bensőséges meggyőződésnek az eredménye, s csak Istenre és rám tartozik.  Az életem őszinte tevékenysége egyedül az Istenre tartozik, csak neki van oda bejárása, ő képes csak engem felemelni fáradtságomból és elégedettségemből, és átalakítani, olyanná tenni, amilyenné ő akar. A teljesség, az igazi lelki béke és az öröm nála található. Újra megtanít felállni, és felfedezni a belső ártatlanságot, a jóságot, a becsületet, amik el vannak temetve a szívünk mélyén. 

Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő isteni fényre, arra a csodára. Amit Isten személy szerint húsvét dicsőségében neked is ajándékoz. A nagyböjti időben elkezdjük a lelki felkészülést húsvétra. Lehet, hogy sokan viszolyognak az önmegtagadástól és összeegyeztethetetlennek tartják a mai életkeretekkel. Amikor az egyház hamvazószerdán arra emlékeztet bennünket, hogy porból lettünk és porrá leszünk, ne feledjük, hogy a nagyböjti időnek nem célja testi és lelki terheket róni ránk. Az egyház fontos tényre akar figyelmeztetni bennünket: arra, hogy létezik rossz a világban, szenvedés kísér bennünket születésünktől halálunkig. Ki vagyunk szolgáltatva a betegségnek, a rosszakaratnak. Az ember egy dolgot nehezen ismer be: hogy a rossz bennünk is megvan. A nagyböjti idő szeretné beláttatni velünk, hogy nincs értelme a képmutatásnak se ember, se Isten előtt. Ez sokkal fontosabb feladat, mint hogy feddhetetlenségre törekedjünk. 

Mi is a nagyböjt célja? A szív megtisztulása. A szív pedig egyféleképpen tisztulhat meg a bűntől: az őszinte bűnbánatban. Mindez elképzelhetetlen a Szentlélek segítő kegyelme nélkül. Ha felismerjük, megtapasztaljuk Isten végtelen szeretetét, ez indít bennünket, hogy vágyakozzunk böjtölni, legyen önmegtagadásunk, alázatosan éljük meg az áldozatos szeretetet. A sok lárma és baj között ma is hangzik az útmutatás: „Térjetek meg”! Húsvéti előkészületünk így válik egy belső úttá. Szívünk félelmeiben, bizonytalanságainkban elindulunk az irgalmas Isten felé – mondta Stadler László Dezső.