Harry herceg és a lelki batyuk: bármilyen hihetetlen, de olvasóink is tanulhatnak az esetéből

Lelkünk finom szöveteiben érzések szálait kellene összerendeznünk, de sok a gond a szövőszékünkkel, a hímzésmintáinkkal, ezért bogozgatjuk ezt a témát Kardos Klára veszprémi klinikai szakpszichológussal, olvasóink kérdései alapján is. Szakértőnk arról nyilatkozott korábban, hogy amikor Harry herceg, a brit királyi család tagja nyíltan a világ elé tárja a feldolgozatlan lelki problémáit, azzal csak magán segít, magán is csak ideig-óráig, egy-egy pillanatra oldja ezzel belső feszültségét. Pedig, ha arról is tudna írni, hogyan tudta akár részben feloldani, amit megszenvedett, rengeteget tehetne a világért, ugyanis az ő könyvét sokan elolvassák.

Ennek kapcsán veszprémi nyugdíjas olvasónk szerkesztőségünknek küldött levelében azt fejtegette, hiába van tele lelki útibatyunk sok felesleges fájdalommal, leépítő szokással, s húzza ólomsúlyként a vállunkat, nem tudjuk kipakolni belőle. Kardos Klára ehhez magyarázatként azt tette hozzá, hogy azért ragaszkodunk ahhoz is, amiről tudjuk, rossz nekünk, mert ismerős, megszoktuk, azt is a miénknek érezzük. Bármennyire könnyűnek tűnik kipakolni valamit egy táskából, lelki útravaló esetében a gyakorlatban igencsak nehéz megtenni, a fájó gondolatainkat elengedni.

Mit tehetünk? A legfontosabb az, hogy szembesüljünk nehézségeinkkel. Segíthet a belső csend, a párbeszéd, a szembesülés önmagunkkal, a befelé figyelés. Gyakran jó hatású ez, kissé fájdalmas, ugyanakkor megkönnyebbülést hoz. A Balatonalmádi Egészségfejlesztési Iroda munkatársának tapasztalatai szerint van, aki nem is tud önmagával egyedül maradni, ezért ilyenkor jellemzően alkohollal tompítja magát vagy figyelemelterelő monoton tevékenységbe kezd, például számítógépes játékot kattintgat órákon át. Annyira szorong attól, hogy saját bajaival szembenézzen és ez személyisége érettségére utal. Traumái alakíthatták így a sorsát, és arról már többször írtunk, hogy az érzelmi elhanyagolás okozta sérülés nagyobb bajjal jár, mint a tettlegesség. Ám a felnőtt felelőssége, hogy fordít-e sorsán.

A külső társadalmi nyomás, elvárás, a sok negatív hír, félelmet szülő esemény, az elbizonytalanító jövő még rátesz a gondjainkra pár lapáttal. Sokat számít, hogy meg tudjuk-e ezt valakivel beszélni, és nem csak a sérelmeket sorolva, a bajokon sopánkodva, hanem a dolgok jó oldalát is meglátva. 
Olvasóink dönthetik el, miről beszélgessünk pszichológus szakértőnkkel legközelebb. Kérdéseiket elküldhetik a [email protected] e-mail-címre.