Harryt, Katalin hercegnét figyeljük és saját érzéseinket nehezen értjük

Sokkal többet kellene lelkünk történéseivel foglalkoznunk, messze vagyunk még ma is az e téren ideálistól, de legalább már többet beszélünk róla. Jobb helyzetben csak őseink voltak, mert a természettel összhangban élve könnyebb befelé is figyelni, ráhangolódni magunkra. Akik viszont manapság az önismeret útjára lépnek, azok biztosan nem térnek le róla többet, csak túlzásba ne vigyék, azaz ne vetítsék ki mindenre ezzel kapcsolatos gondolataikat, mert az kapcsolataik rovására mehet.

Sokkal jobb körülmények közt élünk korunkban, ha a tárgyakra nézünk magunk körül, de mintha a lelkünkkel továbbra is mostohán bánnánk. Az se jó persze, ha nem hozzáértő révén feltépjük a tudattalanunk ajtaját és onnan egyszerre özönlik ki minden félelem. Csak szivárogtatni érdemes a nem véletlen elrejtett, elfojtott tartalmakat és aztán az utolsó morzsáig feldolgozni azokat, magunk válaszokat találhatunk kétségeinkre, szakember közreműködésével. A megfelelő terápia során mindig fájdalmas az önismeret útja, hullámoznak az érzések, hol megkönnyebbülést, hol sebek mélyülését éljük meg.

Aki magát nem tudja megsiratni, annak igazán nagy a problémája. Mindenkinek vannak traumái, aki azt állítja, hogy neki nincs, az sokkal nagyobb bajban van, mint aki rálát sérelmeire. Azok a bántalmazások, amikre nem is emlékszünk, súlyosabbak a hatásukat tekintve. Az érzelmi elhanyagolás, a szóbeli károkozás okozza a legsúlyosabb személyiségtorzulásokat. Mindegyik ilyen nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, sokszor egész életre kihat. Pont azért, mert rejtettebb, nem látványos, s ha nem törődünk vele, nem menthetjük meg magunkat – jegyezte meg szakértőnk, aki a Balatonalmádi Egészségfejlesztési Iroda munkatársa.

Harry herceg, a brit királyi család tagja nyíltan a világ elé tárja a feldolgozatlan lelki problémáit. De ezzel jó példát mutat? Kardos Klára szerint saját belső feszültségeit igyekszik így csökkenteni, de ez önmagában nem szolgálja tartósan lelki jóllétét. Sérelmeit sorolja abbahagyhatatlanul, de értékesebbek az olyan igazi történetek, amik a mélypont, a reménytelenség után arról is átélt tapasztalatok révén szólnak, hogyan lehet meglátni az alagút végén a fényt és elindulni a kivezető úton. Ha Harry arról is tudna írni, hogyan tudta akár részben feloldani, amit megszenvedett, rengeteget tehetne a világért, ugyanis az ő könyvét tényleg sokan elolvassák. Így csak magán segít vele ideig-óráig.

Katalin hercegné, Vilmos trónörökös felesége viszont a lényegre tapintott rá azzal, hogy olyan alapítvány munkájában vesz részt, amely az egészen kicsi gyerekek szüleinek abban segít, hogy úgy szeressék csemetéiket, ahogy azoknak valóban szükségük van rá. Az első évünkben ugyanis megíródik lelki életünk forgatókönyve, eldől, mennyi személyiségsérülést kell magunkban felnőttként meggyógyítani. A régi minták alapján ugyanis a szülők, teljes jóindulattal is, nagyon sok ilyet okozhatnak. Vagy igazán figyelhetnek az újszülött igényeire, igazán ráhangolódhatnak érzéseire, úgy, ahogy arra talán sosem láttak példát. Különben majd később a felnövekvő fiatal sem magát, sem másokat nem lesz képes szeretni.