Madonna és a macskák

December 5.

Mostanában azok közül, akiknek jobb dolguk éppen nem akad, elég sokan szórakoznak Madonnával és Madonnán az interneten. Szomorú ez, mert attól, hogy valaki rosszul választja meg a plasztikai sebészét, még nem feltétlenül érdemli meg, hogy olyanok lövöldözzenek rá, akiknek jóval kevesebb tehetség és szorgalom adatott az elosztásnál. Annál is inkább, mert történjék bármi, egyvalami azért világos: a jelen női popelőadói közül mindenki az ő hálóköntöséből bújt elő, de keveseknek sikerült felnőni a feladathoz. Talán Lady Gaga az egyetlen markáns kivétel. Mondom ezt úgy, hogy a pop mint műfaj szinte teljesen hidegen hagy, és Madonna zenéje sem az én zeném. Ugyanakkor mint jelenség, karakter és díva, szinte megkerülhetetlen, ha az elmúlt néhány év, évtized szórakoztatóipari mozgásait nézzük. És bár egészen más a súlycsoport, de ha csupán az átváltozásait figyeljük, még David Bowie is eszünkbe juthat róla. Világlátásunk ugyan a legtöbb esetben homlokegyenest ellenkező, de a mozgatórugóit néha érteni vélem. Ráadásul tagadhatatlanul érdekes út az övé, mármint, hogy miként lesz egy bevállalós, vagány kiscsajból a popzene nagyasszonya. 

Erről a történetről először 1991-ben, a Cannes-i Filmfesztiválon tudtam meg többet annál is, mint amennyi igazán érdekelt volna. Ott mutatták be ugyanis a Madonnával az ágyban című dokumentumfilmet, ami rögtön rendesen ki is verte a biztosítékot a vetítőteremben. Mert ha egyáltalán léteztek akkor még valamiféle tabuk, azokat sorban és módszeresen le is döntögette. Ismereteim a tárgykörben azóta jelentősen bővültek, nem utolsósorban Mary Gabriel Madonna – Egy lázadó élet című, nemrég megjelent könyvének köszönhetően. Amivel ágyba menni viszonylag kockázatos, tekintve, hogy kilencszáz oldal és kemény a kötés. A szerző tiszteletre méltó alapossággal mutatja be hősnője kacskaringós pályaívét a traumatizált és nem túl tehetős gyerekkortól és családtól a világhírig és a luxusig. Néha ugyan elkalandozik az olyan részletekben, amelyek valószínűleg csak a fekete öves rajongóknak és a kezdő énekesnőknek nyújtanak valódi izgalmakat, de azért végül mindenki megkapja a magáét. A botrányok és a bulváros csillogás mellett megjelennek a különféle szubkultúrák és a kor társadalmi, művészeti mozgásai, változásai, természetesen Madonna szemüvegén keresztül. Tagadhatatlanul érdekes látószög.

December 6.

Tény, hogy macskával, pláne macskákkal élni az egyik legszórakoztatóbb dolog a világon. És ez így van, amióta a macska háziasította az embert. Ráadásul a macskás történetek népszerűsége töretlenül növekszik, ami jól jelzi azt is, hogy a macskák jó munkát végeznek. Az pedig, hogy lusták, rosszindulatú feltételezés, esetleg tévhit, de mindenképpen egy nemzetközi összeesküvés része. A szentpétervári Ermitázs Múzeumban például többtucatnyian dolgoznak éjt nappallá téve azért, hogy az egerek és más rágcsálók ne garázdálkodjanak a műkincsek között és a ruhatárban. A munkakörnek egyébként komoly hagyományai vannak az épületben, még Nagy Péter cár lánya hozatta az első példányokat egyenesen Kazany városából. 

És akkor egy másik macskáról. Egyszer volt, hol nem volt, valahol messze volt egy város egy folyóparton, sok ezren lakták. Ám a történet nem róluk szól, hanem egy a zen buddhista tanok iránt élénk érdeklődést tanúsító macskáról. Valamint egy esős éjszakáról, amelyen haverja a Patkány elmeséli neki, hogy a völgyet borító juharerdő sűrűjében áll egy magányos ősrégi fenyő, és aki az ágaira telepszik, azt olyan nyugalom szállja meg és olyan tudásra tesz szert, mint senki más. Így kezdődik James Norbury tüneményes könyve, A macska, aki zent tanított. Aztán a macska nekivág, hogy megkeresse ezt a fát, és útja során mindenféle állatokkal találkozik. Jelesül és például egy nyughatatlan majommal, egy életunt teknőssel, egy indulatos tigrissel, egy zavarodott kölyökfarkassal és egy kapzsi hollóval. Ezek az állatok nyilván szimbólumok is egyben, és a zen történetek szabályai szerint mindegyikük elmond valamit a macskának, ami leckéül is szolgál. Tovább is van, de nem spoilerezek. Inkább elmondom, hogy a szerző rendkívül rokonszenves fickónak tűnik, szépen ír és pompásan illusztrál, tanult zoológiát és élt lakóhajón. Jelenleg a szárazföldön lakik a feleségével és hét macskájukkal.