2023.11.19. 16:15
Piros disznók okozták az apró bakonyi falu vesztét: Iharkút igaz története
A létező szocializmus évtizedeiben nem egy gigantomániás agyrém borzolta a szakma és a köz kedélyeit. Ilyen volt például híres-hírhedt, a dunántúli karsztvízkészletben jószerivel visszafordíthatatlan károkat, illetve kis híján a Hévízi-tó vesztét okozó Eocén program, vagy a bős-nagymarosi vízlépcső, amely nem valósult meg. Az iharkúti bauxitbánya viszont igen.
Vármegyei értékeket bemutató új sorozatunkban ezúttal Iharkút történetét mutatjuk be. Az egyszer volt település 2016-ban került be az értékek lajstromába. Történt, hogy a már az Árpád-korban is létezett, a Bakonyban jellemző juharfáról elnevezett, a török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd bajorokkal betelepített Iharkút határában Gerócs István bányász elkóborolt disznói pirosan kerültek elő. Nem a vértől, hanem a bauxittól. Miután Gerócs meggyőződött arról, hogy közvetlenül a felszín közelében bauxit található, az örömhírrel megkereste a feletteseit. Ezzel pedig akaratlanul fellökte az első dominót. Hamarosan elindultak a próbafúrások, aztán 1975. április 24-én megkezdte a termelést a külszíni bánya.
A falun keresztüldübörgő billencsek kerekeitől felvert és a bányából szálló, a legkisebb résen át is mindenhová alattomosan beszüremlő vörös portól pokollá vált az akkor már csak 68 lelket számláló falu élete. Ezután persze joggal remélhették „odafent”, hogy a lakók így majd könnyebb szívvel hagyják oda kies meddőhányók beárnyékolta házukat, a kertjüket és az állataikat – meg mindent, amit ők és az őseik létrehoztak és ápoltak az 1800-as évek eleje óta.
A majd’ kétszáz éves temető sorsa is megpecsételődött: az elhunytak földi maradványait a környékbeli települések sírkertjeibe vitték át. Többek között a szomszédos Németbányára, ahol közös gödörbe földelték el az iharkúti csontokat. Ami pedig az anyagiakat illeti: természetesen olyan nagyon azért nem akart a zsebébe nyúlni az állam. Gerócs Istvánnak kemény 250 ezer forintot ajánlottak fel kárpótlásul a házáért, amelyet összeget peres úton sikerült 350 ezerre feltornázni. Ehhez jött még a kemény huszonöt darab ezres, amelyet az Állami Földtani Intézettől kapott egy plecsni kíséretében. A munkahelye kétezer forinttal honorálta a felfedezését. Kontextusba helyezve a dolgokat: utóbbiakból összesen jó, ha kijött egy színes tévé vagy egy használt Trabi.
De ez még mindig nem eléggé érzékelteti azt a drámát, ami itt lezajlott. Megteszi azonban ezt Vitézy László 1982-ben, amatőr színészek szereplésével forgatott, Vörös föld című játékfilmje, amely döbbenetes erővel tárja a néző elé úgy a barbár, lelketlen pusztítást, mint az addig egymással békében együtt élő falusiak között keletkező, szinte vérre menő viszályokat. Bár földönfutóvá senki nem vált, a tüske, a méreg nagy valószínűséggel mindenkiben ott maradt. Talán a jó szándékú, a végtelenségig lelkiismeretes Gerócs Istvánban is, aki viszonylag fiatalon, 70 évesen hunyt el. Mindez körülbelül 3,4 millió tonna bauxitért, amelyért 28 millió köbméter meddőt kellett megmozgatni.
A kíméletlenség jelképévé vált Iharkút neve az ezredfordulón járta be újra a sajtót: Ősi Attila és Torma András itt, a Németbánya II. és III. letermelésére kialakított külfejtésben gazdag dinoszaurusz-lelőhelyre talált. Később nagyjából harminc gerinces, kréta időszakban élt állatfaj leleteit jegyezték fel a környéken. A dinók mellett repülő hüllők, krokodilok és moszaszauruszok kövületei kerültek felszínre. A lelőhely nemzetközi szinten is jelentősnek számít, így a tudományos közvélemény érdeklődésének a homlokterében van.
Iharkút neve tehát mégis megdicsőült valamiképpen, ami némi vigaszt jelenthet az események egykori elszenvedőinek és leszármazottjaiknak. Hála a Gondviselésnek.
