A világ legnagyobb biznisze - Gelencsér András volt a Tapolcai Polgári Szalon vendége

A szalon és az est házigazdájaként Lasztovicza Máté köszöntötte a résztvevőket, majd a vegyészmérnök, levegőkémikus bevezetőjében elárulta, hogy dédanyja Tapolca-Diszelből származik. 

Előadása címét úgy magyarázta, hogy szembe kell nézni a realitással, az előttünk álló korlátokkal, amelyek mindennapi életünket meghatározzák.  

– Ideális az lenne, ha a globális problémákat megismerve, azok megoldását a valóságban keresné a politika. Sajnos az elmúlt több mint húsz évben a politika az alternatív valóság fogalmát alkotta meg magának. A problémák komplexek, az egyszerűsített üzenetükhöz látszatmegoldást rendeltek, amely nem oldja meg azt. A világ szeret az ábrándokban élni, amelyben nem érvényesek a fizika, kémia törvényei, miközben az életünket a valóságban kell élnünk. Az éghajlatváltozás megoldásáról beszélve roppant önteltségről teszünk tanúbizonyságot. Nem tudjuk megállítani azt, de a kulcsát a szén-dioxid-kibocsátásban véljük megtalálni. A varázsszó a dekarbonizáció, azaz a fosszilis energiahordozókat le kell cserélni a megújulókra, és a végpontok is cserére szorulnak. Ha ez meglesz, élhetünk boldogan, ezt mondják. Csakhogy ami a világ szén-dioxid-kibocsátását illeti, azt rövid idő alatt nagyjából nullára kellene levinni. Az unió nagy vállalásokat ígért ehhez, csakhogy ettől nagyon el vagyunk maradva – szögezte le a rektor, és konkrét adatokkal támasztotta alá mondandóját. 

Beszélt arról, hogy soha nem volt akkora az emberi tevékenységből származó fosszilis szén-dioxid-kibocsátás, mint 2022-ben, sőt, egy százalékkal növekedett az előző évhez képest. Európa országai igyekeznek, de Ázsia növekszik, fejlődik, fogyaszt. 2023-ban a globális energiaigény 97 százalékát arra kell fordítanunk, hogy működtessük a meglevő infrastruktúrát. Így, mivel azt nem tudjuk egyik napról a másikra lecserélni, idén újabb rekordot fog dönteni a fosszilis kibocsátás. – A megújuló energiaforrások nevét idézőjelbe teszem, mert azok nem megújulók, hanem használjuk őket, aztán mennek a szeméttelepre. De nem is energiaforrások, mert nem nyerünk belőlük energiát. Még a napelem sem az, hiszen energiát alakít át. Ahhoz, hogy a napelemeket le tudjuk gyártani, álló infrastruktúra kell. A világon egyetlen példa sincs a dekarbonizációra, sőt, amivel elérhető lenne, annak még technológiája sincs. Totális illúzió, nem fogjuk elérni, hogy a szén-dioxid-kibocsátást, a fosszilisenergia-felhasználást jottányit is csökkentsük a következő húsz-harminc évben – mondta Gelencsér András, majd beszélt az energiatárolásról is. 

– Az akkumulátor valóban egy működő energiatárolási forma, több mint százötven éves, de a jelenlegi lítiumakkumulátorok sűrűsége csupán háromszorosa lett ez idő alatt. Ez nem nagy fejlődés. Az akkumulátorokkal működtetett tengeri hajó elsüllyedne a súlytól, tehát a világ problémáját nem oldják meg. A napelemek időjárásfüggők, rossz hatékonyságúak, nem tudják áthidalni az éjszakát, a telet. Felesleges arról álmodozni, hogy megoldják a napenergia tárolását. Egyetlen módszer van, amely sikerrel elteszi a nyári napenergiát télre, az a pálinka. Ami pedig a másik csodának nevezett úgynevezett zöld hidrogént illeti, az nem csoda, hanem egy olyan „akkumulátor”, amely energiát tárol, csakhogy annak hetven százalékát elveszti közben. A műtrágya- és a műanyaggyártáshoz, olajiparhoz, valamint más vegyipari technológiákhoz szükség van rá, a világ százmillió tonna hidrogént állít elő és használ ipari célra. Negyven éve létezik ehhez a vízbontás ipari léptékű technológiája, az összes hidrogén 96 százalékát földgázból állítják elő. Szóval dekarbonizálni akarunk, de nem tesszük, mert drága. A harmadik csodának tartott energia a fúziós energia, amelyet a jövő energiájának tartanak több mint ötven éve. 2050-re ígérik az első erőművet, amely fúziós elven működik. Ha igaz lesz, akkor is ezt a földi körülmények között a gravitáció gyengesége miatt csak tríciummal lehet megtenni, amely a hidrogén egy nagyon ritka radioaktív izotópja. Szóval a fúziós energia a fasorban sincs, ami a csodát illeti – mondta tréfásan az előadó.   

Az egyik mértékadó külföldi médiában felteszik és meg is válaszolják a kérdést, hogy a fúzió vajon energiaáttörés vagy parasztvakítás. Mégis milliárdok mennek ezekbe a kutatásokba, építik a reaktorokat nagy egyetértésben, miközben nem tudjuk ezeket fenntartani, az egészen biztos. De vajon miért hazudunk magunknak, miért nem a valóságban próbálunk megoldást találni? Mert a dekarbonizáció a világ legnagyobb biznisze. A második világháború utáni növekedés semmi nem volt ehhez képest, de a világ a leggazdagabb egyszázaléknyi embere annyi erőforrást használ el, amennyit az ötmilliárd legszegényebb – mondta Gelencsér András.