Malmok nyomába eredtünk Zircen: a mosógépek őseit is megtaláltuk

Nosztalgiát ébresztenek egy átláthatóbb, kétkezi munkát igénylő technológia, egy természetközelibb, lassabb tempójú élet iránt, ugyanakkor szépek, így formáikat, kerekeiket, lapátjaikat csodáljuk. Malmok. Hagyományos, a gépek előtti változataikon őrölték a mindennapi betevő alapanyagát eleink. Balázs György néprajzkutató, a molinológia, azaz a malomkutatás tudományának egyik hazai képviselője beszélt róluk Zircen, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház Szent Mihály napja alkalmából szervezett családi programján, amelyen játékos formában kipróbálhatták az érdeklődők a lisztkészítést. A néprajzi előadáson megjelent idősebbek pedig arról beszélgettek, hogy szüleik a maguk termelte gabonát még lovas kocsival vitték Varsányba vagy Kádártára, mások Sólyba őröltetni.

A szél-, a vízimalmok és az izomerővel hajtott eszközök korszakát egyébként a gőzgépek zárták le, de érdemes egy kicsit azok elé visszatekinteni. A molinológus levéltárakban dolgozik sokat, rajzokat, fotókat gyűjt. Változatos technikai megoldások léteztek ugyanis a gabonaszemek apróra zúzására. Két kő kellett az őrléshez: az alsó állt, és az volt a malmok lényege, hogy a felsőt forgassák. A gépi meghajtás előttiek ehhez megújuló energiaforrást használtak. A Séd veszprémi szakaszán egykor 15 vízimalom működött. Egy maradt meg épségben, a Fenyves-malom, amelyben kiállítás, látványőrlés tekinthető meg. A veszprémi Fricska étterem épülete is egykor malom volt. A Bakony és a Kisalföld találkozásánál három éren, Pápateszéren egykor 25 vízimalmot hajtottak a felduzzasztott patakok, mára fesztivált építettek kultúrájuk megőrzésére. Tésen, a csodás bakonyi fennsíkon ott állnak ma is a híres hatlaposak, a kör alaprajzú épületek, a szélmalmok. 

A vízikerék nálunk jellemzően függőlegesen forgott, nagy kerék volt, falapátokkal, alul- vagy felülcsapós rendszerű aszerint, hol vezették rá a vizet. Tőlünk nyugatabbra és Erdélyben viszont gyakorinak számított a vízszintesen elhelyezett kerék, kanálszerű lapátokkal. Mindegyikhez áttételek kapcsolódtak és fogaskerék. Nem tudjuk, a malmokat ki vagy kik találták ki, továbbfejlesztésük viszont olykor mérnöki elgondolás eredménye, például az úgynevezett magyar kerék, aminek ferde a tengelye, kereke is így helyezkedik el, így fel lehetett vezetni rá a lovat. Szintén megtudhattuk Balázs Györgytől, hogy hány laposak és vitorlásak a legkülönlegesebb szélmalmok, ahogy azt is, hogy a szélmalmok hazánkban későn, a XIX. század első felében terjedtek el, nem is volt belőlük sok, és a vízimalmokkal együtt leváltották őket a gőzmalmok. Ám előtte még jól jöttek az úszómalmok is, és azok, amelyek kerekét ló vagy szamár, esetleg emberi erő forgatta. Ezeket nevezzük szárazmalmoknak, taposó- és tiprómalmoknak. Szép, nagy, kerek, kúpos tetejű nyitott színekben kaphattak helyet. S partra épített cölöpös malmok álltak a Csallóközben, a Szigetközben, míg Ráckevénél a hajómalmok nyomait búvárrégészek igyekeznek felderíteni. 

Nemcsak gabonák őrlésére alkalmasak a malmok, tulajdonképpen energiaforrások, energiát felvevő, átadó és átalakító szerkezetek. Feldolgoztak segítségükkel kendert, olajos magvak olaját nyerték ki, víz felhúzására használták erejüket kutaknál, mosókád vizét forgatták, almát zúztak velük ecetnek, burgonyát pálinkának, ércet törtek, és voltak fűrészmalmok is. Sörfőzdékben több szerepet is kaptak a malmok, például víznyeréskor, a maláta összezúzásakor. 

Vízszintesen mozgatott sziták kellettek a különböző finomságú gabonatöretek szétválasztásához, a más-más célra használt lisztekhez, és a molnárok tudták, hogyan lehet a legjobb minőséget adó állandó forgássebességet a köveknél beállítani. Ez egyébként könnyebb volt a vízimalomnál a zsilip révén. A kövek rendszeres megvágása külön szakmának számított, azokon ugyanis kis mélyedések vannak, a szemek és az őrlemény kivezetése, a hűtés miatt. Balázs György hangsúlyozta: nincsenek hazánkban jelenleg működő hagyományos malmok, de vannak működőképesek.