Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Az október végi szokatlan meleg estén hiába van hétköznap, tele vannak az éttermek teraszai a városban. Rengeteg a fiatal, magyar, angol, német szavak szállnak a levegőben és a pizzéria pincére olaszul kínálja hellyel az érkezőket. Vékony pulóveres, legfeljebb farmer dzsekis az idő, a vendégek ráérősen falatoznak, beszélgetnek. Egyszer csak csöpörögni kezd az eső, aztán szakad, mintha dézsából öntenék és még az ég is dörög. A pincérek tüstént kinyitják a hatalmas vízálló napernyőket, a vendégek összébb húzódnak, mindenkinek tető kerül a feje fölé. Senki sem távozik sietősen, senki sem morog, a vacsora nem hűl ki. Már nem csak az éghajlat, az időjárás kezd mediterrános lenni, hanem a mentalitásunk is. A levegőnek illene már lehűlnie, de ezt a nyugalmat jó lenne átmenteni minden napra.